Történelmi valóság egyedi ábrázolásmóddal: filmjével Pozsgai Zsolt ismét learatta a babérokat

Pozsgai Zsolt legújabb filmje a Királytalálkozó rangos nemzetközi díjakat kapott a független filmek Oscar-díjának is nevezett fesztiválon, a Las Vegas-i Vegas Movie Awardson. Az íróval és rendezővel, a filmről, a filmfesztiválok jelentőségéről, az elnyert rangos díjak itthoni méltatlan elhallgatásról beszélgettünk.

– Bár Ön az alkotásaival rendre sikeresen pályázik a különböző nemzetközi szakmai fesztiválokon, sajnos itthon ez – érthetetlen módon – nem kap akkora publicitást, amelyet megérdemelne. A Királytalálkozó eddig milyen elismerésekkel büszkélkedhet?

– A filmnek közel egy hónapja volt a bemutatója az Uránia Nemzeti Filmszínházban, de már ezt megelőzően – mintegy próbaképpen – néhány fesztiválra beneveztük az alkotást. Ennek eredményei, hogy Bukarestben a Közép-Európai Filmfesztiválon megkapta a legjobb film díját, ami jelentős dolog. De talán ennél is érdekesebb a Las Vegas-i Független Filmek Fesztiválja, ahová az utolsó pillanatban érkezett be a nevezésünk, de mégis jó, hogy megtettük,

mert három jelentős díjat – legjobb rendező, leginspiratívabb film, illetve a legjobb színészcsapat – sikerült elhoznunk. Ebből talán különösen az utolsó érdekes, hiszen ez azt jelenti, a zsűri úgy ítélte meg, hogy a filmben szereplő színészek mindannyian egyformán jól teljesítettek, mindannyian magas színvonalon játszottak.

Egyébként én magam is nagyon szeretem a színészi munkát ebben a filmben, ezért erre helyeztük a fő hangsúlyt.

Megjegyzem Las Vegasban én már jártam másfél évvel ezelőtt, akkor a legjobb forgatókönyvért, és másik két filmért vehettem át díjakat, de mint az várható volt, idehaza ennek a sikernek sem volt nagy visszhangja.

Azóta lezajlott a magyar filmek seregszemléje, a Magyar Mozgókép Fesztivál Veszprémben, és nagy örömünkre megkaptuk a közönségdíjat. Ez egy „láthatatlan” film számára nagy dolog.

– Mit lehet tudni a Las Vegas-i fesztiválról, illetve az ön által benevezett filmről?

– Ezen a fesztiválon – mint a neve is mutatja – csak független filmek vehetnek részt, s mivel én is független filmesnek tartom magam, evidens volt, hogy a Királytalálkozóval beneveztünk. S hogy utaljak rá, mennyire fontos rendezvény ez a fesztivál, a díjátadó egy nagyon szép épületben zajlik, elegáns körülmények között, a fesztivál rendezői megadják a módját az eseménynek.

A filmnek magam írtam a forgatókönyvét, és én magam voltam a rendezője is. Némi bepillantást engedve az alkotás folyamatába, amikor írom a forgatókönyvet, akkor már az is megjelenik képzeletben a szemem előtt – hiszen a színházi múltamból, meg a filmes múltamból is, jól ismerem a magyar színészeket – hogy egy-egy szerepet ki fog majd a vásznon alakítani. Például világos volt, hogy Károly Róbert király – aki már nem Árpád-házi, hanem Anjou király – az nem lehet egy varkocsba font hajú honfoglaló, mert ez már nem az a kor. Úgy gondoltam, hogy Dolhai Attilában megvan az a drámai képesség, ami ennek a szerepnek a megformálásához kell, és nagyon örültem neki, hogy ezt végigvitte. De akár mondhatnék más remek szereplőt is, például nagyon örültem annak, hogy Farkas Ignác, aki Zalaegerszegen színész – ő évtizedek óta ott játszik, mindenki ismeri és kedveli, s akit megsüvegelnek az utcán – végre kapott egy számára méltó filmszerepet is. Igyekszem tehát úgy válogatni, hogy olyanok szerepeljenek, akik különlegesek – s mivel nem unalomig vannak a filmvásznon –, izgalmas arcok lehetnek a nézők számára.

Fontos még megjegyezni, hogy

ez a film nem használ korabeli jelmezeket, díszleteket, a történetet magát a mesterséges intelligencia segítségével egy nem létező stílusba ágyaztuk. Tehát nem középkori a történet, nincsen kard, korona, páncéling, hanem ez egy kitalált kor éppen azért, hogy időtlen legyen egy kicsit.

S olyan fikciós elemek is vannak benne – szerepelnek, benne már halott személyek, és olyan költői részek – amitől például független filmnek tekinthető ez az alkotás.

– Ez a film mozifilm, vagy tévéfilm?

