„Életfeladatomban egyfajta »emberszobrászat« szerepel” – interjú Gonda Helga sport mentáltrénerrel

Van, akinek a sport egy hobbi. Van, akinek hivatás. És van, akinek mindkettő – sőt, életforma. Gonda Helga pont ilyen ember: sport mentáltréner, aki nemcsak másokat segít sportcéljaik elérésében, hanem maga is aktívan versenyez leigazolt amatőr sportolóként – egyebek mellett a SUP, azaz stand-up paddle világában, ahol rendszeresen indul hazai és külföldi megmérettetéseken, hogy határait feszegesse, tapasztalatait és mentális állóképességét növelje.

Helga 2025 augusztus elején teljesítette a Rajka és Győr között megrendezett egynapos 100 kilométeres teljesítménytúrát. Ez már a második ilyen ultratávja volt SUP-on, mert 2022-ben – mindössze egy évvel azután, hogy SUP-ozni kezdett – szintén teljesített egy egynapos 100 kilométeres távot Neszmély és Budapest között. De szintén duplázott már a Lidl Balaton-áthúzáson és a Hévízibivaly Duatlonon is, hiszen mindegyiken kétszer ért legjobb női SUP-osként célba. Elmondása szerint nagyon büszke még a 2022-es SUP Világkupán szerzett harmadik helyezésére iSUP kategóriában és a II. Wichmann Tamás Nemzetközi Regattán női sprint hardboardban szerzett harmadik helyezésére.

Miközben edz, oktat, tanul és motivál, sportolókat is támogat abban, hogy mentális erejüket építse a sportcéljukhoz vezető úton. Trénerként és sportolóként egyaránt fontos számára a mentális állóképesség, az önbizalom, a kitartás és az, hogy öröm legyen a testedzés. Az említett önbizalom pedig kiváltképp fontos számára, hiszen ő Fejér vármegye egyik Önkéntes Önbizalom Nagykövete.

A mai beszélgetésben azt szeretnénk körbejárni: mit csinál valójában egy sport mentáltréner? Miben tud segíteni egy kezdőnek, újrakezdőnek vagy épp versenyszellemű sportolónak? Hogyan lehet a saját határainkat feszegetni úgy, hogy tudatosan haladunk a céljaink eléréséhez vezető úton, a mentális erőnket fejlesztjük, és közben figyelünk a fizikai és a lelki feltöltődésre is?

És persze szó lesz arról is, hogy Helga hogyan jutott el a „keresem a kedvenc sportomat” állapotból az ultratávig, hogyan készül fel fejben és testben a megmérettetésekre, és milyen célok lebegnek a szeme előtt a következő szezonban.

– Mit takar pontosan a sport mentáltréner kifejezés?

A sport mentáltréner egy mentális edző, aki egyrészt fejleszteni tudja a sportolók mentális állóképességét, hiszen éles versenyhelyzetben döntő fontosságú lehet, hogy ki mennyire tudatosan felkészült ezen a téren. Másrészt, egy olyan szakember, akivel a sportolók megoszthatják a sportolói léttel kapcsolatos dilemmáikat, elakadásaikat, segíti őket a döntéshozatalban, motiváció megtalálásában és megtartásában, valamint egyéni sportolói céljaikat és erőforrásaikat feltárva támogatja őket a sportcéljaik eléréséhez vezető úton.

– Hogyan tud segíteni egy sport mentáltréner? Milyen motivációs eszközökkel él egy ilyen szakember, s miben különbözik ez a módszer más trénerek munkájától?

Sport mentáltrénerként az a célom, hogy az elsődleges célcsoportomat a sportolókat támogassam abban, hogy mentálisan erősek és fókuszáltak legyenek, az általános jóllétükkel elégedettek legyenek. A mentális erőnlét fejlesztésében fontos szerepe van az alábbi területek fejlesztésének: önismeret, önbizalom, önreflexió, célkitűzés, fókuszálás, motiváció fenntartása, stressz uralása, mentális erőnlét és eszköztár fejlesztése a téthelyzetekre és szokásrendszer kialakítása a felkészülés során.

Más trénerek munkájától abban különbözik a sport mentáltréneré, hogy mélyebb elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkezik a sportolói életmódról és versenyszemléletről, kifejezetten sportolók mentális felkészítésére specializálódott, amelyek a sportteljesítmény javulását eredményezhetik mind az edzéseken és a versenyeken. A hatékony és komplex támogatás érdekében együttműködik az edzőkkel, szülőkkel és más szakemberekkel. Fontos kiemelni, hogy ez egy közös munka: a sport mentáltréner abban az esetben tudja támogatni a sportolót, ha az nyitott és elkötelezett folyamat és a fejlődés iránt.

