Hűség a hazához és a hagyományokhoz: a Selmeci Akadémia hagyatéka

Trianon után nemcsak a magyar földet csonkították meg, hanem az ország szellemi központjait is. Idegen kézre került Selmecbánya: a bányászat, kohászat és erdészet fellegvára, amely a világ egyik legelső műszaki akadémiájának adott otthont. Az 1735-ben alapított ősi Selmeci Akadémia 1919-ben, az első világháborút követően menekülni kényszerült szülőföldjéről Sopron városába, ami a trianoni tragédia miatt végleges otthonává is vált. A tanintézet diákjai közül sokan csatlakoztak az ekkor megalakult Rongyos Gárdához, hogy megvédjék a hazát a betolakodóktól, megakadályozzák az ország szétszakítását és erősítsék a harcot Sopron megtartásáért. A bányamérnök-, kohász- és erdészhallgatók, akik nem olyan rég még könyveiket bújták, most golyózáporban tanúsították hűségüket a magyar földhöz.

„Pirosló vérrel festve az utat Selmectől Sopronig”

Az akadémia átköltöztetése után nem sokkal, 1921 nyarán az antant hatalmak át akarták adni Magyarország nyugati határvidékét Ausztriának. A jogfosztott, feldühödött magyar nép – élén a Rongyos Gárdával – nem nézte tétlenül hazája újabb feldarabolását.

Az Ifjúsági Kör választmánya zártkörű megbeszéléseket tartott a fegyveres ellenállás megszervezésére. Egy szűk héttel a felkelés kirobbanása előtt „behívók” kerültek postára: „Kedves Barátom! A haza hív! Kényszer nincs. Aki teheti, önként és azonnal jöjjön el Sopronba, ahol ellátásáról gondoskodtunk.”

A soproni diákok – köztük sokan a Selmeci Akadémia hallgatói – sorra álltak be a Rongyos Gárdába. Több tanuló már az első ágfalvi összecsapásnál derekasan helytállt utóvédként, nem riadtak vissza a túlerőtől sem. Nem parancsra, nem kényszerből, hanem szabad elhatározásból vállalták a harcot.

Az Ostenburg-zászlóalj Sopronban, 1921 augusztusában, amihez csatlakoztak a diákok is. Fotó: Schäffer Ármin

A második ágfalvi csatában, 1921. szeptember 8-án a főiskolások Gebhardt Pál parancsnok és Székely Elemér bányamérnök-hallgató főhadnagy irányításával fegyverrel védték Sopront és környékét. Áldozatos helytállásuk nélkül a város nem maradhatott volna magyar kezekben. Többek között Machatsek Gyula erdőmérnök-hallgató és Szechányi Elemér bányamérnök-hallgató vesztette életét az osztrák csendőrök elleni ütközetben.

A hősök emléktábláján az alábbi felirat olvasható:

„Ez a hősi halottak emléktáblája ezzel a felírással: 1914–1921. Megrázó mementó, mely hirdeti, hogy a főiskolások hőskora 1914-től nem 1918-ig, hanem 1921-ig tartott. És e hőskor kőbe vésett bizonyságlevelén 71 név tündököl, köztük a két ágfalvi hősé is, pirosló vérrel festve az utat Selmectől Sopronig.”

A Rongyos Gárda győzelmével lehetőség nyílt a soproni népszavazásra, ahol a város polgárai – példátlan hazaszeretettel – a Magyar Királyság mellett döntöttek. Sopron így a „Civitas Fidelissima”, a „leghűségesebb város” címet érdemelte ki – a Selmeci Akadémia diákjainak vérrel pecsételt áldozata révén is.

A Selmeci Akadémia szelleme tehát nemcsak a tudásban, hanem a fegyveres önfeláldozásban is megnyilvánult. Aki Selmecről jött, tudta: a tisztesség többet ér az életnél. Ez a szellem hatotta át a Rongyos Gárda soproni diákjainak minden tettét.

