Hat éve kezeletlen probléma vezetett a kerepesi gyermekveréshez

Egy héttel ezelőtt, két szolgálaton kívüli polgárőr begyűjtött egy egész Kerepes által jól ismert, kezelhetetlen tizenkét éves fiút. Egyik családtagja szerint több szemtanúja is volt annak, amint a polgárőrök autóba teszik a fiút. A rokon állítása szerint a gyereket a Kerepestől 25 kilométerre fekvő Hévizgyörkig vitték és ott megverték. Az ügyben büntetőeljárás indult, a két férfi úgy tudjuk, beismerő vallomást tett. Már nem polgárőrök, az Országos Polgárőr Egyesület el is határolódott tőlük.

A történt valóban felháborító, és elfogadhatatlan minden gyermekbántalmazás. A jelen ügyben azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, milyen égbekiáltó rendszerhibák és hatósági tétlenség vezetett idáig. A Magyar Jelen megtudta, hogy a polgárőrök által bántalmazott fiú sorozatosan követett el bűncselekményeket a lopásoktól egészen a rablásig, továbbá egy kerepesi Facebook-csoportban arról is írnak, hogy a többi gyermekre is veszélyt jelent. Terrorizálja, bántalmazza a kisebbeket, gyengébbeket. A probléma kezelésében a gyermek törvényes képviseletét ellátó nagymama együttműködő volt, sőt, kérte is a segítséget unokája kezelhetetlen viselkedése miatt, ugyanis ő is retteg tőle. A mindössze tizenkét éves gyermek terrorban tartja környezetét, és azok közé tartozik, akik konkrétan közveszélyt jelentenek – mondják. Ráadásul a probléma korántsem új keletű. Hat éve tehetetlen a helyi gyermekvédelmi feladatot is ellátó alapellátási központ. A fiúnak, bár szüksége lenne rá, nem tudták biztosítani a hatékony kezelési, ellátási formákat, felsőbb segítséget ugyanis annak ellenére nem kaptak, hogy a törvényben előírt jelzésekkel minden alkalommal éltek.

„Szeretném leszögezni, hogy senki sem bánthat gyermeket. Ez alapvető dolog. Ami történt, ugyanakkor rámutat arra, hogy a szakellátás után hamarosan az alapellátás is be fog dőlni”

– mondta el a Magyar Jelennek Horváth Vera, a Kerepes Város Szociális Alapszolgáltatási Központ vezetője.

Helyi információink szerint egy súlyos zavarokkal küzdő kisfiúról van szó, akinek speciális nevelési igénye már hat-nyolc éves korában nyilvánvalóvá vált. 

Horváth Vera hangsúlyozta, hogy személyiségi jogok miatt a konkrét ügyről nem beszélhet, de azon véleményének hangot adott, hogy szerinte is sok mindent – ami történt az egy héttel ezelőtti események előtt – meg lehetett volna előzni, ha a gyermekvédelmi rendszer úgy teszi a dolgát, ahogy a törvényben le van írva.

„Sokan próbáltunk segíteni. De látni kell, hogy az alapellátási központban járási gyermekjóléti pszichológusok vannak, akik konzultációkban tudják részesíteni a gyermeket, akiknek arra szükségük van, de van, amikor ez kevésnek bizonyul. Általában az iskola jelzi felénk, ha egy gyerekkel probléma van, mi kezeljük helyben, amit lehet, de amikor az a szakmai vélemény alakul ki, hogy magasabb szintű beavatkozás, támogatás szükséges, akkor a gyámhivatalhoz fordulunk”

– mondta az alapellátási központ vezetője. 

A felsőbb szintű beavatkozás azonban a jelek szerint elmaradt. A gyermeket nem emelték ki a családból, nem kapott speciális ellátást, magasabb szintű pszichológiai támogatást, pszichoterápiát, annak ellenére, hogy az alapellátási központ jelezte annak igényét. Mivel egy hátrányos helyzetű, szegény családról beszélünk, a magánorvosi ellátás szóba sem jöhetett.

„Eszköztelen a gyermekvédelem. Ilyen esetekben látszik, hogy mennyire”

– emelte ki Horváth Vera.

„Nincs elég gyermekpszichológus, és nemcsak a szakember, de a férőhely is kevés a szakellátási intézményekben, ahol egy pszichés problémákkal küzdő gyermeket kezelni tudnának. És mivel nincs férőhely, elmaradnak az intézkedések is. Hiába tettünk meg mindent, nem tudtuk ezt a kisfiút olyan ellátásba csatornázni az évek során, ahol segíthettek volna neki a viselkedési problémáin”

– fogalmazott az alapellátási központ vezetője. 

Horváth Veronika arról is beszélt, hogy bár elvileg léteznek speciális nevelőszülők, akik megfelelő képzettséggel rendelkeznek a nem hagyományos nevelési igényű gyermekek befogadására, de a valóságban nem találkozott eggyel sem.

(Tegyük hozzá, hogy a hagyományos alapképzettségű nevelőszülő is kevés. Ahhoz, hogy valaki egy nehezen kezelhető gyermeket vállaljon, olyan kompetenciák kellenek, amelyekkel rendelkező szakemberekből az intézményekben sincs elég. Ezért, ha a családból ki is emelnek egy ilyen gyereket, a további elhelyezése, nevelése akkor is kérdéses, nehezen megoldható – a szerk.)

A fentiek okán sok esetben olyan feladatok szakadnak az alapellátásban dolgozók nyakába, amelyek kezeléséhez át kellene lépni a kompetenciák határait. Mivel ezt nem tehetik meg, és nem is tudják felelősen megtenni, szigorú szakmai protokoll szerint eljárva leírják, hogy egy adott gyermek esetében milyen beavatkozásra, további problémakezelésre lenne szükség. A javaslatot a gyermekvédelmi jelzőrendszernek megfelelően megteszik, de a válasz gyakran elmarad. Tettekben mindenképpen.

Úgy tudjuk, a kerepesi esetben is ült már össze önkormányzati szinten esetkonferencia ezen gyermek ügyeinek kezelése érdekében, amelyen a gyámhivataltól a rendőrség képviselőjén át minden érintett ott volt, de az mégis eredménytelenül zárult. Gyuricza László polgármester lapunknak azt mondta, még az is elhangzott, hogy: „addig, amíg nem folyik vér, nem lehet mit tenni”.

Hát most folyt… 

Horváth Vera, a Kerepes Város Szociális Alapszolgáltatási Központ vezetője is egyetértett abban, az utolsó órában vagyunk, hogy társadalmi szinten foglalkozzunk a gyermekvédelmi rendszert érintő problémákkal, mielőtt az egész rendszer összeomlana. 

Az ügy kapcsán podcastbeszélgetést rögzítettünk Gyuricza László polgármesterrel, amit a holnapi napon láthatnak majd a Magyar Jelen YouTube-csatornáján.