Motivációs eszközként magát a coaching folyamatát, szerkezetét és eszköztárát emelném ki, ami keretet ad akár a kvalitatív, akár a kvantitatív eredmények elérésének lehetőségéhez a coach folyamat eredményeként. De kiemelném a tréner szerepét is, mint motivációs tényező.

– Kik fordulnak hozzád a leggyakrabban: versenyzők, újrakezdők, életmódváltók?

Az eddigi ügyfeleim nagyobb többsége amatőr vagy versenysportolóként azért fordult hozzám, mert mentális eszköztárat keresett egy adott versenyre való felkészüléshez. Egyéni, személyre és versenyre szabott, működő stratégia és eszköztár felépítésére volt szükségük.

Az ügyfeleim másik csoportjára az a jellemző, hogy egyéni sportcélok meghatározásában, megvalósításban és a hosszú távú fenntartásban vannak elakadásaik.

Az egyik coach képzésem után azt a visszajelzést kaptam, hogy a struktúrában és az egyensúly megtalálásában tudok leginkább segíteni az ügyfeleimnek. Illetve egy másik önismereti képzésén pedig azt, hogy az életfeladatomban egyfajta „emberszobrászat” szerepel. Úgy gondolom, hogy ezek valóban jellemzők rám. Hosszú önismereti, tanulmányi és szakmai utat jártam be mostanáig, mire felismertem, hogy egyszerre van bennem a vezető, aki képes húzni és kedveli a versenyhelyezeteket is, ugyanakkor a segítő is, aki képes és szeretne másokat támogatni, felemelni és aki tudja, hogy nem lehet folyamatosan a maximumom égetni a lángot: a testünknek és a lelkünknek is szüksége van feltöltődésre, hogy téthelyzetekben a legjobb verziónkat hozhassuk ki magunkból.

– Miben tud segíteni egy sport mentáltréner olyanoknak, akik nem feltétlenül versenyezni akarnak, csak fittebbek, tudatosabbak szeretnének lenni?

Ebben az esetben is sokat segít a sport mentáltréner eszköztár, hiszen célmeghatározásra ilyenkor is mindenképpen szükség van, de szükség lehet még önbizalomra, önreflexiós ismeretekre, motivációra és leginkább egy fenntartható és valamilyen módon mérhető szokásrendszer kialakítására. Minden ügyfél egyedi céllal és erőforrásokkal érkezik, amelyek feltárást a nemzetközi Wellbeing Coach végzettségemmel is hatékonyan tudom támogatni.

– Sokszor hangsúlyoztad privát beszélgetéseink során, hogy a sportban a mentális felkészültség legalább olyan fontos, mint a fizikai. Hogyan fejleszthető ez a fajta „fejmunka”?

Igen, a mentális felkészültség különösen akkor lehet nagyon fontos egy sportoló számára, amikor valamilyen nyomás alatt kell kiválóan teljesítenie. Felkészülten fókuszáltabbá válhat, növelheti a kitartását és könnyebben tudja kezelni a stresszt. A fizikai felkészülés elengedhetetlen, de téthelyzetben, valószínűleg az fog tudni jobban teljesíteni, aki tudatosan, egy személyére és helyzetére célzott folyamattal és eszköztárral készült. A „valószínűleg” szót szándékosan illesztettem be az előző mondatomba, mivel azt tudunk kell, hogy vannak kontrollálható és nem kontrollálható körülmények, amelyek felmerülhetnek egy verseny során, azaz van, amit tudunk befolyásolni és van, amit nem, vagy kicsi ráhatásunk lehet.

A sportoló mentális felkészültségét egy sport mentáltréner mindenképpen segítheti.