A Selmeci Akadémia négy örököse

A tanintézet soproni évei alatt az élet és az ipar átalakulása új kihívásokat hozott, és az Akadémia tudásanyaga is további bővítést igényelt. Ezért 1949 után és az 1950-es években az Akadémiából kinövő különböző műszaki képzések szétváltak, létrehozva négy utódintézményt, melyek mindmáig a Selmeci hagyományok örökösei. Így a Selmeci Akadémia, mint legrégebbi bányászati-kohászati iskola, mérnökképző, műszaki felsőoktatási intézmény szelleme ma is él Magyarország négy iskolájában: Miskolcon, Székesfehérváron, Dunaújvárosban és természetesen Sopronban. Selmecbányáról a Sopronba költözött tanárokkal, hallgatókkal és intézményi felszerelésekkel együtt a több mint másfél évszázados selmeci diákhagyományok szelleme is átvándorolt. A Miskolci Egyetemen, a Soproni Egyetemen, a Dunaújvárosi Egyetemen és Székesfehérváron az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kara (ebbe épült be a Soproni Egyetem kihelyezett kara) a diákhagyományok mai napig hűségre, becsületre, a közösség tiszteletére és összetartásra nevelnek.

Szuvenír Selmecbányáról

Az ősi akadémia diákjai közt még a 19. század folyamán alakult ki az egyedülálló selmeci hagyományrendszer, mely ezekben az utódintézményekben bizony azóta is létezik, és a diákok mindennapi életének szerves része. Mint szellemi bölcsőt, a felsőoktatási intézmények hallgatói egymás között napjainkban is Akadémia néven hívják az intézményt, függetlenül a bekövetkezett változásoktól. Gyakran el is látogatnak a hagyományok gyökereihez, Selmecbányára.

A selmeci rangrendszer

A Selmeci Akadémiában kialakult egy jól felépített, szigorúan szabályozott hierarchia szerint működő diákrend. Aki pogányként érkezett, később balekként tanult, majd Firmaként vezetett, és veteránként példát mutatott.

Pogányok és balekok

Az újonnan érkezett hallgatók – akik még nem ismerték a selmeci hagyományokat – pogányoknak számítottak. A pogány lét az ismeretlenség és a kívülállóság időszaka: őket még nem fogadta be a közösség, a beavatott diákok szemében még csak „végtelenül kicsiny, fekete, sárban fetrengő porszemek”. Nem viselhetnek egyenruhát (az egyenruhát nem hordják, hanem viselik!), nem járhatnak szakestélyekre (kivéve a balekkeresztelőt), nem vehetnek részt más, selmeci hagyományok keretében tartott rendezvényen, és nem hordhatják a szak gyűrűjét sem. Továbbá a tanulmányaik befejeztével ők nem valétálnak, hanem csak simán végeznek.

A balek (más néven bulek) „zöldfülű, (sárgacsőrű, büdös), poros hasú, ész és értelem nélküli véglény, amely minden tekintetben, az Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firmák támogatására szorul” – ahogy A balek tudnivalói című könyvben is szerepel. Minden esetben kis kezdőbetűvel írandó, tilos nagybetűvel kezdeni – mondat elején sem szabad, címben sem, sőt még csupa nagybetűs szövegben sem. Tulajdonnév részeként a bALEK vagy a bAlek írásmód használatos, például Bányász-Kohász bALEKbál.

Pogányból balekká akkor válhatott valaki, ha a közösség úgy ítélte meg, hogy megtanulta és tiszteletben tartja a hagyományokat, és méltó arra, hogy a selmeci diáktársadalom teljes jogú tagjává váljon. Ehhez részt kell venniük a Firmák által tartott balekoktatásokon, és tanúbizonyságot kell tenniük a hagyományok megfelelő ismeretéről, hogy kiérdemeljék a felvételt. Sikeres vizsga után részt vehet a balekkeresztelőn, ahol egy ünnepélyes szertartás keretében balekká avatják. balekként feladata, hogy tanuljon a bölcsebb és több tapasztalattal rendelkező Firmáitól.

A balekok között különösen fontos a szolidaritás, hiszen egyszer majd ők lesznek azok, akik továbbadják a hagyományokat. A másodéves balekokat szokás kohlenbrennernek (szénégetőnek) is hívni. Az elnevezés onnan ered, hogy Selmecen a tanulmányaik második évében tanultak szénégetést az Akadémia diákjai. A balekok már csináltathatnak és viselhetnek egyenruhát – bár általában nem nézik jó szemmel, ha valaki már rögtön az első évben elkészítteti.