– Véleményem szerint nincsenek ilyen kategóriák. Ha úgy vesszük, akkor ez egy mozifilm, de ez nagyon tág kategória, hiszen beleférnek a látványos szuperprodukciók, hatalmas költségvetéssel – gondoljunk például a Ben-Hur című filmre – de ugyanígy mozifilm Bergman egy egyszerű szobában játszódó, háromszereplős filmje is. Magyarországon szokták azt mondani valamire, hogy televíziós film, mert nálunk két anyagi forrás van, s hogy melyikből jön a támogatás, attól lesz valami mozi-, vagy televíziós film. De mondom, szerintem ez egy helytelen besorolás, hiszen mindegy hogy honnan jön a támogatás, lényeg, hogy az ember jó filmet csináljon. A tévéjáték pedig lehet egy másik műfaj.

– Nagyjából egy hónappal ezelőtt volt Budapesten – az Urániában – a film díszbemutatója, a nagyközönség mikor láthatja majd?

– Mivel ez az alkotás az elkészültéhez televíziós támogatást kapott, nem tudni, bekerül-e valaha is a mozihálózatba. Viszont a közönség már láthatta, valamelyik közelmúltbeli kedden, meglehetősen lehetetlen időpontban, éjjel 23.30-kor tűzte műsorára az M5 csatorna. Sajnos vélhetően ez is úgy jár majd, mint a másik két filmem, amelyek szintén bejárták a világot, de igazából a magyar közönség akkor láthatja őket, hogyha a mozik, értelmiségi klubok vagy hasonlók közönségtalálkozókat szerveznek. Én a Királytalálkozót mindenképpen szerettem volna moziforgalmazásba is beilleszteni, hiszen van benne egy pár olyan színész, akik miatt szerintem egy tisztességes nézőszámot el tudna érni, de ez sajnos a televíziós támogatások esetében nem lehetséges.

Az hogy a film nem mehet moziba, és a tévé sem fogja eleget ismételni, arra kényszerít minket, hogy közösségekbe vigyük a filmet, és folyamatosan vannak is megkereséseink. Ma már a film zsebben elvihető, így ilyen akadályok sincsenek.

– Esetleg neten megnézhető?

– Oda még nem lehet feltölteni, mert jelenleg két A-kategóriás fesztiválnak vagyunk az „előszobájában” és elvileg nem lehet addig feltölteni semmilyen közösségi oldalra, amíg ott ki nem derül, hogy hogyan alakulnak a dolgaink.

Ezek a fesztiválok azért is érdekesek számomra, mert itt mindig vannak olyanok, akik a forgalmazással foglalkoznak, főleg online forgalmazással. Ez azt jelenti, hogy bizonyos összeg fejében bárki otthon is megnézheti a filmet.

Emellett ezek a fesztiválok arról is szólnak, azt jelezték eddig vissza nekünk, hogy sikerült megfogni a témát valahogy úgy, hogy ez ne legyen specifikusan magyar, bár nekünk magyaroknak ez nyilván valami mást, ennél többet is jelent.

Mert itt 1335-ben volt egy olyan történelmi helyzet, ami megoldott egy nehéz korszakot, hiszen a királytalálkozó után 90-100 évig béke volt a térségben és olyan gazdasági fejlődés indult meg, ami egészen elképesztő.

– Nemrég volt a Hunyadi-sorozat a tévében, ezek szerint ezek a történelmi témák manapság divatosak?

– A történelmi témák mindig nagyon divatosak Kelet-Európában. Megjegyzendő, olyat, mint a Hunyadi volt – ami egyébként egy nagyon színvonalasan, nagyszerűen megcsinált kalandfilm – például a bolgárok vagy a lengyelek a saját történelmükből évente tízet-tizenötöt is elkészítenek. Tehát a mi Hunyadink nem volt egy olyan nagy meglepetés, hiszen nagyon sok történelmi film van, ami forog a világban. Bele kell tehát ezekbe nézni, de történelmi ábrázolás és ábrázolás közt is hatalmas különbség van, rögtön mondom az egyik legszembetűnőbbet. Ők törekedtek a korhűségre, én pedig nem, nálam szabadon szárnyalhat a fantázia. Ettől más a független film, mint a nem független film. Ez az említett fesztivál pedig a független filmek fesztiválja volt, oda csak ilyen jellegű filmeket lehetett benevezni. Erre a fesztiválra, amit mindig Las Vegasban rendeznek meg, úgy lehet tekinteni, mint az Oscar-gála párjára.

– Tud esetleg mondani más magyar filmet is, amely ezen a fesztiválon bármikor nyert volna?

– Nem tudok ilyet mondani, mert szerintem még ilyen nem volt, az elmúlt években pedig biztosan nem. De egész Európából viszonylag ritkán kerülnek be ide filmek, főleg amerikai filmek szerepelnek a fesztiválon.

