Hogy viszonyulnak az amerikai nacionalisták Donald Trumphoz?

Donald Trump második elnöksége rendkívüli hatással van az amerikai politikára, megkérdőjelezve a politikai korrektség ideológiai terrorját, a globalista erőtereket és átformálva a konzervatív diskurzust. Személyisége ugyanakkor továbbra is megosztja az amerikai nacionalizmus híveit. Egyesek szükséges zűrzavarkeltőnek tartják, aki új irányt szabott a nemzeti érzésnek, míg mások politikai opportunistának látják, aki végül nem teljesítette ígéreteit. Van, aki egy erősebb nacionalista mozgalom első lépcsőfokaként tekint rá, míg mások hamis prófétaként, aki végső soron mégiscsak a globalista érdekeket szolgálja. Az amerikai nacionalizmus vezető hangadói nyilatkoztak a Magyar Jelennek, az ő véleményük bemutatásával próbáljuk megfejteni azt az összetett dinamikát, amely egyszerre tükrözi a csodálatot és a kritikát, ezzel válaszút elé állítva a jobboldalt a tengerentúlon.

Jared Taylor: „Trump védi a fehér érdekeket, de nem elég erőteljesen"

Jared Taylor az American Renaissance főszerkesztője és a New Century Foundation elnöke, aki a fehér identitáspolitika szószólójaként ismert. Taylor évtizedek óta meghatározó alakja az amerikai nacionalizmusnak. Az újságíró lapunknak elmondta, elismeri Trump lépéseit bevándorlási és kulturális kérdésekben, de kritikát fogalmazott meg „faji tudatosságának” hiányosságaival kapcsolatban. Szerinte az elnök elképzelései nem teljes mértékben igazodnak a fehér nacionalizmus értékrendjéhez.

Donald Trump jó megérzésekkel rendelkezik... De ő nem egy faji tudatossággal rendelkező fehér ember. Úgy tűnik, nem akarja észrevenni: ahhoz, hogy Amerika ismét naggyá váljon, először fehérré kell válnia" 

– húzta alá Taylor.

Hozátette, értékeli Trump America First retorikáját, de kifogásolja, hogy hajlandó volt a vállalati érdekeknek kedvezni, különösen az H-1B vízumokkal kapcsolatban. Szerinte ez a lépés ellentétben áll a fehér munkavállalók védelmére irányuló elvekkel, és aláássa a nacionalista politikai célokat.

„Donald Trumpot befolyásolják a technológiai vezetők, akik több H-1B vízumot szeretnének, mert olcsó külföldi munkavállalókat akarnak. Nem tűnik fel neki, hogy az »Amerika First« azt jelenti, hogy az amerikaiak az elsők?"

– hangsúlyozta.

Taylor csalódott Trump engedékenységében a vállalati érdekekkel kapcsolatban, különösen a gazdaságpolitikában, amelyet károsnak tart az amerikai munkavállalók számára. Kritikái ellenére elismeri, hogy az elnök jobban szolgálja a fehér érdekeket, mint bármely más amerikai politikai szereplő, ebből kifolyólag szükséges, de nem elégséges lépésnek tekinti megválasztását az amerikai fehér identitás felébresztésének szempontjából. Meglátása szerint Trump megnyitotta az utat a „faji diskurzus” számára, de politikája nem elég radikális ahhoz, hogy ténylegesen előmozdítsa a „fehér faji tudatosságot”.

Greg Johnson: „Trump megnyitotta az ajtókat, de radikálisabb vezetésre lenne szükségünk"

Greg Johnson a Counter-Currents Publishing főszerkesztője, amely a fehér nacionalista és etnonacionalista eszméket népszerűsíti, valamint a The White Nationalist Manifesto és a White Identity Politics című könyvek szerzője. 