A tanult módszereket például én magam is rendszeresen használom amatőr sportolóként. Már a verseny előtt a rajtlistából látni szoktam, hogy a van-e esélyem dobogóra. Így ennek megfelelően szoktam nekifutni a versenynek: vagy nyerek (például élményt, versenytapasztalatot, új ismerősöket, hely- és önismeretet) vagy győzők és akkor esetleg dobogóra is állhatok. Például a II. Wichmann Tamás Nemzetközi Regattán már a rajtlistából tudtam, hogy legjobb esetben egy negyedik helyet szerezhetek meg mindegyik futamban, de az ötödik helyeket szinte biztosan. A reggeli hosszútávú futamok után megfogalmazódott bennem egy határozott cél, hogy én ma innen egy éremmel térek haza. Mintegy hat órával később volt az utolsó futamunk, a 200 méteres női hardboard sprint. Felépítettem magamban egy hat lépéses eszköztárat, ami külső szemlélő számára láthatatlan volt, de én tudtam, hogy ezek mind abban segítenek, hogy a rajtvonalnál fizikailag és mentálisan is jó erőbe hozzam magam a hőségben. Végül sikerült egy harmadik helyet elcsípnem. Ez a példa egyébként jól mutatja szerintem, hogy egy verseny nem a rajtvonalnál kezdődik, hanem abban a pillanatban, amikor az elhatározás megszületik bennük és azt a döntést meghozzuk magunkban, hogy ezért a adott célért teszünk. Ha szükséges, akkor egy sport mentáltréner segítségével.

– Milyen út vezet el oda, hogy valaki sport mentáltréner legyen? Gondolom, vannak iskolák, melyeket el kell végezni…

Igen, több lehetőség is adott. Én a Széchenyi István Egyetem és a New Code Csoport közös szervezésében indított sport mentál- és csapatépítő tréner egyetemi képzésen szereztem a diplomámat, ahol kiváló szakemberektől és olimpikonoktól ismerhettem meg a győztes gondolkodás és a bajnoki mentalitás mintázatát. A szakdolgozatomat a kedvenc témakörömben, a mentális állóképeség fejlesztésének lehetőségeiről írtam. Nagyon hálás vagyok, hogy a végzettségemmel és a korábbi szakmai tapasztalataim beszámításával minősített szakmai tagja lehetek a Magyar Sport Coachok és Mentáltrénerek Társaságának, egy olyan szakmai közösségnek, amelynek szívügye a sportolók és sportszakemberek mentális fejlődésének támogatása.

A sport mentáltréner egyetemi képzésen túl számos hazai és külföldi képzésen vettem, veszek és még tervezek részt venni. Az élethosszig tartó tanulásban hiszek, azért, hogy a megszerzett tudással minél jobban támogathassam a hozzám forduló sportolókat.

A sport mentáltréner végzettségemen túl angol nyelvtanárként, közgazdászként és létesítménygazdálkodási vezetőként is szereztem diplomákat. Tudatosan építettem a tanulmányaimat és azzal párhuzamosan a karrieremet. Amikor a sport mentáltréner képzésen a szakdolgozatomat írtam, akkor éreztem, hogy felkerült az i-re a pont. A szakmai utam során másodszor éreztem azt, hogy megtaláltam azt a hivatást, amivel foglalkozni szeretnék és nem a külső körülmények kényszerítenek rá.

– Egy sport mentáltrénernek jó, ha példát mutat saját magán keresztül is azzal kapcsolatban, amiről beszél. Te is aktív amatőr sportoló vagy, ráadásul komoly eredményeket is elértél már. Melyik versenyeidre vagy a legbüszkébb?

Van néhány olyan verseny, amelyekre azért vagyok büszke, mert célba értem, teljesítettem és általuk sokkal tapasztaltabb, kitartóbb lettem, valamint mélyebb önismeretre tettem szert.

A 100 kilométeres evezéseimre nagyon büszke vagyok. Mindegyiket körülbelül tizenkét és fél óra alatt tejesítettem, három rövid, néhány perces megálló beiktatásával. Tudatos felkészülést igényeltek minden téren – elsősorban mentálisan – miközben messze kiléptem a komfortzónámból. A 2022-es SUP Világkupa harmadik helyezésemnek iSUP kategóriában szintén nagyon örülök.

2024 decemberében részt vettem a Nautic Paddle SUP versenyen, amelyen tizenhat nemzet háromszáz SUP-osa teljesítette a tizenhat kilométeres távot a Szajnán, Párizs harminckét hídját és az Eiffel-tornyot is érintve. Reggel nyolc körül volt a rajt sötétben és dermesztő hidegben. A rajtnál szinte mindenki térdelve evezett, annyira hullámzott a víz. Sokáig az hittem fel sem tudok majd állni a deszkán... Aztán elrajtoltunk és körülbelül két kilométer kellett, hogy megszokjam, hogy hol vagyok. Aztán még három kilométer már teljes lebegésben... amikor húztam egy nagyot és letörött (vagy levált?) az evezőmről a toll. Még több, mint tíz kilométer volt hátra és mindenképpen célba akartam érni, mert túl hosszú volt az út odáig. A lényeg, hogy kitartó próbálkozások után sikerült találnom egy kölcsönevezőt és mintegy tizenkét-tizennégy perc kihagyás után újra vízen voltam, a mezőnnyel evezhettem tovább.

