Nem túlzás kijelenteni, hogy a 2024-es esztendő egy kisebbfajta csodával zárult. Ez a csoda pedig az emberek, a közösség nagy tette volt, amellyel megmentették a szombathelyi labdarúgást. Kár eltagadni, a bajt a politika csinálta, hogy aztán az emberek, a kisemberek maguk vegyék kézbe, amit a város önkormányzata és a „focibolond” NER sem tudott vagy akart rendezni.
„Ezer gyerek sportolása és emberek ezreinek az „élete” megért ennyit”
– mondta a VAOL.hu-nak Schäfer András. Az Union Berlin és a magyar válogatott játékosa nagyjából 15 millió forinttal vehette ki a részét abból a gyűjtésből, melyet a Haladás VSE NAV-tartozásának rendezésére indítottak a szombathelyi szurkolók. Ez konkrétan lét kérdés volt a Hali számára, hiszen amennyiben december 31-ig nem sikerült volna rendezni a tartozást, úgy a megszűnés várt volna a vasi zöld-fehérekre.
„Az összeg nagy részét úgyis azok az emberek adták össze, akiknek hó végén minőségi ételre is alig telik”
– folytatta nyilatkozatát a szombathelyi születésű labdarúgó. Csapjuk csak fel húszas-harmincas évek tabelláit! Például az első országos, professzionális pontversenyt 1926-27-ből. Bizony, több ma is jól csengő egyesület és város neve található meg a tabellán – a Sabaria FC éppen Szombathelyről. Vagyis elmondható, hogy bár a szombathelyi labdarúgás jelentős eredményeket nem ért el, mégis, ott volt a magyar labdarúgás hőskorában. Ahogy volt ezekben az esztendőkben csapat Miskolcról (Attila) és Debrecenből (Bocskai néven), rögtön a következő bajnokságban.
Olyan városok focicsapatai, ahol a tömegbázis mellett igény is volt a profi labdarúgásra. Szombathely, Miskolc, Szeged vagy éppen Debrecen olyan vidéki nagyvárosok, ahol már akkor volt talán valamiféle hagyománya a sportnak és a labdarúgásnak, amikor azt még nem is ismerték. Voltak ugyanis helyi közösségek, voltak tömegek, amelyeknek már csak egy entitás kellett ahhoz, hogy megélhessék és lokális identitásuk részévé tehessék azt. Szombathelyen a Haladás VSE és a zöld-fehér színek lettek ez az entitás.
Ez a közösség és identitásformáló erő az, ami miatt tömegek járnak még a másodosztályban is Kispesten, Diósgyőrben, Debrecenben, Nyíregyházán, Zalaegerszegen, Szegeden, Győrben és más nagyvárosokban. Vagy éppen anno a Ferencvárosnál. Kétségtelen tény, hogy a rivalizálás is beletartozik ebbe a képbe, a rivális felett aratott győzelmeket évek, évtizedek múlva is emlegetik. A klubok hagyományai a közösségek, a települési „folklór” részévé váltak, a labdarúgók helyi hősök lettek, mint régen a vitézek.
Ez az a kapocs és erő, ami miatt Szombathelyen alig három nap alatt egy elképesztő összeget dobtak össze azok az emberek, „akiknek hó végén minőségi ételre is alig telik”. És ez az múltbéli hagyományokkal átszőtt közösség és identitásképző és megtartó erő az, amit nem lehet pótolni a kormánypártok falucskákba, focihagyomány nélküli kisvárosok egyleteibe tolt állami milliárdokkal. Klubokba tolt közpénzzel, amelyekre a kutya nem sok, de még az sem kíváncsi, hiába vezeti akár a bajnokságot.
„Remélem ez elindít egyfajta pozitív és támogató közeget és a klub egy ilyen összefogás után új alapokon, de megerősödik és méltó helyére kerül”
– zárta gondolatait Schäfer András. A Haladás úgy érzem, a legfontosabb tekintetben nagyon is méltó helyen van: több ezer, tízezer szombathelyi zöld-fehér szívében. Egy sportegyesület esetén nyilván minden siker számít, azonban semmit nem érnek a trófeák és győzelmek, ha nincs, aki ennek az egésznek örül. A szurkoló, akiért ez az egész ebben a formában zajlik egyáltalán. Szombathely bebizonyította, hogy bár a pályán talán nem tartozik a legeredményesebb klubok közé a „Nagy Hali”, de mégis szerves része a hazai labdarúgásnak az egyesület. Ezt pedig talán még Zalaegerszegen is elismerik, ahonnan sokan talán a kisebb-nagyobb összegeket éppen azért utalták, hogy aztán utálhassák a nagy riválist. A Haladást és szurkolóit, akik példát mutattak mindannyiunknak klubszeretetből, kitartásból, elhivatottságból és megmutatták, hogy a lehetetlen valóban nem létezik! Ám ez a csoda valójában nem csak a szombathelyieké, hanem klubszimpátiától függetlenül mindenkié, akinek a labdarúgás nem csak üzlet vagy propagandaeszköz, hanem valami mást, ezeknél sokkal többet, talán magát az életet jelenti.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
