26.1 C
Budapest
2022. augusztus 19., péntek
Magyar Jelen
HírekKiemeltVélemény

Nyugati cégek Kína hódolatában

Ez egy véleménycikk, melynek tartalma nem feltétlen tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

A XX. század első feléig más országok befolyásolására a legkézenfekvőbb eszköz a katonai nyomásgyakorlás volt. Ám az atomfegyverek korában ez már nem biztos, hogy a legbölcsebb dolog, így megjelent az ún. „soft power” (sajnos nincs rá magyar kifejezés), ami a legtágabb értelemben a nem katonai nyomásgyakorlást jelenti, azon belül is főleg a kulturális, politikai, vagy akár gazdasági befolyásolást.

„A XXI. század igazi fegyvere a kultúra”

Mikor soft powerről beszélnek, a nyugati megmondóemberek előszeretettel hozzák fel példának Japánt és Dél-Koreát, ezáltal igyekezve elterelni a figyelmet saját magukról. Pedig a kulturális területen ránk a legnagyobb hatást éppen a nyugati szórakoztatóipar – azon belül is kiemelten az amerikai – fejti ki.

Nem Japán, vagy Dél-Korea az, aki egy ideológiát akar lenyomni a torkunkon, hanem a Nyugat, elsősorban pedig Hollywood.

1945 után, miután Európa megszűnt világpolitikai tényezőnek lenni, ellenállás nélkül zúdult ránk az idegen kultúra, és megkezdődött kontinensünk nyugati felének amerikanizációja, mely a ’90-es évektől vírusként terjedt át Kelet-Európát is.

Ma már mindent átitat a propagandájuk

Papíron megannyi szolgáltató és stúdió közül választhatunk, ám érdekes módon mind ugyan azt a szennyet árasztja: erőltetett sokszínűség, mindenféle másság felmagasztalása, de mindenekelőtt fehérellenes propaganda és bűntudatkeltés. Legyen az képregény, sorozat, film, vagy akár játék, ebben valahogy mind egységesek, és nem mellesleg eredményesek is.

A sokszínűség, ahogyan ők képzelik

Gondoljunk csak az Amerikából kiinduló BLM-őrületre, mely jegyében nem csak az USA, de egész Nyugat-Európa térdepelt a fehérgyűlölő szervezet előtt. Igaz, a térdeplés az egykori vasfüggöny vonalán képzeletbeli falba ütközött, s nem terjedt tovább. Ám a másságot népszerűsítő anyagok esetében ez már sajnos nem mondható el. Különösen a fiatalok fogékonyak erre a fajta érzékenyítésre.

Persze az ezeket terjesztő szolgáltatók, cégek és nagyvállalatok (meg egyébként a liberálisok úgy általában) következetesen tagadják, hogy bármiféle „propagandáról” vagy politikai ideológiáról lenne szó, ugyanis szerintük az „emberi jogok, és a szerelem nem politika”, hanem „mindennek az alapja, csak úgy, mint az elfogadás és a tolerancia”.

De ha már itt tartunk,

tényleg el kellene higgyük a gyermekmunkásokat dolgoztató Nikenak, az indiaiakat éhbérért foglalkoztató Applenek, az adatainkkal visszaélő, s a fiatalok értékrendjét eltorzító Facebook-Instagramnak, meg a manipulált keresőmotort alkalmazó Googlenak, hogy nekik elképesztően fontosak az emberi jogok, az egyenlőség, és önzetlen harcosai a szabadságnak?

A nyugati cégek és szolgáltatók Európában és Amerikában kíméletlenül tiltanak, törölnek és elhallgattatnak mindenkit, aki az általuk képviselt ideológiával szemben emeli fel a hangját. Mindezt a sokszínűség, tolerancia és szólászabadság jegyében, persze.

Ha ezt tényleg, komolyan így gondolják, akkor vajon miért csak az európai gyökerű civilizációkat rombolják ezekkel a nézetekkel? Miért csak az európaiak és észak-amerikaiak identitását támadják?

Már-már közhelyes, hogy a cégek szivárványos logói Szaúd-Arábiánál valahogy véget érnek, ám van a világon egy sokkal jobb példa, mely tökéletesen bemutatja a nyugati szereplők kétarcúságát. Miközben Európában a „sokszínűséget” és az „emberi szabadságot” hirdetik, addig a világ másik végén olyan véreskezű rezsimeknek hajbókolnak, mint Kommunista Kína.

A kínai „soft power” még az USA lobbicsoportjainál is erősebb

Mikor Kína éppen nem diktálja az irányvonalat, hanem csendben van, a Nyugat akkor is mindig kínosan ügyel rá, hogy sose sértse meg az ázsiai óriást, ha ennek öncenzúra az ára, akkor a „szabadság” és „önkifejezés” élharcosai habozás nélkül cenzúrázzák magukat. Ha pedig egyszer-egyszer elvetnék a sulykot, az első finomabb figyelmeztetésre azonnal korrigálnak, s bocsánatért esdekelnek.