Johnson háromszor szavazott Trumpra, abban a reményben, hogy mérsékelni fogja a fehérek számára kedvezőtlen demográfiai változásokat, és harcolni fog az őket sújtó diszkrimináció ellen. Jóllehet csalódott Trump első ciklusában, ám lát lehetőséget arra, hogy az elnök regnálásának második négy évében jobban fogja érvényesíteni a fehér identitás politikáját. Johnson szerint ugyanakkor az már most is látszik, hogy ezen célok eléréséhez radikálisabb vezetésre lenne szükség.

„Trump első elnöksége csalódás volt, de a második ciklusa ígéretesen indult. A mai Trump sokkal inkább nacionalista és határozott”

– hangsúlyozta.

Johnson elismeri, hogy Trump elfogadottá tette a nacionalista eszméket, de úgy véli, hogy az amerikai politikai rendszer centrizmusa korlátozza ezek hatékonyságát. Szerinte az elnöknek radikálisabb, „nacionalista vezetői csoportra” lenne szüksége ahhoz, hogy az amerikai politikát egyértelműen „etnonacionalista” irányba terelje.

Azt javasolja, hogy Trump támogassa az európai nacionalistákat a globalista befolyással szemben, és végül kössön velük szövetséget. Greg Johnson arra bátorítja az európaiakat, különösen a volt kommunista országokban élőket, hogy ismerjék fel vezető szerepüket a nacionalista jövőépítésben, és ne alárendeltként tekintsenek magukra Amerika mellett.

„Az európaiaknak – különösen a volt kommunista országokban – komplexusuk van Amerikával szemben. El kell felejtenetek a szerénységet! Már most vezető szerepet játszotok!"

– húzta alá Greg Johnson.

David Zsutty: „Trump politikai realizmust tanul"

David Zsutty a Homeland Institute ügyvezető igazgatója, amely a globalizmussal szembeni nacionalista alternatívákat kutat. 

Ő Trump politikai fejlődését – magyar és európai származásából fakadó nézőpontja okán – elsősorban a gyakorlatiasság szempontjából vizsgálja. Szerinte az elnök második ciklusa jelentősen eltér az elsőtől, úgy véli, hogy a baloldali ellenszél hozzájárult Trump és mozgalma politikai realizmusának kialakulásához.

„Évszázadok óta Amerika és a szélesebb angolszász világ politikai amatőrizmussal volt jellemezhető. Hálásak lehetünk a baloldalnak, hogy gyorstalpalót adott a MAGA-nak Carl Schmitt politikai realizmusából... amit 2021. január 6-ának és négy év illegitim hatalomátvételének köszönhetünk."

Zsutty szerint a baloldali ellenállás, különösen 2021. január 6-a után, értékes leckéket adott a MAGA-mozgalomnak a hatalmi dinamikáról, és jelentős fejlődést eredményezett. Trumpot pragmatistaként látja, aki – akárcsak Orbán Viktor – kihívást jelent a neoliberális normáknak, és nacionalista alternatívát kínál a globalizmusra. Úgy véli, hogy az elnök hajlandósága arra, hogy pragmatikusan használja hatalmát, már mélyebb megértést tükröz a politikai konfliktusok kezelésének technikáival kapcsolatban.

Ugyanakkor Zsutty Trumpot átmeneti vezetőnek tekinti, aki utat nyit egy ideológiailag érettebb nacionalista mozgalom számára. Kiemeli, hogy Trump igazi hivatása abban áll, hogy megnyissa az ajtót a radikálisabb nacionalista erők előtt, de a tartós változások eléréséhez még erőteljesebb hangokra lesz szükség.

John Fassbinder: „Trump cionista érdekeket szolgál, nem a nacionalizmust"

John Fassbinder az American Freedom Party ügyvezető igazgatója, egy olyan politikai szervezet vezetője, amely a fehér nacionalista elveket képviseli. Anticionista nézeteiről ismert, és úgy véli, hogy Amerika történelmileg fehér nemzet.

