A jognak asztalánál – zsarolás, önbíráskodás

A zsarolás és önbíráskodás jogi értelemben hasonló tényállások, ezért jelen cikkünkben is együtt kezeljük őket. Viszont vannak köztük olyan fontos, az elhatárolást megalapozó különbségek is, amelyek miatt bizonyos esetekben zsarolásról, más esetekben önbíráskodásról beszélhetünk. Dr. Grundtner András jogi szakértőnk segítségével ezeket a hasonlóságokat és különbözőségeket tárjuk fel olvasóink előtt.

– Röviden hogyan lehetne jogilag megfogalmazni a zsarolást, illetve az önbíráskodást?

– Az alaptényállás mindkét esetben közel azonos, hiszen mindkettőnél a cél, a vagyoni előny megszerzése erőszak, illetve fenyegetés útján. Amíg a zsarolásnál az elkövető szándéka jogtalan haszon megszerzésére irányul, addig az önbíráskodásnál az elkövető jogos anyagi igényének szeretne érvényt szerezni. Azaz a két esetben eltér a célzat.

Ezt bővebben kibontva: míg a zsaroló tudja, hogy teljesen alaptalan a követelése, addig az önbíráskodás esetében az elkövető meg van győződve arról hogy jogos az a követelés, amit a másikkal szemben támaszt, attól függetlenül, hogy ez a meggyőződés téves, vagy valós. A valós követelés, amit bíróságon érvényesíteni lehet. Ezzel szemben, a vélt jogos vagyoni igény vagy téves meggyőződésen, vagy érvényesíthetetlen követelésen alapul. Utóbbira példa lehet az olyan tartozás, amelyeket bírósági úton nem lehet érvényesíteni Magyarországon – tipikusan ilyenek a kártyaadósságok, vagy a kocsmai tartozások – ezek a természetes kötelmek körébe tartozó követelések. Tehát nem kell, hogy a követelés a valóságban érvényesíthető legyen, de az elkövető tudatában valamilyen jogos alapnak meg kell jelennie, hogy  a cselekményt a bíróság önbíráskodásnak minősítse. Ezzel szemben, hogyha egyáltalán nincs alapja a követelésnek, és az elkövetőt csak a jogtalan haszonszerzési célzat motiválja, akkor az mindenképpen zsarolásnak minősül.

– Van annak is jelentősége, hogy milyen módon valósulnak meg ezek a bűncselekmények?

– Természetesen: az alapeset mindkettőnél egytől őt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő azonban léteznek minősített esetek is, amelyek büntetési tétele kettőtől nyolc évig terjed. Az önbíráskodásnál ilyen a fegyveresen, felfegyverkezve, a csoportosan, vagy védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett bűncselekmény, a zsarolásánál pedig a bűnszövetségben, az élet vagy testi épség elleni, illetve más hasonlóan súlyos fenyegetéssel, hivatalos személyként e minőség felhasználásával, illetve hivatalos megbízás vagy minőség színlelésével történő elkövetés.

– Jellemzően hogyan valósulnak meg ezek a bűncselekmények?

– Mindkét bűncselekményfajtánál megjelenik az erőszak, vagy a fenyegetés valamilyen formája, amely útján az elkövető arra kényszeríti a sértettet, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön. Az erőszak lehet akaratbénító – amikor a fizikai ráhatás miatt a sértett képtelen védekezni, például lekötözik – de nagyon sok esetben előfordul az akarathajlító erőszak is. Ez utóbbi az az eset, amikor a sértett védekezési lehetősége azért korlátozott, mert az erőszak hatására pszichésen rákényszerül, hogy teljesítse az elkövető által megfogalmazott követelést.

– Van olyan eset is, hogy nem fizikai erőszak által, hanem másképpen valósul meg a zsarolás, illetve önbíráskodás?

– Igen a fenyegetés is gyakori elkövetési mód. A fenyegetés definíció szerint olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A fenyegetés lehet akár jelen, vagy jövőbeni is. Mondjuk, ha most nem teszi meg a sértett azt, amit kérnek tőle, akkor majd a későbbiekben ez és ez fog történni akár vele, akár például a szeretteivel. Valakinek tartoznak egy összeggel, de az adós nem akar teljesíteni és erre ő úgy reagál, hogyha nem adod meg a tartozásomat, akkor beperellek a bíróságon, vagy feljelentelek ebben az ügyben a rendőrségen, akkor az természetesen nem bűncselekmény. Ellenben, hogyha az hangzik el: hogyha nem adod meg a tartozásodat, akkor más tudomásomra jutott bűncselekmény miatt feljelentelek, például mert tudom, hogy feketén foglalkoztatod az alkalmazottaidat, az már önbíráskodásnak minősül. Abban az esetben viszont, ha semmiféle tartozás nincs a dologban, de valaki azt mondja a másiknak, adj nekem egy nagyobb összeget, mert tudom, hogy feketén foglalkoztatod az alkalmazottaidat, s ha nem kapom meg a kért összeget feljelentelek, az már zsarolás. Mint már az előzőekben elmondtuk az a lényeges különbség, hogy van-e vélt, vagy valós alapja a követelésnek, vagy nincs, ennek megfelelően minden esetben egyértelműen el lehet határolni, hogy ha valaki egy jogos követelést próbál visszaszerezni vagy érvényesíteni erőszakkal vagy fenyegetéssel, akkor az önbíráskodás, ha pedig jogtalan vagyoni előnyt akar erőszakkal vagy fenyegetéssel kicsikarni az pedig zsarolás.

Érdemes itt megemlíteni még egy érdekes jogi kérdést, mi van akkor, amikor valaki az uzsorakölcsönét szeretné visszakapni? Bár itt is egy meglévő tartozásról van szó, tehát azt gondolhatnánk, hogy ez önbíráskodás, mégis mivel az uzsorakölcsön jogtalan előnyszerzésnek tekinthető, ebben az esetben ez a visszaszerzési cselekmény nem önbíráskodásnak, hanem zsarolásnak minősül.

Megjegyzendő még egyébként, hogy az önbíráskodás jogszabályi tényállásában van egy olyan mondat, ami úgy hangzik: nem valósul meg az önbíráskodás, ha az erőszak, vagy fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze. Ilyen például az, amikor valaki jogos önhatalommal – tehát erőszakot alkalmazva – megvédi a saját birtokát, mert ezt a Polgári törvénykönyv megengedi.

– Vegyük azt az esetet, amikor két ember összeverekszik a kocsmában, a harmadik pedig ebbe beleszólva, és önhatalmúlag igazságot osztva, az egyik oldalára áll, ez önbíráskodásnak minősül?

– Nem, ez garázdaságnak tekinthető, s azért nem önbíráskodásnak, mert az önbíráskodásnak a tényállás lényege a vagyoni igény, itt pedig ilyen nincs. Mindig a vagyoni igényt kell nézni, és a zsarolásnál is van egy tényállási elem, amiről még nem beszéltünk, az pedig az, hogy az elkövető cselekményével a sértettnek vagyoni hátrányt okoz. Tehát, hogyha az elkövető csak megfenyeget egy másik embert, hogy jogtalan vagyont megszerezzen tőle, akkor még csak kísérleti szakban van zsarolás. De hogyha az elkövető már átvette a kizsarolt összeget a sértettől, akkor már a zsarolás befejezett bűncselekménnyé válik. A bűncselekmény megítélésénél, a büntetés kiszabásánál pedig fontos hogy még csak kísérleti szakban volt, vagy már befejezetté vált a zsarolás.

– Említette, hogy az önbíráskodásnak és a zsarolásnak vagyoni célzathoz  kell kötődnie, azonban vannak olyan esetek, amelyeknél ilyen célzat nincsen a sértett mégis erőszak, vagy fenyegetés hatására kerül kényszerhelyzetbe. Mondana ezekre is példákat?

– Egy gyakori példa, amikor az egyik szülő válás után megzsarolja a másikat azzal, hogy ha nem ruházza át rá az ingatlana tulajdonjogát, akkor nem láthatja többet a gyermekét. Az a fenyegetés tehát, hogy nem láthatod többet a gyerekedet, olyan súlyos hátrány, ami a jövőben történik meg, de mindenképpen félelmet keltő következménye van, arra a személyre vonatkoztatva, aki ezt sértettként eltűri. Tehát egy jövőbe helyezett érzelmi zsaroló következmény, egy érzelmi zsarolás, is lehet büntetőjogi szempontból zsarolás, azonban a haszonszerzési célzatnak fenn kell állnia. Ha nincs ilyen célzat, de többi tényállási elem megvalósul, azaz az elkövető erőszakkal, vagy fenyegetéssel arra kényszeríti a sértettet, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, akkor az elkövetőnek kényszerítés bűncselekmény miatt kell felelnie. Az előbbi példánál maradva: a kényszerítés bűntette áll meg abban az esetben, ha az egyik szülő azt mondja a másiknak, hogyha nem egyezel bele, hogy kizárólagos felügyeleti jogot kapjak a gyermek vonatkozásában, akkor őt többet nem láthatod. Lényeges, hogy a fenyegetésnek valósnak, azaz a beváltásának a sértett által komolyan vehetőnek kell lennie, nem csupán üres fenyegetőzésnek. Ilyen fenyegetéssel elkövetett kényszerítésnek minősülhet az is, ha valaki – például az a színházigazgató, aki mondjuk nem ad szerepet annak, aki nem fekszik le vele – a hatalmával visszaél.