Firmák

Az elnevezésnek több jelentése is van – egyrészt jelenthet céget (német eredetű), másik értelmezésben pedig szilárdat jelent (latin eredetű). Azok lehettek Firmák, akik a tanulmányaik legalább harmadik événél tartottak. A Firmát csak nagy kezdőbetűvel szabad leírni, mondat közepén is. Ők felelnek azért, hogy átadják a szokásokat a balekoknak. Miskolcon és Sopronban a Firmává válás nem automatikus, a Firmaköszöntő vagy Firmaavató Szakestélyen történik meg – ez egyfajta szűrőként is funkcionál, hogy tényleg

csak a hagyományok iránt kellőképpen elkötelezett diák válhasson Firmává, aki példamutatóan szolgálta a közösséget, kiállta a próbákat, és hűségesnek bizonyult a diákrend szabályaihoz.

Firmaságot igazoló oklevél a miskolci Gépész Firmaköszöntő Szakestélyről

A közösségben elterjedt mondás szerint ugyanis „a diák Firmává nem lesz, vagy nem is azzá avatják, hanem azzá válik tetteivel”. A Firmákra együttesen szoktak még úgy is hivatkozni, hogy az Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firmák Fényes Koszorúja.

Veteránok, burschok, filiszterek

Azok a Firmák, akik a tanulmányokhoz alapvetően szükséges időn túl még az egyetem hallgatói – tehát akik csúsznak – veteránok lesznek. Manapság már ezt a fogalmat használják olyanokra is, akik mesterszakon, doktori képzésen, akár oktatóként folytatják egyetemi pályájukat – vagy akár szimplán élő kapcsolatban maradnak a selmeci hagyományőrzéssel.

Azokat a diákokat nevezik burschoknak, akik a diákhagyományokat teljesen a magukénak érzik – gyakran írják ezt is nagy kezdőbetűvel: Bursch. Régebben a diákegyesületek (Burschenschaft) tagjaira hivatkoztak így. A filiszter pedig „a diákság jó kedvét értetlenül, esetleg ellenségesen néző elpuhult, rigolyás nyárspolgár”.

balekoktatás és balekkeresztelés

A selmeci hagyományok továbbadására a Firmák balekoktatást szerveznek az elsőéves hallgatók számára. A részvételhez a pogányoknak készíteniük kell egy balekINDEKS-et, aminek szigorú formai követelményei vannak. Fekete kartonlap az alapja, a szövegnek kézzel írottnak, szabványbetűsnek kell lennie. A fedőoldalon az egyetemi tankör betűjelét le kell cserélni az NSP karakterekre, ami a „nagyon sötét pogány” rövidítése.

balekINDEKS – szinte mindenki, aki átmegy, épphogy elégséges (2-es) érdemjegyet kap – ezzel egyrészt jelzik a balek tudatlanságát és tapasztalathiányát, másrészt pedig felkészítik őket az egyetem nehézségeire, mivel ott is erre számíthatnak

A balekoktatás időtartama több hét, ahol a pogányságnak különböző tanszékeken kell meghallgatniuk a Firmák hagyományőrzéssel kapcsolatos előadásait. Az egyik tanszéken például megtanulhatják a szakestélyek tisztségeit és a szakestély menetét, a másikon az Alma Mater történetét, a harmadikon pedig az egyenruhák jellemzőit, és így tovább. Itt elsajátíthatnak több Bursch-nótát is. 

A lecke után pedig egyéni vagy kiscsoportos gyakorlatokat kell végrehajtaniuk. Ezek a feladatok általában valamilyen kreatív, abszurd próbatételek, amelyek megmérettetik a balekjelöltek állóképességét és leleményességét. A sikeres teljesítést a Firmák aláírással és pecséttel igazolják a balekINDEKS-ben. Sikertelen teljesítés esetén pedig adnak egy hosszú távú, hasonlóan szürreális feladatot – például áfás számlát kérni a McDonald’sból egy zsíros kenyérről vagy kartonpapírból számítógépet készíteni –, amit a következő héten be kell mutatnia a teljesítés igazolásáért (a feladatok valamennyire aktualizálódtak a mai időkhöz).

Egy balek hosszú távú feladata: számítógép készítése kartonpapírból

A Firmák minden alkalommal ellenőrzik a balekINDEKS formai követelményeknek való megfelelését – ha valamilyen hibát találnak, eltépik azt, és a balektanoncnak újra el kell készítenie. Nem ritka, hogy valakinek négy-öt alkalommal is elszakítják a balekleckekönyvét. Sőt, olyan is előfordulhat, hogy egy bejegyzésekkel teli balekINDEKS-ben később szúrnak ki egy hibát – a füzetecske sorsa ekkor ugyanez, és a pogánynak nemcsak újat kell belőle csinálnia, de a korábbi tanszékeket is körbe kell járnia vele, hogy újra beírják a teljesítést.

