Összeomlott a parajdi turizmus a sóbánya nélkül

A parajdi turizmus évtizedeken át szinte egyet jelentett a sóbányával. Az évente több százezer látogatót vonzó föld alatti gyógyászati központ nemcsak a község arculatát, hanem a gazdaságát is meghatározta. A bányabezárás és a tavaly májusi katasztrófa azonban olyan törést okozott, amelynek hatásai ma is érezhetők. A parajdi idegenforgalom helyzetét, újjászületésének esélyeit Moldován László panziótulajdonos, a 2007-ben alapított Sóvidék–Hegyalja Turisztikai Egyesület elnöke ismertette a Krónikával.

A sóbánya fénykorában évente mintegy félmillió látogató fordult meg Parajdon. Igaz, jelentős részük egynapos kiránduló volt, de a több ezer fős napi forgalom megtöltötte a panziókat, vendégházakat és éttermeket is. A hivatalos adatok szerint 2024-ben még 116 minősített szálláshely működött a székelyföldi településen, összesen 1770 férőhellyel. Viszont az idegenforgalom gyakorlatilag bezuhant, miután a Korond-patak tavaly májusban teljesen elöntötte a sóbányát – olvasható a cikkben.

„Jelenleg mintegy hetven egység próbál működni, a többiek visszaadták vagy felfüggesztették az engedélyüket” – ecseteli a helyzetet a Krónikának Moldován László. A Sóvidék–Hegyalja Turisztikai Egyesület elnöke hozzáteszi: sokan nem végleg zártak be, inkább „lappangási időszakban” vannak. A többi vendéglátó többsége más tevékenységből próbálja fenntartani magát, miközben a panziót formálisan nyitva tartja.

A vendégéjszakák száma a bányakatasztrófa után drámai mértékben zuhant.

„2025 az előző év forgalmának mindössze öt százalékát hozta”

– fogalmaz az egyesület vezetője. Ez gyakorlatilag a turizmus összeomlását jelenti. Parajd különlegessége az volt, hogy a látogatók jelentős része gyógykezelési céllal érkezett, így még gazdasági válság idején is vállalták az utazást egészségük érdekében. A bánya kiesésével azonban ez az erős vonzerő megszűnt – hívja fel a figyelmet a lap.

Jelképes állami támogatás, adományokból érkező segítség

A híroldal hozzáteszi, hogy a román kormány a katasztrófa után támogatást ígért az érintett vállalkozásoknak, ám Moldován szerint ez „csepp volt a tengerben”. A korábbi éves forgalom 15 százalékának megfelelő állami dotáció szerinte sok esetben még egy hónapnyi működési költséget sem fedezett, ezért a vendéglátók hamar kiábrándultak a nagy dérrel-dúrral bejelentett állami segítségből. „Ha legalább ötven százalék lett volna, az már érzékelhető segítség” – teszi hozzá.

A jelenlegi formában azonban a legtöbb vendéglátó számára ez inkább jelképes támogatásnak bizonyult.

A parajdi katasztrófa híre Magyarországon és Erdély-szerte is széles körű szolidaritást váltott ki. Több csatornán érkeztek adományok az egyházakhoz és a turisztikai egyesülethez is. A Sóvidék–Hegyalja Turisztikai Egyesület azonban nem osztott szét készpénzt a vállalkozók között – írja a portál.

„Mi nem pénzbeli juttatást adtunk, hanem olyan tevékenységeket finanszíroztunk, amelyek a turizmus beindítását segítik”

– hangsúlyozza a turisztikai egyesület vezetője.