Ő az egyik legélesebb kritikusa Trumpnak a nacionalista mozgalmon belül. Az elnököt azzal vádolja, hogy politikai opportunista, aki nacionalista retorikát alkalmaz bázisa mozgósítására, miközben valójában nemzetközi cionista érdekeket szolgál. Szerinte Trump nacionalizmusa felszínes és alapvetően hibás, mivel a külföldi szövetségeket – különösen az Izraellel való kapcsolatokat – helyezi előtérbe az amerikai önrendelkezés és identitás helyett. Ezt Amerika „történelmi, homogén fehér nemzetként való identitása” elárulásaként értékeli.

Különösen kritikus Trump szoros kapcsolatai (vagy volt kapcsolatai) miatt olyan befolyásos személyekkel, mint Elon Musk és Mark Zuckerberg. Szerinte ezek a szövetségek Trump globalista kapitalizmushoz való kötődésének bizonyítékai, amelyeket Fassbinder alapvetően antinacionalistának és fehérellenesnek tart. Úgy véli, Trump egyes intézkedései – például a zsidóellenességről szóló végrehajtási rendeletek – nem az amerikai emberek, hanem a nemzetközi kapitalizmus érdekeit szolgálják.

„Trump alapvető elkötelezettsége a pro-cionista, fehérellenes politika iránt változatlan maradt. Ő nem a megfelelő személy a fehér érdekeket képviselő mozgalom vezetésére, mivel nem képviseli, és soha nem is képviselte a fehér emberek érdekeit”

– hangsúlyozta Fassbinder, hozzátéve, „Trump hűsége nem az amerikai néphez, hanem a cionista érdekekhez kötődik, nacionalizmusa pedig alapvetően félreértett, Izrael érdekeit szolgálja”.

Szerinte az elnök nacionalista retorikával manipulálja szavazóbázisát, miközben olyan politikát folytat, amely végül aláássa a fehér identitáspolitikát. Azt állítja, hogy Trump – pénzügyi és politikai támogatások megszerzése érdekében – a pro-cionista érdekeknek udvarol, ezzel viszont kompromittálja a nacionalista mozgalom integritását. Úgy véli, hogy a megoldás egy olyan vezetés kialakítása lehet, amely a nacionalista közösségből érkezik, és mentes a globalista szövetségektől. Szerinte radikálisabb és megalkuvás nélküli mozgalomra van szükség, amely elutasítja Trump kompromisszumait.

„Vitathatatlanul szükség van egy erősebb, radikálisabb hangra, amely valódi nacionalista programot tűz a zászlajára... Az American Freedom Party készen áll arra, hogy saját népünket emelje hatalmi pozíciókba"

– húzta alá a nacionalista politikus.

N.S.: „Trump ugyan megváltoztatta a kultúrát, de nem volt elég radikális."

N. S. annak a Pennsylvania Active Clubnak a tagja, amelyet a nacionalista 3.0 mozgalom részeként az európai aktivizmus inspirált. Politikai ébredése a BLM korai napjaiban kezdődött, amit fehérellenes mozgalomként érzékelt. Csodálja az európai nacionalisták szervezeti erejét, és stratégiai megközelítéseikből, amelyek a kultúrára és közösségépítésre összpontosítanak merít inspirációt. Zenei ízlése is tükrözi ezt a hatást, beleértve olyan zenekarokat, mint: a Blutzeugen, Übermensch, Moshpit, valamint magyar együtteseket is: mint a Fehér Törvény és a Vérszerződés.

Elismeri Trump szerepét a konzervatív politika átformálásában, de kritikát fogalmaz meg vele szemben, különösen a következetlenségei és a technokrata elittel való szövetségei tekintetében:

„Ez Trump két oldala. Egyet mond, de mást csinál. A víziója lehet, hogy jó szándékkal van az amerikaiak iránt, de elképzeléseiben biztosan vannak hiányosságok."

