A szocializmus vége felé született nemzedékembe beleégett a tapasztalat, hogy a „béketáborban” gyártott termékek alapvetően igénytelen kinézetűek, elavultak és hitványak, szemben a nagybetűs NYUGATI cuccokkal. Emlékszem, gyerekként mekkora király voltam úgy ’77 környékén az újpesti lakótelepen a fehér oldalú Pirelli abronccsal szerelt nyugat-német bringámmal (ma is megvan valahol) és barátaimmal mennyire rajongtunk azért ’72-es Ford Escortért, amiben Piedone vitézkedett Terence Hill-lel a Különben dühbe jövünk! -ben. Az autókártyában is a KGST- gyártmányok voltak a leggyengébb lapok, ott is feltűnő volt a különbség, ezért is mondom mindig, hogy a rendszer koporsójába az autókártya verte a legnagyobb szöget.
De hogy rátérjek kapitalizmuskritikus írásom inspirációjára, a napokban autószerelőnél jártam. Benn állt egy német Premium-Wagen, egy sportos kupé, ízlésem szerint való széles és lapos. Művészi dizájnjával szívdöglesztően elegánsan hat a kerekes bakancsok uralta világban. Szépsége elismerő szavakat csal ajkamra, amit a szerelő előtt nem nagyon kellett volna. A mester válaszképpen némán kezembe csap egy zacskót, benne egy vékonyka lánckerékkel, nagyjából ilyesmi van a biciklin is elől, a pedálnál.
Már bringát is vállalsz? – tettem volna fel a kérdést, de megelőz. Feldúlva közli, hogy ez a gyengécske izé arra készült, hogy ennek a kétszázötven lovas telivérnek a forgatónyomatékát továbbítsa a vezérműláncon keresztül. Most szóljak hozzá! És nyilván a lánc rajta sem olyan vastag, mint amilyen ugyanez a márka autóiba szereltek akkoriban, amikor még az „örök élet és egy nap” volt a jelszavuk, nem a programozott avulás! Két ujját összerakva mutatja is, milyen vastagnak kellene lennie. Képzeljem el, hogy a tulaj leszámolt ezért a csúcsmodern f…talicskáért húsz millert, aztán százötvenezernél programozottan jöhet is a vezérműlánc-csere. Hab a torán, hogy ez csak úgy lehetséges, ha előtte daruval kiemelik a motort a motortérből! A számla munkadíjjal együtt kétmillió körül lesz.
Ezekben már amúgy is minden ugyanúgy van kitalálva, hogy a húszforintos alkatrészek kopása miatt is muszáj legyen komplett berendezéseket cserélni vastagon megfizetve a pazarlás árát. Mert ez a lényeg! Felejtsem már el, hogy gazdaságosan csak az elromlott alkatrészt cseréljük! Meg azt is, hogy ha vigyázol rá, majd sokáig tart, ezzel is csökkentve az ökológiai lábnyomot! A német mérnöki géniusz egy évszázadon át kitartóan építgette az elegancia, a minőség és a megbízhatóság ikonjává váló márka nimbuszát, amit aztán a mai percember-menedzserek néhány éven belül fel is áldoznak a „szent extraprofit” oltárán. Ez a korszellem, a szűklátókörűség, aminek következménye, hogy az európai autóiparnak ma már a kínaiak is vetélytársai lehetnek, ráadásul méltán.
Úgy látszik, idővel nem csak a kommunizmus, a kapitalizmus is felfalja saját gyermekeit. Marx és Sztálin helyett a tőketulajdonosok cserélik le az autókártya lapjait és csinálnak a régi ászokból „futottak még” szereplőket. A szerelő, pedig óva int attól, hogy mai európai autó után sóvárogjak, mert ezek már elsősorban pénznyelő automaták! Jöjjek inkább ki, nézzem meg az ő OT-s rendszámú veteránját abból az időből, amikor még igazi autók születtek, volt karakterük és nem volt napirenden a tervezett avultatás. A maiak egyike sem fogja megérni az Old Timer kort, harminc év múlva már az emlékük is csak az internetes felhőben lesz meg, legalábbis, ha addig ki nem törlődik a fájlformátumok avulása miatt.
Bertók T. László
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!A Meta szerint nem osztogattak csokimikulást a pécsi Mi Hazánk tagjai