Amint lezajlottak az oktatások, írásbeli zárthelyi dolgozat formájában számolnak be a balekjelöltek az elsajátított ismereteikről. Ezt általában elsőre sikertelenül írja meg szinte mindenki, így pótzárthelyire is el kell menniük. Lezárásképpen pedig egy szóbeli vizsgán tesznek tanúbizonyságot a tájékozottságukról, ahol a többség épphogy átmegy, akár többszöri próbálkozásra.

A hagyományokkal kapcsolatos tananyag átadásán felül más célja is van a balekoktatásoknak: az újoncok megismerkedhetnek a Firmákkal, és közelebb kerülhetnek a hasonló cipőben járó első éves társaikhoz. Arra is alkalmasak, hogy a frissen érettségizett, jogilag felnőtté vált, önbizalomtól túltengő fiatalok szarvát letörje, és felkészítse őket a valóságra: „balek, ne légy konfidens!” – ahogy a balek-tízparancsolat egyik pontja mondja.

Bursch-nótákat tartalmazó daloskönyvek

A balekoktatás struktúrája egyébként az egyetemi képzést imitálja – és nem véletlenül. Az órák elméleti és gyakorlati részre vannak osztva, ahogyan az egyetemi tantárgyak is. Szintén a felnőttképzéshez hasonlóan előbb aláírást szereznek, majd vizsgáznak a diákok. A balekoktatásokon mutatott Firmai (igen, az -i képzős alakot is nagybetűvel kezdjük!) szigor pedig felvértezi őket az esetleges keményebb elvárásokat támasztó tanárokra és a nehezebb tantárgyaknál várható kudarcokra.

balekkeresztelő

A balekjelöltnek a keresztelőjéhez fel kell kérnie egy vagy két Firmakeresztszülőt, aminek szintén megvan a maga rendje. Általában egy baráti italozás keretei között zajlik, melynek során a leendő balek kimondja a Firma teljes nevét, majd felteszi a kérdést: „Leszel a keresztapám/keresztanyám?” A Firma erre először nemet mond, majd néhány kör elfogyasztása után újrapróbálkozhat az elsőéves hallgató, amíg nemleges választ kap. Hagyomány szerint ez addig folytatódik, amíg a Firma a kérdés után a mámoros állapottól rádől az asztalra, ezzel „rábólintva” a felkérésre. Manapság sok esetben a Firma nem az alkoholos befolyás miatt, hanem tudatosan „borul” az asztalra, szimbolikusan jelezve ezzel a keresztgyerek elfogadását.

A hivatalos beavatás a bALEKkeresztelő Szakestélyen történik, minden balek számára a selmeci hagyományok jegyében ez a legelső szakestélye. Az eleinte pogány résztvevőket egy sötét asztalhoz ültetik, ekkor még gyertyát sem gyújthatnak. A szakestély egyébként a szokásos keretek között zajlik, majd mikor eljön az idő, a balekcsősz (Fuchsmajor) összegyűjti sorban a balekjelölteket, és a keresztelés helyszínére vezeti őket. A balek itt keresztapát (opcionálisan keresztanyát is) választ magának. A választott Firmák valamilyen ráillő tréfás alias-nevet is adnak neki, ami a polgári nevének kiegészítése egyfajta becenévvel, ami örökre rajta marad, pl. Példa Ferenc alias Elestem egy krumpliban. Az elsős ezt követően előrehajol, a választott Firmák pedig nyakon öntik sörrel, majd a balekcsősz kormot helyez az arcára. Régen ezt a kormot csak egy hét múlva volt szabad lemosni, a jelenlegi szokások szerint elég a szakestély időtartama alatt fent hagyni – ha valaki mégis letörli, újra bekenik, de ekkor már nemcsak a friss balekot, hanem a választott keresztszülőket is. Az újdonsült balek kap egy keresztlevelet is, amit a szakestélyt levezető elnök és a választott keresztszülők is elláttak aláírásukkal.

Keresztlevél a gépészhallgatók balekkeresztelőjéről

Gyakori az is, hogy a balekkeresztelőn még nem egy végleges alias-nevet kapnak, hanem csak vulgót, ami helyett a keresztszülők később adnak végleges aliast, mikor Firmakorba lép – a Firmaköszöntő Szakestélyen. A selmeci hagyományok szellemében megkeresztelkedett balekok már hordhatták a balekgyűrűt, ami tulajdonképpen a szak vagy kar ikonjával ellátott ezüst ördöglakat – ezáltal egy extra kihívás elé állítva az újonc balekot.