N. S. értkeli, hogy az elnök jelentős szerepet játszott a nacionalista retorika széles körű elfogadtatásában, ugyanakkor csalódottságát fejezi ki olyan kulcsfontosságú kérdésekben, mint például az H-1B vízumokkal kapcsolatos döntései. Kritikát fogalmaz meg Trump kapcsolatai miatt olyan személyekkel, mint Elon Musk és Mark Zuckerberg, akiket az antinacionalista globalizmus képviselőiként tart számon. E kritikák ellenére elismeri Trump érdemeit abban, hogy a fiatalabb generációkat a politikai korrektség és a kulturális normák elleni küzdelemre inspirálta. Az elnököt egy radikálisabb nacionalista mozgalom katalizátorának látja, de figyelmeztet a tétlenség veszélyeire.

„Fontos, hogy ne hagyjuk magunkat félrevezetni Trump ígéreteivel és azokkal a morzsákkal, amiket nekünk ad, és ne higgyük el, hogy ő lenne a nagy megmentő. Nacionalistákként nem pazarolhatjuk az időnket abban a reményben, hogy egy politikus majd megment minket. Együtt kell dolgoznunk, ötleteket és megoldásokat kell megvitatnunk, és saját kezünkbe kell venni a dolgok irányítását”

– hangsúlyozta N.S.

Rob Rundo és a Rise Above Movement hatására N. S. a decentralizált, közösségközpontú aktivizmus szükségességét hangsúlyozza. Fontosnak tartja az önfejlesztést, a fizikai erőnlétet, a kulturális részvételt és egy összetartó közösség kiépítését. Szerinte Trump ugyan elindított egy kulturális elmozdulást, de az amerikai nacionalizmus jövője a helyi szintű aktivizmuson és a mozgalom tagjaiból érkező vezetésen múlik.

„A nacionalizmus ragályos, és elengedhetetlen, hogy támogassuk és építsük egymást. Legyen az nagy vagy kicsi: mindenki szerepet játszik benne.”

Gordon Kahl: „Trump stabilizálja a hatalmat, de nem valódi nacionalista"

Gordon Kahl, az Amerikaner.org vezetője, egy disszidens jobboldali hálózatot irányít, amely az Egyesült Államok középnyugati és „Flyover” (átrepülő) régióira összpontosul, a keleti és a nyugati part városi központjaival szemben. Kahl nacionalizmushoz való viszonya a lokalizmusra és a kulturális identitás megőrzésére összpontosul.

Kahl árnyalt nézőpontot kínál, elismerve Trump érdemeit a bevándorlásellenes retorikában, ugyanakkor kritikát fogalmaz meg következetlenségeivel és stratégiai szövetségeivel kapcsolatban. Trumpot „amerikai imperialistának” tekinti, aki az amerikai hatalom stabilizálására összpontosít, nem pedig egy valódi nacionalista célkitűzés előmozdítására:

„Nem igazán gondolom, hogy ő egy nacionalista. Úgy vélem, hogy ő és a támogatói inkább az amerikai birodalom stabilizálására összpontosítanak”

– nyilatkozta lapunknak.

Miközben Kahl elismeri, hogy Trump előrelépést jelentett a korábbi vezetőkhöz képest, mint Bush, Clinton, Obama és Biden, figyelmeztet arra, hogy a jelenlegi elnök kiszámíthatatlan cselekedetei és első ciklusának kudarcai megakadályozzák, hogy valódi nacionalistaként tekintsünk rá. Szerinte Trump legnagyobb eredménye, hogy a bevándorlásellenes retorika társadalmilag elfogadottá vált, ami korábban tabunak számított a mainstream politikában, de ez önmagában még nem vezetett konkrét nacionalista politikai irányvonalhoz.

„Szó szerint mindenkit megkérdez a véleményéről – állítólag még a kertészét is, hogy kit válasszon alelnöknek. Ami egyfelől jó, de azt is mutatja, hogy eléggé könnyen befolyásolható"

– mondta.

Kahl az elnök következetlenségét emeli ki, és azt, hogy döntései gyakran attól függnek, kivel beszélt utoljára. Ez a politikai ingadozás megfigyelhető Trump véleményváltozásaiban olyan kérdésekről, mint a kriptovaluták és a TikTok. 

