Az LMBTQ-lobbi bíróság elé idézte a normalitásparti hazafiakat

A közelmúltban a Pesti Központi Kerületi bíróságon folytatódott az a büntetőeljárás, ami egy hat évvel ezelőtti eseményre vezethető vissza. Ekkor a Háttér Társaság érzékenyítést propagáló rendezvényén szeretett volna néhány hazafi részt venni, s azon felszólalni. 

Azt, hogy mi is történt akkor valójában, persze az ellenérdekelt felek eltérően értelmezik, ezért majd a bíróság dolga lesz állást foglalni és ítéletet hozni az ügyben. A tárgyalás után a hazafiak ügyvédjével, illetve az első- és másodrendű vádlottal beszélgettünk. Először dr. Gaudi-Nagy Tamás védőügyvéd ismertette számunkra röviden az előzményeket. 

– Miért is zajlik tulajdonképpen ez a tárgyalás? 

– 2019 júliusában – a Pride rendezvénysorozat részeként – a Háttér Társaság iskolai LMBTQ-érzékenyítést szervezett, propagandájuk terjesztése céljából. Ez egy nyilvánosan meghirdetett rendezvény volt, amin szerettek volna részt venni – és ott kifejteni álláspontjukat – olyan személyek is, akik ebben a tekintetben a normalitást képviselik. Az ő bejutásukat akadályozta a társaság vezetője – Dombos Tamás – arra hivatkozva, hogy nem lenne összeegyeztethető ezeknek a résztvevőknek az eszmeisége a rendezvénnyel. Ezért közte és a hazafiak között vita alakult ki a helyszín előtti közterületen, majd bent a rendezvény helyszínéül szolgáló épület udvarán is. Itt ütköztek azok az érvek, ki miért szeretne bejutni, illetve, hogy kiket, és miért nem akarnak beengedni a rendezvényre.

A Háttér Társaság végül rendőröket hívott ki a helyszínre, de ők semmilyen törvénybe ütköző dolgot nem találtak, majd a vita azzal végződött, hogy a normalitáspártiak kifeszítettek egy LMBTQ-ellenes molinót, és később távoztak a bérház udvaráról. Ezután az utcán – szintén a rendőrség hallgatólagos hozzájárulásával – egy rövid tiltakozásra is sor került részükről, majd mindenki minden atrocitás nélkül eltávozott.

Az elmondottak képezik az ügy alapját, s a társaság feljelentésére jutottak el az események a bíróságra. A hazafiak ellen a vád: csoportosan elkövetett közösség tagja elleni erőszak, ami kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. A vád szerint a három vádlott olyan magatartást tanúsított, ami alkalmas volt arra, hogy az LMBTQ-közösség akkor ott megjelent tagjaiban félelmet, riadalmat, megbotránkozást keltsen. Azt kellene a vádnak bizonyítani, hogy mindez megvalósult, mert mi természetesen mindezeket tagadjuk.

– Mi történt az október 14-ei tárgyalási napon?

– Ez a tárgyalás, egy folytatólagos tárgyalás volt, az előkészítő ülésen a vádlottak vitatták, hogy bűncselekményt követtek volna el. Az első érdemi – tehát ezt megelőző – tárgyaláson sor került az elsőrendű vádlott: Budaházy György, és a másodrendű vádlott: Barcsa-Turner Gábor  kihallgatására. Ők a vitatás mellett, akkor részletesen indokolták azt is, hogy miért nem tekinthetők az általuk elkövetett cselekedetek bűncselekménynek.

Ezen a napon pedig a harmadrendű vádlott Walter Pál Péter vádlotti kihallgatására – távmeghallgatásos úton – került sor.

Megjegyzendő a bíróság számítástechnikai ügyekben nem állt a helyzet magaslatán, nehéz volt számukra a netes kapcsolat megteremtése, emiatt a tárgyalás majd egy óráig szünetelt.

– De más is emlékezetessé teheti ezt a tárgyalást.

– A másik „érdekesség” az volt, hogy az eljáró bírónő, dr. Németh Leona – az előzetes kérés ellenére – megtiltotta a vádlottaknak a laptop használatát. Annak ellenére, hogy az elsőrendű vádlott elmondta, ő azon tárolt minden – a védekezéséhez szükséges – információt és anyagot. A bírónő döntését azzal indokolta, hogy ő nem képes ellenőrizni, hogy a vádlott a tárgyalás alatt nem élőzik-e?

Nekem erről az a véleményem, hogy ez a védekezés akadályozása, emiatt hatályon kívül helyezés is kérhető lenne, akár egy elsőfokú ítéletet követő, másodfokú eljárásban.

– Mi történt még ezen a napon a harmadrendű vádlott távmeghallgatása mellett?