A legnagyobb kihívásom az volt, hogy valahogy találjak egy evezőt a Szajna közepén, egy teljesen ismeretlen helyen, amivel leevezhettem a távot. Egy pillanatra sem merült fel bennem annak a gondolata, hogy én ott aznap nem érek célba. Egy ideig a mentőcsónakba kapaszkodtam, próbáltam kölcsönkérni a nem éppen SUP-os evezőjüket, de nem adhatták oda. Majd a szervező felvett a hajójára deszkástól. Az ő szintén nem SUP-os evezőjét is próbáltam kölcsönkérni, de ő sem adhatta oda, mert a hajó tartozéka volt. Kérdeztem tőle, mintegy költői kérdésként, hogy akkor most hogyan teljesíthetem a távot? Azt mondta, hogy esetleg evezzek hason... a kezeim addigra már teljesen lefagytak, ráadásul előző este mondták, hogy a Szajnával közvetlenül ne érintkezzünk... Ekkor megláttam egy másik szervezői hajót, amin egy versenyző didergett és láttam a deszkáját is. Gondoltam, hogy ahol deszka van, ott evező is van. Megkérdeztem, hogy egyeztethetünk-e velük, kölcsönkérhetem-e az evezőjét. Megkaptam az evezőt. A nagy rohanásban a versenyzőtársamnak csak a rajtszámát tudtam megjegyezni. A rendező a hajójával elvitt a mezőny legvégére – szerintem látta rajtam (és mondtam is), hogy felkészült vagyok, végigmegyek a távon, a legvégéről is. Ott a mezőny végén jelezték, hogy siessünk mert zárnak, mögöttünk nyitják az utat a hajóknak. Ekkor már a vízen voltam, és tudtam, hogy a célig megyek. A helyezés mindegy volt, de tudtam, hogy az élmény az enyém lesz. Végül sikerült az utolsó, 308. helyről a 138.-ra feleveznem a teljes szabadidős mezőnyben a maradék tíz kilométeren.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a SUP-pal, s mi volt az a pont, amikor a mozgás nemcsak hobbi, hanem hivatás lett? Mi terelt a sport mentáltréning irányába?

2021 januárjában hallottam először a SUP-ról a szomszédjainktól. Említették, hogy újat szeretnének venni. Emlékszem, többször visszakérdeztem, hogy az mi. Aztán rákerestem az interneten. Már elsőre nagyon tetszett, de a tartozékait alig bírtam megjegyezni – főleg a leash és a szkeg szavakat. Elkezdtem olyan helyet keresni a közelemben, ahol SUP-ozni tanulhatok. Ekkor találtam rá a Velencei Vízi Sport Clubra, ahol az első evező húzásokat megtettem. Nagyon hálás vagyok ezért. Már az első edzés után tudtam, hogy ebből a sportból szerelem lesz. Rögtön utánanéztem a SUP deszkáknak. Két hét múlva megvettem az első saját deszkámat és elindultam egy balatoni versenyen azzal a céllal, hogy megnézem, milyen. Kevesen voltunk, de rögtön egy aranyéremmel és kupával tértem haza. Innentől már nem volt megállás. A SUP-szerelem most már az identitásom része lett, mindenben ezt keresem. Amatőr leigazolt sportolóként most a SUPport Sport Club színeiben indulok versenyeken. Egy nagyon népes és a SUP sport iránt nagyon elkötelezett és tapasztalt csapat tagja vagyok, ami folyamatos fejlődésre inspirál.

A sport mentáltréning képzés hirdetéssel pedig véletlenül találkoztam a Facebookon. A képzés leírását elolvasva egyből tudtam, hogy ez az én utam, amit gyakorlatilag a SUP-nak köszönhetek. A SUP-ozás segített megtalálni a szakmai utamat, azt, amin szívből elhivatottan szeretnék haladni.

– Miért pont a SUP sportban mélyedtél el versenyszinten is? Mi fog meg ebben a mozgásformában?