Elsőre furcsának tűnhet ez a fajta szolgai mentalitás, ám ha alaposabban a dolgok mögé nézünk, könnyen érthetővé válik. A liberálisok sohasem vetemednének arra, hogy irányt, vagy ideológiát mutassanak a kínaiaknak. Ők csak a saját civilizációjukat gyűlölik, másokét nem akarják lerombolni.

A trendeket meglovagoló vadkapitalisták pedig nagyon is tisztában vannak azzal, hogy az elmúlt évtizedekben az olcsó munkaerő és a hatalmas profit reményében milyen szinten függővé tették magukat Kínától.

Ők tudják, a legkisebb bírálat is súlyos reakciót válthat ki a rendkívül sértődékeny állampárt részéről. Ráadásul részesülni szeretnének az 1,4 milliárdos piacban, így hát jobb csendben maradni, és elhallgattatni azokat, akik mégis moralizálnának.

Két részes írásom célja néhány példán keresztül bemutatni, milyen szinten szolgálják ki a Kínai Kommunista Párt érdekeit a nyugati nagyvállalatok (és ismert személyek) a szélesedő piac és az extraprofit reményében. Ezáltal teljesen hiteltelenítve az összes lózungot, amelyekre hivatkozva öntik ránk a fehérellenes bűntudatpropagandát. Ezen vállalatok, ha mégis valamilyen konkrét cél, vagy terv érdekében cselekednek, az egészen biztosan nem az, mint amit kitettek a kirakatba.

Se Tienanmen tér, se laborvírus

Vannak témák, melyeket a kínai kommunista diktatúra nem szereti, ha feszegetnek. Például az 1989-es Tienanmen téri vérengzés, amikor

a pekingi Tienanmen téren összegyűlt diáktüntetőket a kommunista néphadsereg katonái egyszerűen legázolták.

A párt finom becslései szerint az áldozatok száma kb. 200 lehetett, más források szerint legalább tízezer. Picit nagy a szórás, nem igaz? Azon az emlékezetes tavaszon más nagyvárosokban is sorkerült hasonló megmozdulásokra, melyeket a hatalom mindenhol vérbefojtott, így – más országokkal ellentétben – sikeresen elkerülték a demokratizálódást és a kommunista rendszer bukását. Noha győzött a pártállam, valahogy mégsem szeretik, ha emlékeztetik a népet erre az eseményre. Sőt, a legjobb, ha mindenki úgy tudja, hogy 1989-ben nem történt semmi.

A Google világkörüli terjeszkedése során ennek okán készségesen fel is ajánlotta a Kínai Kommunista Pártnak szolgálatait, és biztosította őket, a google.cn keresőmotorja blokkol minden elérést, ami a Tienanmen téri vérengzésről közölne információkat.

Semmi se történt, csak itt van a nyár

Később még abba is belementek, hogy minden „államellenes” hangot elnémítanak. A pártnak elég volt csettintenie, s az adott domain már feketelistára is került. Végül mégis kitiltották őket Kínából a Facebookkal és a Twitterel egyetemben. Ám az említett cégek továbbra sem változtattak hízelgő magatartásukon, mivel bíznak benne, ha jó káderek maradnak, egy napon ismét megnyílik számukra az 1,4 milliárdos piac.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Kínában jelenleg is blokkolt Twitter, Facebook és a Google által birtokolt Youtube a pandémia kitörését követő évben következetesen töröltek és tiltottak minden forrást, cikket és szakvéleményt, melyek a Covid laboratóriumi eredetét, vagy a Kommunista Párt felelősségét pedzegették. De az akkoriban még csak elnökjelölt Joe Biden fiának kínai üzleti kapcsolatait sem volt szerencsés emlegetni, ha az illető ragaszkodott a profiljához.

Egyes híresztelések szerint az említett három platform manapság már arra is hajlandónak mutatkozik, hogy a kínai felhasználók adatait nem maguknak gyűjtenék, hanem a pártnak, csak engedjék vissza őket a kontinens méretű országba.

Mi ez, ha nem a szabadság és demokrácia szeretete és tisztelete?