– A bekerülés gondolom többszörös szűrőt jelent.

– Nagyon komoly a válogatás, és több lépcsőben történik. Engem is folyamatosan értesítettek, hogy egy-egy szűrőn továbbjutottunk, míg végül bejutottunk a döntőbe, s ott megkaptuk ezt a három elismerő díjat.

A fesztivál díjazási rendszerét egyébként két részre lehet osztani, van az arany kategória, ebben vannak a díjak – mi is ezekből kaptunk meg hármat – és van az ezüst kategória, itt elismerő okleveleket osztanak ki.

– Lehet tudni, miért önök nyerték el ezeket a rangos díjakat?

– Ez a királyok közötti találkozó – ami 1335-ben volt – egy speciálisan magyar téma. De mi úgy közelítettünk hozzá, hogy azok is értsék, értékeljék, akik nem járatosak a magyar történelemben. Nagy hangsúlyt fektettünk a filmben az emberi kapcsolatokra, a szenvedélyekre, így akinek fogalma sincs, hogy ki is volt az a Károly Róbert, az is talál neki szóló üzenetet ebben a filmben. Míg a korábban említett Hunyadi egy nagyon jó akció- és kalandfilm, a Királytalálkozó egy gondolati film, vagyis ennek egészen más a műfaja. Erre a fesztiválra is olyan filmeket válogattak be – s ezek között lettünk mi elsők – amelyek valamely gondolat mentén épülnek fel, s van bennük közlendő üzenet.

– Ez azt is jelenti, az író szabadon engedheti a fantáziáját, mikor alkot?

– Nem erről van szó, hiszen vannak sarokpontok, s a történelemmel azért nem lehet tetszés szerint játszani. Jóllehet az ábrázolásmód az szabadon választható, de az, hogy mi történt, kik voltak ott, és egyáltalán, hogy hogyan alakultak a dolgok, azt nem lehet megváltozni, vannak olyan tények, amelyekhez ragaszkodni kell.

– Említette a tényszerűséget, az írást akkor ezek szerint komoly történelmi kutatás előzte meg?

– Nagyon komoly: az Akadémiai Levéltártól kezdve a Széchényi Könyvtáron át, a Történettudományi Intézettel bezárólag nagyon sok helyen jártam kutatni, s mondhatom a valóság sokkal érdekesebb, mint amit a fantáziánk el tud képzelni. A szereplők közti viszonyokat alapvetően ezekben a kutatásokban lehet csak megtalálni. Tehát például azt, hogy a cseh király kénytelen megegyezni a fiával – aki morva fejedelem –, mert az háborúra készül ellene. De azt, hogy mi van köztük, és ennek milyen emberi háttere van, azt csak nagyon komoly munkával lehetett kikutatni, ez nem az én kitalációm. 

Noha ez nem dokumentumfilm – a dokumentumfilmnek megvannak a maga szabályai –, ez játékfilm, de a történelmi hűséghez itt is ragaszkodni kell, a nézőt nem lehet, mondjuk azzal félrevezetni, hogy a találkozóra beteszek, mondjuk egy negyedik királyt is.

– Ha már a nézőket említi, ez a film közelebb hozza a nézőt a magyar történelemhez?

– Abban biztos vagyok, hogy ez a film a történelem iránti érdeklődést felkelti, ez a legfontosabb a filmben. Lényeges, hogy a történelemtudományra ne úgy nézzen rá, mondjuk egy diák, mint egy matematika, vagy bármilyen más tárgyra, ahol képleteket kell megoldani, mert itt azért vannak szubjektív szempontok. Célunk, hogy ráirányítsuk a fiatalok figyelmét arra, hogy vannak, voltak ilyen helyzetek; arra, hogy jobban megismerjék, megszeressék történelmünket, vagyis azt a kort, amelyben a film játszódik. Ebben sokat segítenek a film szereplői is, hiszen egy jó színészi alakítás az nagyon sokat jelenthet egy fiatal néző számára.

De ez a Királytalálkozó a mának, a ma politikusainak is üzen, hiszen erre a példára épült fel a Visegrádi Négyek kezdeményezés, bár az korántsem lett annyira sikeres, mint volt a királytalálkozó 1335-ben.

A V4-ekhez csatlakozhatott volna: Románia, Horvátország, Szerbia is, lehetett volna egy szép gazdasági, kulturális, egyéb együttműködés, ha normális világban élünk.

De nem élünk normális világban, mert háborúk vannak, gyűlölködés, egymás ellen való hergelés van, pedig ez a béketeremtő összefogás akkor megvalósult a magyar történelemben, tanulnunk kellene belőle. Tehát vannak olyan példák előttünk, amelyeket jobban fel kellene ismernünk, amelyeket érdemes lenne követnünk, mert napjainkban is hasznunkra válnának.