A SUP-ozásban az szeretem, hogy a szabadság érzését adja, ráadásul a természetben. A vízről nézve minden más. Jó érzés a parttól elszakadni, befelé figyelni úgy, ahogy máshol nem lehet. Ami nagyon megfog a SUP-ban az, hogy minden porcikámat átmozgatja a fejemtől a talpamig. A versenyekben azt szeretem, hogy általuk nemcsak önmagamat, hanem a hazai vizeinket is megismerhetem. Evezés szempontjából mindegyiknek van valamilyen sajátos jellemzője. Szeretem ezt a változatosságot, azt, hogy mindig lehet valami újat látni, tapasztalni és tanulni. Nemcsak a vizek, de a távok (hosszútáv, technikai bója fordulókkal, sprint) is más felkészültséget és evezéstechnikát igényelnek, amiket én is folyamatosan tanulok. A versenyzés miatt egy nagy SUP-család része is lehetek, ahol mindenkit ugyanaz a szenvedély hajt.

– Úgy tudom, más sportokat is űzöl, például a gömbsúlyzózást. Miért tartod jó ötletnek, hogy többféle mozgásformában eddze magát valaki? Hogyan egészítik ki egymást a különböző sportágak?

Amióta elkezdtem SUP-ozni, azóta sok más sportágat kipróbáltam vagy éppen újrakezdtem és szezonálisan váltogatom is őket. A legnagyobb kedvencem a gömbsúlyzó, mert nemcsak az erőnlétemet és állóképességemet fejleszti a saját fejlődési ütememben, hanem az edzőközösség húzó ereje is nagyon motivál. Az edzéseken a jókedv és a humor garantált.

A többféle mozgás- és edzésforma nemcsak abban segíthet, hogy testünk minden része változatos formában legyen edzve, hanem hogy a sportolás iránti motivációnkat is fenntartsuk hosszú távon az edzések változatossága miatt. A különböző mozgásformák egymás hatékony kiegészítői lehetnek, amit mindenkinek a saját fő sportjához érdemes igazítania.

– Mit tanácsolsz azoknak, akik most elgondolkodtak azon – ezt az interjút olvasva - hogy sport mentáltréner segítségével elinduljanak egy sportban aktívabb, egészségesebb életúton?

Ha valaki elkötelezett és nyitott a személyes fejlődése iránt, és szeretne egy sportban aktívabb és egészségesebb életúton elindulni, akkor érdemes végiggondolnia a célt vagy célokat, amiket szeretne elérni. A sport mentáltréne a célok pontos meghatározásában, szokásrendszer kialakításában és motiváció fenntartásában is tud segíteni. Ha pedig a versenyzés is a célok között szerepel, akkor az adott téthelyzetre is segít felkészülni mentálisan. Az ügyfél saját erőforrásait feltárva kíséri és támogatja az ügyfelet mindaddig, amíg önállóan is képes lesz sikeresen és eredményesen tenni a céljaiért.

– Hogyan található meg az egyensúly a versenyszellem és az egészséges, örömteli mozgás között – akár a saját példádon keresztül?

Számomra az egyensúly itt azt jelenti, hogy folyamatosan figyelem és tiszteletben tartom a testem és lelkem jelzéseit és ennek megfelelően tervezem meg, hogy melyik versenyeken fogok részt venni és melyiken milyen céllal: időre megyek és a lehető legjobbat szeretném kihozni magamból, vagy egyszerűen csak egy lebegésérzés, örömevezés a cél. Az éves céljaim tervezésénél ezt is figyelembe veszem. Nem lehet folyamatosan száz százalék fölött teljesíteni, miközben az élet különböző területein oly sok „sapkában” kell helytállnunk. A szervezetünknek és a lelkünknek is szüksége van regenerálódásra és egy optimális személyes energiagazdálkodásra.

– Önkéntes Önbizalom Nagykövet is vagy Fejér vármegyében. Ez pontosan mit jelent, milyen feladatai vannak egy ilyen „nagykövetnek”?

A nagyon sikeres és eredményes Önbizalom Növelde országos programot Komócsin Laura nemzetközileg akkreditált vezetői tréner álmodta és valósította meg. Egy általa végzett nemzetközi önbizalomkutatás alapján azt találta, hogy a magyarok önbizalma alacsonyabb a nemzetközi átlagnál.

A program célja, hogy a magyarok önbizalma elérje a nemzetközi átlagot, ezzel hozzájárulva versenyképességünk és összboldogsági szintünk növekedéséhez.

Az országos célcsoporton belül a diákok és a tanárok vannak fókuszban, mert az önbizalmuk a magyar átlagnál is alacsonyabb. Ezek a célcsoportok az én szívemhez is nagyon közel állnak, illetve sport mentált- és jóléti trénerként a sportegyesületek vagy sportos, egészséges életvitelt támogató iskolai vagy céges programok is. A program keretében díjmentes Önbizalom Növelde programokat tartok felkérés alapján.