Az úzvölgyi katonatemetőben 2019-ig viszonylagos nyugalomban pihenhettek elesett magyar honvédeink, míg nem a temetőre fel nem figyeltek a román soviniszták, akik elhatározták, innentől kezdve az az ő temetőjük is, így évről évre oda járnak provokálni. Legutóbb fakereszteket állítottak az eltávolított betonkeresztek helyére, melyről bíróság mondta ki, teljesen jogellenesen voltak ott. Ennek ellenére a román csendőrség egyszerűen végignézte a soviniszták újabb akcióját, majd közölte, nem tapasztalt semmilyen jogsértést. A legutóbbi provokációról, illetve a jelenlegi román állapotokról nyilatkozott lapunknak egy helyi forrásunk.
– Mint ismert, július 8-án a Mihai Tîrnoveanu féle román soviniszták ismét Úzvölgyébe mentek szerepelni. Az eltávolított 51 betonkereszt helyére 150 fakeresztet állítottak. Önt személy szerint meglepte az akció?
– Bevallom, én már a betonkereszt lebontásán is meglepődtem. Természetesen üdvözöltem az igazságos ítéletet, és reméltem, hogy a 2019 óta húzódó ügy végleg lezárult ezzel, hiszen jogerős bírósági ítélet született az 51 betonkereszt eltávolításáról. Személy szerint örültem, amikor elbontották azokat a nagyon csúnya kereszteket.
Amit most műveltek, az egy jogerős bírósági döntés megsértése, röviden: bűncselekmény. A jogerős bírósági döntés semmibe vétele, vagy annak a megsértése, az bűncselekmény. Ilyen alapon eljárást lehetne indítani azok ellen, akik oda mentek.
Jogerős bírósági ítélettel a kezükben a Hargita megyeiek is elmehetnének, és elbonthatnák a fakereszteket, csak hát ugye ez megint csak gerjesztené a társadalmi feszültségeket. Emiatt lehet, hogy nem fogják meglépni.
Fotó: Pinti Attila
– Ráadásul, a keresztek alapján, a halottak is „megszaporodtak”.
– Igen. Korábban „százharmincvalahány” katona nevét olvasták fel, most meg már százötvenről beszélnek? Mondjuk, ebben nincs semmi meglepő, ha jobban belegondolunk. A legutóbbi román népszámláláskor körülbelül egymillió halottat is beleszámoltak a népességbe. Ilyen alapon miért ne szaporodhatnának a sírokban is?
– Jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy a román katonák emlékére állított kereszteknek semmi keresnivalója ott, hiszen azok az állítólagos katonák nem is ott nyugszanak. Ennek ellenére a román csendőrség szájtátva nézte végig a soviniszta provokációt, majd közölték, nem tapasztaltak semmiféle jogsértést.
– Igen, ezek addig provokálnak, míg a hatóságok elnézik nekik. Annak idején is, még 2019-ben, mikor volt az emlékezetes temetőbe való betörés és a rongálás, akkor is a csendőrség felügyelete alatt történt az egész. Ez jól látszik a felvételekből is. Nyilvánvaló, hogy ők nem fognak szembe menni a sajátjaikkal. Attól tartok, a mostani keresztek ügyében a hargitaiaknak egy újabb bírósági döntésre lesz szükségük, ami megint évekig húzódik majd.
Nem is tudom, hogy lehetne ezt egyszer és mindenkorra tisztázni. Talán, ha végre kimondanák jogerősen, hogy a temető tulajdonképpen kihez is tartozik. Akkor aztán körbe lehetne zárni, bekamerázni. Utána minden betörés birtokháborításnak minősülne. Addig, ameddig a provokátorok ilyen könnyen be tudnak menni, addig be is fognak menni. Mindegy, hogy milyen döntéseket hoznak a bíróságok.
Csak hát, ugye ezzel az a probléma, hogy a temető pont a megyehatáron fekszik. A határt pedig több alkalommal módosították, így most folyamatosan megy a vita, hogy az a föld tulajdonképpen kihez is tartozik.
Fotó: Pinti Attila
– Mihai Tîrnoveanu arról is beszélt, bandája tárgyalásokat folytatott a román védelmi minisztériummal annak érdekében, hogy a felállított fakereszteket törvényessé nyilvánítsák. Ezzel kapcsolatban azt írta, a „tárgyalások pozitívak voltak”. Elképzelhető, hogy a védelmi minisztérium felülbírálhat egy jogerős bírósági döntést, és kimondja: igenis jár az „itt nyugvó román katonáknak” a saját parcella?
– Hát, én Romániában bármit el tudok képzelni. De, ha abból indulunk ki, hogy elvileg egy jogállamban élünk, akkor egy jogerős bírósági ítéletet nem bírálhatna felül a védelmi minisztérium. Ráadásul pont ők voltak azok, akik annak idején kiadtak egy határozatot, amely kimondta, hogy a román katonák nem itt nyugszanak, hanem pár kilométerrel arrébb van egy román katonai temető. Innentől kezdve nem tudom, hogy ők a saját határozatukat meg tudják-e másítani?
Van tehát saját temetőjük, csak hát ugye az el van hanyagolva. Belepte a gaz, a sírok nincsenek karbantartva. Mert azért nem akkora hazafiak ők, hogy ápolják a sírokat, meg gondozzák a temetőket. Ehelyett inkább elvennék a magyarok temetőjét, mert arról azt látják, hogy tiszta, szépen karban van tartva. Ez egy teljesen normális hozzáállás azon a vidéken, vagyis, azokban a kultúrkörökben.