Gépész balekgyűrű szétszedve és összerakva. Az NME rövidítés a Miskolci Egyetem régi nevére utal: Nehézipari Műszaki Egyetem

Szakestélyek

A selmeci diákhagyományok egyik karakterisztikus eseménye a szakestély, ami sok esetben valamilyen eseményhez kötődik – pl. gyűrűavatáshoz, tisztségátadáshoz, balekkereszteléshez –, ezek általában az esti órákban kezdődnek. A szakestélyen csak meghívóval (invitatio, invitfeczni) lehet részt venni, amit a szervezőknél lehet megváltani. Az összejövetelen egyenruhában vagy megfelelő, ünnepélyes öltözékben kell megjelenni. Az esemény rendje kötött, amiért a szakestély tisztségviselői felelnek. A rendezvény a Sza-sza-szakestélyt című nótával kezdődik, amit a tréfás Elnökválasztó nóta követ – ennek végére hivatalosan is kineveznek a szakestély élére egy Praesest (elnököt, ejtsd: prézesz). Az ő tiszteletére énekel a szakestély egy elnökköszöntőt (Dal az Elnökhöz), amire ő a Praeses Dalával válaszol, ezzel elfogadva a pozíciót.

Szinte minden szakestélyre egyedi korsó készül: a képen a Gépész Szalagavató Szakestély korsója látható

A Praeses felel a szakestély lebonyolításáért, viszont ehhez további tisztségviselőket jelöl ki. A Majordomus (háznagy, ejtsd: majordómusz) az elnök helyettese – ő szervezi a szakestélyt, írja meg és ismerteti a házirendet. A Fuchsmajor (balekcsősz, ejtsd: fukszmajor) feladata eredetileg a balekok fegyelmezése, manapság arról gondoskodik, hogy a fenntartsa a rendet a szakestélyen. A Cantus Praeses (nótabíró, ejtsd: kantusz prézesz) végzi a nóták beéneklését (intonálását). A Fuhrwerk (fuvaros, ejtsd: furverk) felel azért, hogy az asztalokon mindig legyen elegendő mennyiségű étel és ital. Az elnevezés onnan ered, hogy régen ő biztosította az ittas résztvevők hazajuttatását is. A Contrapunkt (ellenpont, ejtsd: kontrapunkt) feladata gondoskodni a jókedvről. Az elnöki asztallal szemben foglal helyet a terem másik végében. Régen a Praeses utasításait is ő továbbította, ha nem lehetett mindenhol hallani – mostanában már inkább elferdíti, kiforgatja az elnök szavait. A szakestélyek rendjéhez tartozik, hogy a Praeses szava szent és sérthetetlen, sohasem hibázik – ám ha mégis megtenné, azt a Konzekvencia vonja le saját italának ürítésével. A Praeses dönthet úgy, hogy kinevez egy Leibfuchsot (garatőr, ejtsd: lejbfuksz) is valakihez, aki arról gondoskodik, hogy mindig tele legyen a korsója annak, aki mellé kijelölték. Az Etalonrészeg feladata, hogy a józansági szint mércéje legyen: a szakestély addig folytatódhat, amíg az Etalonrészeg el tud mondani egy előre kiválasztott, olykor nyelvtörő szöveget.

A tisztségek kijelölése után a szakestély teljes sötétségben, felállva elénekli a kari himnuszokat. Bizonyos esetekben nem mindet, de az ősi szakok himnuszait (Bányászhimnusz, Erdészhimnusz, Kohászhimnusz) minden alkalommal. Ezt követően a szakestély leül, gyertyát gyújt – világítás csak gyertyafényből származhat. Alapvetően két részből áll egy szakestély: egy komoly részből és egy vidám részből. A kettő között szokott lenni szünet (Silentium eks!), amikor szabadon lehet társalogni.

Beszélni csak akkor lehet, ha az elnök szót ad – ha valaki fel kíván szólalni, azt a „Vocem preco!” (Szót kérek!) kiáltással jelezheti az elnöknek, aki megadhatja a „Habeas!” (Megadom!), vagy megtagadhatja a „Non habeas!” (Nem adom meg!) válasszal. A Praeses időnként utasítja a Cantus Praeseseket egy-egy nóta beéneklésére, amit a jelenlévők közösen énekelnek tovább. A szakestély nem kocsma, italt fogyasztani csak az elnök vezényszavára lehet: „Eks!” – a korsó teljes tartalmát üríteni kell; „Tükrös!” – a korsót félig kell üríteni; „Lefety!” – tetszőleges mennyiséget lehet inni. „Silentium!” utasításra mindenki köteles csendben maradni.