– Levetítették a rendelkezésre álló videofelvételeket, melyek az említett cselekményekről készültek. Ezeket látva rámutattam arra, hogy a vádirat pontatlan, mert nem jelölte meg egyértelműen, hogy melyik videofelvételeket kívánja bizonyítékként felvonultatni. Az nem egy aprócska tévedés, hogy a kamerafelvétel egyes számban, vagy többes számban szerepel-e az iratokban, hiszen tételesen kell megjelölni ezeket a bizonyítékokat. Már csak azért is, mert végülis ezek a vád alapjai, ezek a tárgyi bizonyítékok.

Miután megnéztük a felvételeket, észrevételekkel megerősítettük a bíróság felé, hogy ezeken a videókon nincsenek, nem történtek olyan cselekmények, amelyek alapján ez a vád megalapozott lenne. Mert ennek a háznak az udvarán tulajdonképpen a beengedés, és a be nem engedés témában volt csak vita, és semmi másban. Hiszen önkényesen nem engedték be a szervezők a normalitáspártiakat, annak ellenére, hogy a rendezvény, a kihelyezett plakát szerint is nyilvánosnak volt hirdetve.

– Mire alapul tulajdonképpen a vád a hazafiak ellen, s milyen bírósági folyamatok zajlottak eddig?

– A Háttér Társaság gyűlölet bűncselekmény vádja – s ezt szintén tarthatatlannak tartom – egyebek mellett arra a hazafiak által kifeszített tiltakozó molinóra alapozódott, ami tulajdonképpen semmi más nem volt, mint a szabad véleménynyilvánítás egyik formája.

Azt is meg kell jegyezni, hogy a hazafiak elleni eljárást a rendőrség, sőt az alsó szintű kerületi ügyészség is megszüntette, de valamilyen rejtélyes oknál fogva – vélhetően a genderlobbi hatására – a Fővárosi Főügyészség ezt újraindította.

– Mi várható a következő tárgyalási napon, ami jövő februárban lesz?

– Akkor a bíróság már minden tanút meghallgat, ideértve a Háttér Társaság két meghatározó emberét is. Sőt, már azokat a tanúkat is beidézik majd, akiket a rendőrség a nyomozati szakban nem volt hajlandó meghallgatni, bár a hazafiak mellett tanúskodtak volna.

Budaházy György – elsőrendű vádlott – az ügyvéd által elmondottakhoz az alábbiakat tette hozzá:

– Felháborítónak tartom, hogy a Háttér Társaság egy bérházban bérel egy lakást, és ott akarták megtartani a rendezvényüket. De már a bejárati kapuban megállítottak mindenkit, s már az utcán elkezdték szelektálni az embereket a szerint, hogy ki mehet be hozzájuk, és ki nem. Ez a válogatás folytatódott a lépcsőházban, sőt, később a társasház udvarán is. Néhány lakó ekkor megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy házukban egy homoszexuális szervezet működik, és tart ott rendezvényeket.

A történtekhez még annyit tennék hozzá, hogy a jogalkotó – vagyis az állam – láthatóan a digitalizálás irányába tereli a dolgokat, miközben itt a bírónő megfosztott attól, hogy a védekezésem közben laptopról dolgozzak. Pedig ezt már a tízes évek elején megengedték nekem a bíróságok, sőt, amikor börtönben voltam, még ott is lehetőségem volt rá. A tárgyalási anyagok nekem digitálisan vannak meg, így azokat, amikre most szükségem lett volna, nem tudtam elérni, ami nagymértékben nehezíti a védekezésemet.

Barcsa-Turner Gábor – másodrendű vádlott – azokról a rendőrökről mondott véleményt, akiket a hazafiak megjelenése miatt a Háttér Társaság kihívott:

– Ezek a megjelenő rendőrök biztosították nekünk, hogy mi a politikai véleményünket – akkor és ott – kifejtsük. Egyedül arra hívták fel figyelmünket, hogy ezt lehetőleg halkabban tegyük meg, ne zavarjuk a ház nyugalmát. Így elmondhatom, hogy a fellépésük az esemény kapcsán nagyon korrekt volt, semmilyen intézkedés – azon kívül, hogy igazoltattak minket – részükről nem történt. Mindez bizonyítja azt, hogy mi semmilyen bűncselekményt nem követtünk el, így nyugodtan várjuk a jövő év februárját.

Megjegyzendő, a Háttér Társaság embere – Dombos Tamás – volt az, aki próbált hatást gyakorolni a rendőrökre, mindenféle nekik elmondott, légből kapott, sajátos jogérvényesítést alkalmazva. Ez a nyomás alá helyezés a kiérkező rendőrjárőrökre semmilyen hatással nem volt, ők a valós jogszabályok alapján – szabályszerűen végezve a munkájukat – jártak el.