A cikk részletezi, hogy az egyik legfontosabb lépés a helyi önkormányzat tulajdonában lévő wellnessközpont működésének támogatása volt. Volt időszak, amikor a fürdő a bezárás szélére sodródott a veszteségek miatt, mivel a wellness sem működhetett két és fél hónapon át. Az egyesület támogatói jegyeket vásárolt, amelyeket a minősített panziók között osztott szét: szobánként két belépőt kaptak, amelyet a tulajdonosok a vendégeknek adhattak – jellemzően ingyen, vagy a csomagárba építve. Ez kettős célt szolgált: élénkítette a wellnessközpont forgalmát, miközben a szállásadók vonzóbb ajánlatot tudtak kínálni. Hargita Megye Tanácsa szintén vásárolt jegyeket, ezzel közvetlenül segítve a létesítmény fennmaradását.

Az egyházi gyűjtésekből – például az Udvarhelyszéki Református Egyház közreműködésével – elsősorban a bányában közvetlenül érintett családok részesültek támogatásban.

Az ökumenikus segélyszervezetnél gyűjtött összegek felhasználásáról jelenleg zajlanak az egyeztetések; a pénzt a helyi önkormányzat közvetítésével szeretnék eljuttatni a leginkább rászoruló parajdiakhoz.

A termálvizes turizmus jelentheti a jövőt Parajdon

A Krónika arról is beszámol, hogy a jövőt illetően Moldován László óvatos optimizmussal nyilatkozik. Bár időről időre felmerül egy új sóbánya nyitásának lehetősége, ezt inkább hosszú távú, bizonytalan kilátásnak tartja. „Jó esetben is legalább tíz év, mire olyan állapotba kerülne, hogy betegeket lehessen leengedni. Arra egyelőre nem lehet alapozni” – fogalmaz. A reálisabb megoldást a helyi önkormányzat tulajdonában lévő wellness- és gyógyközpont fejlesztésében látja. Parajd alatt 65 fokos sós termálvíz húzódik, amelynek kiaknázása – egy új, nagyobb hozamú kút fúrásával – alapjaiban változtathatná meg a település esélyeit.

„Ha a rendelkezésre álló forrásokból célzottan erre fordítanának akár egyharmadot, az már komoly előrelépést jelentene” – mondja az idegenforgalmi vállalkozó.

A cél egy korszerű, egész évben működő gyógyászati központ kialakítása, amely a sóbánya kiesését részben pótolhatná.

Ezzel párhuzamosan bírósági bejegyzés előtt áll a Parajdi Turisztikai Desztinációs Menedzsment (TDM) Szövetség. A szervezetben az önkormányzat, a vállalkozói szövetség és a turisztikai egyesület is részt vesz. A cél egy professzionális, fizetett menedzsment kialakítása, amely összehangolja a marketinget, a szolgáltatásfejlesztést és az idegenforgalmi adó kezelését – olvasható a cikkben.

Az adományokból egy új turisztikai platform is létrejött, valamint egy 16 méter magas kilátó megépítését tervezik a Sóhát területén, amely új látványosságként bővítené a kínálatot.

A parajdi vendéglátók jelenleg túlélési üzemmódban működnek.

A téli szezonban a közeli sípályák – például a Bogdán környéki pálya – idén némi forgalmat hoztak, de ez messze nem pótolja a korábbi bányaturizmus kiesését.

A kérdés az, hogy sikerül-e a döntéshozóknak időben és célzottan cselekedni. Moldován szerint ha a felső vezetés összefog, és valóban a termálvíz kiaknázására, valamint a gyógyászati központ bővítésére koncentrál, már ősszel elindulhatnának a beruházások. „Most kell lépni” – hangsúlyozza. Ha nem történik előrelépés, a megmaradt hetven panzió sorsa is megpecsételődhet.

Parajd turizmusa tehát válaszúthoz érkezett. A sóbánya nélkül új identitást kell találnia – olyat, amely egyszerre épít a gyógyvízre, a táj szépségére és a közösség összefogására. A kérdés már nem az, hogy visszatér-e a régi aranykor, hanem az, hogy sikerül-e új alapokra helyezni a vendégfogadást a Sóvidéken – zárul a cikk.

Kapcsolódó: