A negyvennapos böjti időszak hamvazószerdával veszi kezdetét – ennek apropóján beszélgettünk Osztie Zoltánnal, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia templom plébánosával.
A fogyasztói társadalom polgára furcsa kettősségben él. Egyrészt folyton a jövőbe tekint, és rohan előre új meg új célokért, másrészt nem hajlandó meglátni azt a jövőt, amelyhez kérlelhetetlenül elérkezik: halála óráját. Űzi a Kronosz pillanatait, a megállíthatatlanul pergő homokóra homokszemeit, és nem tekinti a kairoszi időt, amely a kronosz ellentéte az antik görög szótárban: ez az Istennel és a szeretteinkkel töltött, valódi élményeket adó, bensőségesen megélt, avagy lelkiségi idő.
„A hamvazószerdával meginduló negyvennapos böjti időszak nagyon gazdag lehetőséget nyújt arra, hogy szembenézzünk azzal, miért élünk és hogyan élünk”
– mondja Osztie Zoltán atya, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia templom plébánosa.
Hamvazószerda két lényeges gondolata Jézus szavaival így hangzik (Jn 12,27): “Most mélyen megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg attól az órától, Atyám? De hiszen éppen azért az óráért jöttem!“
„Emlékezz ember, hogy porból vagy, és porrá leszel” (Fotó: Beliczay László | MTI/MTVA)
A megrendülés, azaz a bűnbánat, és a megszabadulás, azaz kiengesztelődés Istennel és az emberekkel: ez hamvazószerda két sarokpontja. A kiengesztelődés, vagyis a megbékélés most különösen aktuális, mert nemcsak az egyes emberek, hanem a népek között is sürgető hiány van, de ehhez a háborúért felelős bűnösök megnevezésére, és bűnbánatára is szükség van.
„Egyesületünk, az Aquinói Szt. Tamás Egyesület épp ezért Sorskérdéseink címmel programsorozatot indított a béke és a kiengesztelődés előremozdításáért. Február 24-i engesztelő imaóránk keretében egy kárpátaljai magyar volt a vendégünk, aki megrendítő erővel mutatta be családja és közössége szenvedését a harmadik éve tartó háborúban. De miért nem rendülnek meg a háborút erőltető európai vezetők a százezrek szenvedésein? Brüsszelben még mindig a fegyverkezést erőltetik, s már régen nem képviselik a népakaratot. Mert a népek békét akarnak, a vérontás megállítását”
– folytatta Osztie atya.
„De a nagyböjt az egyéni élet és a család feszültségeinek oldására is alkalmas időszak. Csak körül kell nézni, látni a valóságot, azt, hogy mi az, ami valóban fontos, és oda kell figyelni a másik ember, a hozzánk tartozó igényeire. Most éppen öt, kátyúba került házasságot igyekszem kimozdítani a válsághelyzetből: mert mindig van jó megoldás, csak meg kell találni. Megtalálni pedig úgy lehet, ha nem magunkból indulunk ki, hanem a másikból. Istenből és a hozzánk tartozókból”
– foglalta össze gondolatait a római katolikus pap.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!Európa a kereszténység előtti korban van – Barsi Balázs atya a Magyar Jelennek