„Trump egy üzletember, aki szereti az üzletembereket. A gazdagságot és a sikert az erkölcsi erővel azonosítja.”

Kahl a vállalati elittel való szoros kapcsolatok említésével tovább árnyalja Trump nacionalizmushoz való viszonyát. Az elnök hajlandósága, hogy alkalmazkodjon olyan üzletemberekhez, mint Elon Musk, és támogassa a szabályozások, például a Fogyasztóvédelmi Ügyfélszolgálat eltörlését, arra utal, hogy inkább az amerikai birodalom stabilizálására összpontosít, semmint a valódi nacionalista célok elérésére. Kahl Trumpot inkább egy imperialista figuraként értékeli, aki az amerikai hatalom megőrzésére összpontosít, a nemzeti identitás védelme helyett.

„Azt gondolom, hogy aki utána érkezik, valószínűleg nem fogja megkapni azt a támogatást, amit Trump jelenleg élvez, és őszintén szólva sok küzdelemre számítok, valószínűleg újabb ideológiai háborúra az amerikai jobboldalon az elkövetkező években.”

Kahl előrejelzése szerint Trump befolyása fokozatosan elhalványul, mivel életkora és politikai öröksége a végéhez közeledik. Az amerikai jobboldalon ideológiai konfliktusokat vár, ahogy a különböző erők a vezető szerepért küzdenek, ami a jövőben új lehetőséget teremthet egy radikálisabb nacionalista mozgalom kibontakozására. Szerinte Trump hivatali ideje alatt ugyan előre lendíthet bizonyos kulturális harcokat, de a politikai terepet egy koherens nacionalista vízió hiányában hagyja majd hátra, amely később szélsőségesebb irányba fejlődhet távozása után.

Mark Weber: „Trump tudja, mit akar – egy országot, amelyet »nagyszerűnek« nevez –, de nem érti, mitől válik egy nemzet nemcsak naggyá, hanem egészségessé és igazán nagyszerűvé is”

Mark Weber a Történelmi Felülvizsgálat Intézetének igazgatója, történész és publicista, aki nacionalista nézeteiről és a nyugati politikát érintő globalista és cionista befolyással szembeni kritikus álláspontjáról ismert. Régóta megkérdőjelezi a fősodratú történelmi narratívákat, és rámutat a nyugati civilizáció hanyatlására, amelyet kulturális és demográfiai változások idéznek elő. Donald Trump második elnökségét elemezve Weber bírálja Trump ideológiai következetlenségeit, miközben az amerikai identitásért folytatott szélesebb körű küzdelmet is vizsgálja.

Az ideológiai következetesség hiánya: Weber szerint Trumpnak nincs egyértelmű és egységes ideológiai alapja, és vezetési stílusát Franco Spanyolországához hasonlítja, ahol a hatalmat „mély ideológiai gyökerek nélkül” tartották fenn.

Jóllehet Trump a nemzeti nagyság eszményét hirdeti, nem foglalkozik azokkal az alapvető kulturális és faji tényezőkkel, amelyek Weber szerint meghatározzák egy nemzet valódi karakterét. Kritizálja az elnök „polgári patriotizmusát”, amely elsősorban a gazdasági jólétet és az egyéni kényelmet helyezi előtérbe a markáns nemzeti identitással szemben.

Weber meglátása szerint Trump és támogatói nem tudják megválaszolni az egyik legfontosabb kérdést: „Ki az amerikai?”

Weber úgy véli, hogy a második világháború előtt Amerikát még egyértelműen európai származású nemzetként tartották számon, ám a modern polgári patriotizmus fokozatosan elhomályosította ezt az identitást. Rámutat arra, hogy bár Trump határozottan ellenzi az illegális bevándorlást, nem tanúsít mélyebb elkötelezettséget Amerika hagyományos, európai karakterének megőrzése iránt. Weber figyelmeztet:

„Trump a társadalmat egyének laza közösségeként látja, ahol a legfőbb érték a kényelem és a jólét. Ez azonban illúzió – a nyugati civilizáció nem maradhat fenn az európaiak nélkül, akik életben tartják és tovább örökítik azt.”