Fotó: Pinti Attila
– Visszatérve még egy gondolat erejéig a csendőrségre. Ha ilyen szintű jogsértés történt, akkor nem merül fel a csendőrség felelőssége is? Hiszen ők tétlenül nézték végig az eseményeket, majd kijelentették, „nincs itt semmi látnivaló”.
– Ez egy összetett probléma. Civil bíróság nem mondhat ítéletet a román csendőrség felett. A pontos státuszukat illetően elég bonyolult megfogalmazásuk van. A lényeg, hogy nincsenek alárendelve a polgármesteri hivatalnak, ők különös jogállású fegyveres testületnek minősülnek. Felettük a katonai bíróság tudna ítéletet mondani, de arra nem látok reális esélyt, hogy ők elítélnének ezért bárkit.
Tudni kell, hogy a román hadseregben a vízfej még a magyarországinál is jóval nagyobb. Olyan szintű, maffiaszerű összefonódások vannak a tiszti karban, hogy azt egy egyszerű ember el se tudná képzelni. Főleg a mai helyzetben a katonai vezetők iszonyatosan fel vannak értékelve. Ezt a „méhkast” senki nem fogja felbolygatni.
– Mi lehetne akkor a megoldás?
– A román és a magyar katonai vezetés között van egy viszonylag kiegyensúlyozott partneri kapcsolat, ami elvileg politikán felül áll. Esetleg ilyen irányból lehetne megközelíteni a kérdést. Ha jól tudom, működik a Honvédség keretein belül egy ilyen hadisírgondozó hatóság. Ők esetleg megpróbálhatnák felvenni a kapcsolatot a román partnereikkel. Talán az ő kérésükre a román hadvezetés lépne, és lenyugtatná ezeket a „nagy hősöket”. Ők a csendőrségre is rá tudnának szólni, hogy végezzék tisztességesen a dolgukat. Ez magától nem fog megtörténni, hiszen ezek az elemek, akik Úzvölgyében is voltak, nagy számban megtalálhatók a csendőrség kötelékén belül is. Csak hát ugye ők nyíltan nem politizálhatnak, így az elvbarátaikkal végeztetik el a piszkos munkát. Kérdés persze, hogy ez így – egy állítólagos jogállamban – meddig mehet még?
– Tehát, egy magyar nyomásgyakorlásnak kéne történnie ahhoz, hogy legyen érdemi előrelépés?
– Én azt gondolom, hogy igen. A magyar katonai vezetésnek le kéne ülni megbeszélni ezt a román partnereikkel, hogy „figyeljetek, hagyjátok békén a mi temetőnket, ti is tudjátok, a tietek ott van, x kilométerrel arrébb. Rakjátok rendbe azt, és kész.” Ha ők, így egymás közt meg tudnának egyezni, az véget vethetne a folyamatos provokációknak.
– Kérdés persze, hogy román részről van-e szándék erre? Példának okáért a Románia TV is kinn volt az ominózus keresztállításkor. A riporterük egyenesen „példás cselekedetnek” nevezte a jogsértést.
– Sajnos ez egyáltalán nem meglepő dolog. A román államiság, sőt, maga a román nemzettudat, ha nem is kimondva, de a magyargyűlöletre, illetve más nemzetek iránti gyűlöletre épült. Így hát nem meglepő, hogy a médiamunkások is erre erősítenek rá. Még ha személy szerint nem is így gondolják, akkor is ezt kell mondaniuk. Ez oldaltól függetlenül igaz. A magyarországi viszonyoktól eltérően Romániában létezik egy „nemzeti minimum”, amit még a liberálisok is elfogadnak. Bizonyos kérdésekben pártokon felül tudnak emelkedni, hogyha nemzettudatról van szó. Ilyenkor teljesen mindegy, hogy mi az igaz, tudják, mit kell mondaniuk, és azt mondják. Erre épül az egész történelem oktatásuk is. Elsősorban persze a magyarokat kell utálni. Nyilván ez a legfontosabb, de hát kell utálni nekik a szerbeket is, meg az oroszokat is ugyanúgy. Csak hát a magyarokat könnyebb utálni, mert ők még se olyan erősek, és nincs olyan érdekképviseletük se.
– Akkor 2019-ben is ez az egész azért kezdődött, mert szúrta a szemüket, hogy ott egy magyar temető?
– Ez az egyik ok, szerintem. A másik az a jellegzetes román mentalitás, ami évszázadok óta jellemzi őket. Ha van valami, ami szép és jó és rendezett, azt elveszik, és akkor nekik is lesz valami, ami szép és jó. Emlékszem, amikor sorkatonaként Moldovában töltöttem szolgálatot, katonatársaim kereken megmondták, gyerekkori álmuk a Paradicsomban élni, amit Erdélyországnak hívtak. Mert, Románia mindig is olyan volt, amilyen. Erdély sokkal fejlettebb, tisztább, igazi földi paradicsom. Ezért akarták évszázadokon át megkaparintani. Végül sikerült is nekik, nagyhatalmi segítséggel. Ugyanezt látjuk a temetők kapcsán kicsibe. A sajátjukat szétlopják, elhanyagolják, hagyják lepusztulni, és akkor látják, a szomszédé milyen szép, milyen rendezett, hát el kell lopni. Ez ilyen kulturális hagyomány náluk. Emlékezetes, mikor a Romániában állomásozó amerikai katonáktól loptak előbb civilek üzemanyagot, mintegy kétmillió dollárost kárt okozva, majd román katonák tették ugyanezt, több tonna üzemagyagot tulajdonítottak el az amerikai hadseregtől. Akkor a román védelmiminiszter találóan meg is fogalmazta, hogy az amerikaiak hibája, hogy „nem ismerik a román kulturális szokásokat”.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!