Ha van Etalonrészeg, és elrontja a szövegét, az jelzi a szakestély végét. Ha helyesen mondja el több korsó ürítése után is, akkor a szakestély elhúzódhat határozatlan ideig – ezt a Praeses fel tudja oldani azzal, hogy utasítja az elrontásra. Az összejövetel végén szintén kötött a nótasorrend – először két olyan dallam csendül fel, ami közismert a hagyományőrzők körén kívül is, bár némileg eltérő szöveggel: a Gaudeamus és a Ballag már a vén diák. Ezt követően az elnök „szabadfolyást enged minden földi jónak”, majd felzendül a Szakestély végére című nóta, azután pedig a játékos Tóbiás.

A Ballag már a vén diák első versszaka a közismert változat, a második versszak az alábbi szöveggel hangzik el:

De mielőtt még elmegyünk – tovább, tovább
Egy szent fogadalmat még teszünk – tovább, tovább
Ha Selmec hív, mi ott leszünk
Érette vesszen életünk
Tovább, tovább, tovább
Fel búcsúcsókra cimborák.

Ennek utolsó négy sorát az utódintézményekkel is el szokták énekelni – „Ha Sopron hív”, „Ha Miskolc hív”, „Ha Újváros hív” és „Ha Fehérvár hív” verziókban.

Van egy további versszak is, amit csak Selmecbányán szokás énekelni, és fájó képet fest az elcsatolt területről távozni kényszerülő diákok érzéseiről:

Ballag már a vén diák – tovább, tovább
Keresve szebb és jobb hazát – tovább, tovább
Ez út hazámba nem vezet
Nagy-Magyarország elveszett!
Tovább, tovább, tovább
Hazátlan lett a vén diák!

Csak a felszínt kapargattuk

Persze a selmeci diákhagyományok világa a tárgyaltaknál sokkal részletesebb, rengeteget lehetne írni róla. Nem beszéltünk részletesen a Bursch-nóták széles repertoárjáról, ami egyaránt tele van vidám és szomorú hangvételű dalokkal. Ezek között vannak teljesen egyediek, és vannak közismertebbek is.

Valétáló évfolyam daloskönyve

Nem tárgyaltuk, mi a krampampuli – az ital, amit csak Firmák fogyaszthatnak, és aminek a receptje annyira titkos, hogy csak néhány kijelölt Pater Krampampuli (krampampuli főzőmester) ismerheti. Az ő feladatuk elkészíteni a nemes nedűt a nevesebb szakestélyekre. 

Valétáló hallgató karszalagja

Nem tértünk ki a valétálásra, ami a latin „Valete!” (Éljetek boldogul!) kifejezésből ered. A végzős hallgatók ezzel búcsúznak az Alma Matertől, az iskolától és diáktársaiktól, mielőtt kilépnének a nagybetűs életbe.

Valétáló hallgató elbocsátólevele

Nem beszéltünk ennek záróakkordjáról, a selmeci hagyományok szellemében megtartott ballagási felvonulásról, vagyis a szalamanderről. Nem részleteztük a változatos egyenruhákat, a valamint az apróbb hagyománybeli eltéréseket az egyes utódintézményekben. Nem volt szó a modern történésekről, mint például arról, hogy 2014-ben a selmeci diákhagyományok felkerültek az UNESCO szellemi kulturális örökségének nemzeti jegyzékére, vagy hogy 2023-ban több jelentős történelmi épület károsodást szenvedett Selmecbányán egy tűzvészben.

Gépészkari (informatikus) mesterszakos valétagyűrű, ami már aranyból készül

Ha valaki szeretne többet tudni a selmeci diákéletről, több anyag is rendelkezésre áll. Ajánlani tudjuk a már említett A balek tudnivalói című könyvet, ami összefoglalja a legfontosabb fogalmakat és ismereteket. 2024-ben készült egy dokumentumfilm is A selmeci szellem címmel. Aki pedig a nótákba szeretne betekintést nyerni, megnézheti a Krampampuli című kisfilmet is.

(Képek: Remenyiczki Éva/Magyar Jelen)