Folytatódik-e a vendégmunkások beáramlása a Tisza-kormány alatt?

Egyre égetőbb kérdéssé válik, hogy a kormányváltás után változna-e a vendégmunkások beáramlásának üteme, vagy tovább szűkülnek a hazai munkavállalók lehetőségei. A jelenlegi politikai paletta szereplőit látva egyelőre kevés okunk van a bizakodásra.

A kampányidőszak rávilágított arra, hogy a munkavállalók jogai és a munkaerőpiaci folyamatok nem szerepelnek a prioritások között. Magyar Péter például érdemben nem nyilatkozott a dolgozókat érintő kérdésekről, és hazánk legnagyobb érdekképviseleti szerve, a Magyar Szakszervezeti Szövetség meghívását sem fogadta el a választások előtti egyeztetésre. E tekintetben a Fidesz hozzáállása sem mutatott újdonságot: a kormánypárt továbbra is kitart eddigi gazdaságpolitikája mellett, így ők sem ültek tárgyalóasztalhoz a szakszervezeti konföderációval. Az országos pártok közül egyedül a Mi Hazánk Mozgalom folytatott párbeszédet a szövetséggel.

A vendégmunkások tömeges alkalmazásának gyökerei 2016-ig nyúlnak vissza. Ekkor Varga Mihály akkori nemzetgazdasági miniszter volt az első kormányzati szereplő, aki nyilvánosan állást foglalt a külföldi munkaerő behozatala mellett. Érdekes ellentmondás, hogy Magyar Péter korábbi nyilatkozatai szerint Varga Mihályt nem mozdítaná el a Magyar Nemzeti Bank éléről, annak ellenére, hogy a miniszter fektette le a jelenlegi folyamatok alapjait.

A HVG már tíz évvel ezelőtt rámutatott arra a politikai-gazdasági kettősségre, amely azóta is jellemzi a közbeszédet. Míg a kormányzati kommunikáció hosszú ideig mereven elutasította a tömeges bevándorlást, a gazdasági kényszer és a munkaadók igényei mégis ebbe az irányba terelték a döntéshozókat. 

Már 2016-ban látható volt, hogy valódi gazdaságpolitikai fordulatra lett volna szükség ahhoz, hogy elkerüljük a mai állapotokat: jelenleg ugyanis mintegy 100-200 ezer vendégmunkás dolgozik Magyarországon, és igen komoly esély van rá, hogy egyre többen érkeznek, és maradnak is.

A feszültség forrása az elvi és a gyakorlati politika ütközése. A kormány korábban határozottan ígérte, hogy előbb a hazai tartalékokat mozgósítja, és megvédi az országot a „bevándorlóországgá” válástól. Ezzel szemben a gazdasági szereplők már évekkel ezelőtt százezres nagyságrendű külföldi munkaerőigényt jeleztek.

A jelenlegi helyzet tehát egyfajta retorikai bűvészmutatvány: a politika igyekszik fenntartani a szigorú bevándorláspolitika látszatát, miközben a gazdaság csendben felülírja azt. A kialakult kompromisszum szerint kizárólag a „megfelelő” vendégmunkások érkezhetnek, ám ez inkább csak nyelvi finomhangolás. A munkaerőhiány rideg logikája ugyanis nem kulturális alapon, hanem a piaci igények mentén működik, és úgy tűnik, a hazai munkavállalók védelme ebben a játszmában másodlagos szempont maradt.