Kínai propaganda a kanadai állami tv-ben

A pandémia kapcsán a közösségi médiumokat egyedül a kandai állami tv-nek, a CBC-nek sikerült alulmúlnia. A történet röviden: a Kanadában megjelenő Epoch Times nyomtatott verziójában a Covid laboratóriumi eredetét is felvetették, mint lehetőséget, a vírus szétterjedése kapcsán pedig a Kínai Kommunista Párt felelősségét firtatták. A hivatalos állampárti narratíva szerint azonban a vírus természetesen eredetű, nekik semmi közük hozzá, ahogyan a szétterjedéséről sem tehetnek, és aki mást mond, az rasszista, meg idegenellenes. És ezt a narratívát egy az egyben átvette a CBC! Még az általuk készített videóanyag is azt a hatást keltette, mintha a Kínai Kommunista Párt írta és rendezte volna, ami a liberális Kanada esetében igencsak érdekes.

A hírcsatorna által megszólaltatott „civil” elképesztően felháborodott, mikor megkapta az újságot, aztán, mikor olvasni kezdte, „nagyon megijedt”, mert a tartalma „xenofób” és „rasszista”. A beszélgetés során nem mulasztotta el hangsúlyozni,

mekkora hazugság a laborvírus teória, mert „ezt tudományosan igazoltuk, hogy nem igaz”

– jelentette ki  a rendkívül rosszul öregedő mondatot a „civil”.

Riportalanyunk ráadásul olyan állampárti szólamokat is puffogtatott, mint hogy

a cikk egyértelműen a kínaiak ellen hergel, mikor olyanokat állít, hogy „a világra engedett biofegyver” a Covid.

A riporternő pedig együtt szörnyülködik az alanyával, amiért ilyen megjelenhet Kanadában. Még egy példányt is bemutatnak az újságból a nézőknek. Csak egyetlen apróságot hallgatnak el a kínai propagandát harsogó médiamunkások: egy szóval sem állít ilyet az újság. Aki vette a fáradtságot, és elolvasta az egészet, az sehol nem talált olyanokat, hogy „biofegyver” lenne, amit a „világra szabadítottak”. Mindössze az állampárt felelőssége és a vírus laboratóriumi eredete merült fel az újságban. Mint utóbb kiderült, joggal.

Az említett újság. Google általi keresés nem javasolt, ugyanis “valami rejtélyes módon” a Google keresője folyamatosan a CBC oldalát dobálja be az Epoch Times helyett

Ráadásul a tudósításban a következő mondat is elhangzik: „a kínai kormányt ért támadást sok kínai magára veheti, és Kína ellenes támadásként értelmezheti” – és ezen mondattal indokolja derék liberálisunk, hogy miért lenne indokolt tiltani a Kínai Kommunista Pártot bíráló anyagok terjedését Kanadában. Ha ez nem lenne elég, még egy statisztát újságkihordót is megszólaltattak, aki elmondta, „fél kivinni az újságot, mert ezzel növeli a faji villongások esélyét”. Csodás hely lehet Kanada, ha csak olyan anyagokat kézbesítenek az újságosok, amivel egyet is értenek.

A műsorban még azt is elismerik, hogy a lap szerkesztői olyan Kanadában élő, vallásos kínaiak, akiknek el kellett menekülniük hazájukból, mert a kommunista államban nem voltak többé biztonságban. Mint ismert, a Kínai Kommunista Párt nem csak a tradicionális kínai hagyományokat, de a kereszténységet is tűzzel-vassal írtja. És ezen istenhívő menekültek kapcsán a CBC azon aggódik, hogy tevékenységükkel rossz fényben tüntetik fel Kommunista Kínát, s ezáltal a kínaiakat.

Liberálisaink még azután is kitartanak az újság „rasszista” mivolta mellett, hogy elismerik, kínaiak írták kínaiakról, ráadásul nem a népüket, hanem a kommunizmust és az állampártot támadják benne.

Mindezek ellenére a CBC mégis úgy érezte, hogy egy, a pártállamot védő lejáratókampányt kell indítani az újság, és a kommunista diktatúra elől menekülő vallásos kínaiak ellen.

Hosszú még a lista

Mivel igen sokan szerepelnek még a szégyenlistán, így ők Hongkong és Tajvan kérdéskörében külön-külön cikket is érdemelnek.

Folytatás következik…

Gyebnár Dávid

Kiemelt kép forrása: 1stnews.com

További híreink

Az indiai kormányfő letette a Babri-mecset romjaira épülő hindu templom alapkövét

Dunai Tibor

Franciaország: Molotov-koktélokkal támadtak a rendőrökre

Irányi Dániel

Totális határzár elrendelésére hatalmazta fel rendőreit a szerb elnök

Szabó Norbert

A tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók és a forgalom elemzéséhez, ez az oldal sütiket használ. A webhelyünk használatával kapcsolatos információkat a közösségi média-, reklám- és elemző csapatunk más olyan információkkal is összehasonlíthatja, amelyeket Ön adott meg, vagy amelyeket a szolgáltatásai használatából adódóan gyűjtöttek. Elfogad Bővebben