Weber kritizálja Trump külpolitikáját, különösen terjeszkedő retorikáját és beavatkozó hozzáállását. Példaként említi Trump gázai tervét, amely az Egyesült Államok ellenőrzését javasolja a terület felett, és amely rávilágít arra, hogy Trump nemzetközi politikáját üzleti tranzakcióként kezeli. Továbbá bírálja Trump kitartó elkötelezettségét Izrael iránt, arra hivatkozva, hogy ez aláássa Amerika nemzeti érdekeit, és nem valódi nemzeti célok, hanem cionista befolyás hatására történik. Weber arra is felhívja a figyelmet, hogy az elnök külpolitikája elidegenítette az Egyesült Államok szövetségeseit, beleértve Kanadát, Mexikót és számos európai országot, ami az Egyesült Államok elszigetelődéséhez vezethet a nemzetközi színtéren.

Weber továbbá problémásnak tartja Trump és a nagyvállalatok érdekei közötti szoros kapcsolatot, mivel úgy véli, hogy a nagy cégek alapvetően globalisták, és nem törődnek a nemzeti identitás megőrzésével. Példaként említi Trump állásfoglalásának változását a kriptovaluták ügyében.

Elismeri, hogy az elnök legalább elindított egy nemzeti diskurzust olyan fontos kérdésekről, mint a bevándorlás és az etnikai identitás, de úgy véli, hogy a mozgalomnak egy radikálisabb, ideológiailag karizmatikusabb vezetőre lenne szüksége.

Weber szerint az Egyesült Államokban egyre növekvő faji és kulturális feszültségek várhatóak, és úgy látja, hogy csak a fehér nacionalisták foglalkoznak őszintén ezzel a problémával, míg Trump polgári patriotizmusa nem képes igazán megoldani ezeket a kérdéseket. 

„Amerika faji és kulturális feszültségei csak fokozódni fognak, ahogy egyre kevésbé marad európai. Az amerikaiaknak dönteniük kell: ellenállnak-e ennek az átalakulásnak, vagy elfogadják, hogy az országuk olyan lesz, amelyre már rá sem ismernek többé”

– nyilatkozta lapunknak az amerikai történész.

Weber Trumpot összességében inkább egy zűrzavart keltő, mintsem vízióval rendelkező vezetőként ábrázolja. Miközben Trump kihívást jelentett a politikai elit számára, és lendületet adott a nacionalista mozgalmaknak, Weber úgy látja, hogy az ideológiai mélység hiánya komoly gyengeség. Szerinte, ha nem alakul ki erősebb ideológiai alap és nem utasítják el a cionista befolyást, a trumpizmus végül megbukhat, akárcsak Franco Spanyolországa.

Összegzés – nacionalisták válaszúton

Ezek a különböző nézőpontok egy megosztott nacionalista mozgalmat mutattak be, amely már most Trump majdani örökségével küzd. Abban mindenesetre egyetértés van közöttük, hogy Trump csupán egy átmeneti alak, és hogy a valódi változáshoz erősebb, radikálisabb nacionalista vezetésre lesz szükség.

Trumpot a nacionalista érzések felébresztéséért dicsérik, ám sokan úgy érzik, hogy nem tett meg mindent több, kulcsfontosságú kérdésben.

Az elnök kapcsolatai a technokrata elittel és a cionistákkal az amerikai nacionalisták szemében mély gyanakvásra ad okot, ugyanakkor a legtöbb tengerentúli jobboldali egyetért abban, hogy Trump előkészítette a terepet egy későbbi radikálisabb vezetés számára.

Trump habár megváltoztatta a nacionalizmusról folytatott párbeszédet Amerikában, a radikális jobboldal továbbra is olyan vezetőt keres, aki képes a mozgalmat egy magasabb szintre emelni. Hogy ez a vezető Trump örökségéből, vagy egy radikálisabb környezetből fog-e felemelkedni, még bizonytalan.