A cigányság körében tényleg „érinthetetlen” a gyermek, akit még a bűnözők is tiszteletben tartanak?

Más is észrevette, hogy mikor megjelenik egy hír egy késelésről, „szóváltás utáni” lincselésről, de néha még idősek kifosztásáról, meggyilkolásáról is, ahol a „helyes válasz a C”, akkor a cikkek alatti hozzászólást ellepik a cigány kommentelők, akik védekezésül azt hozzák fel, hogy „jó, de a gyermekek sérelmére mindig a parasztok követnek el bűncselekményt”, legyen az akár gyermekbántalmazás, akár pedofília? Mert, hogy az ő köreikben a gyerek „igazi kincs”, már-már „szent dolog”. Most elvonatkoztatva attól, hogy ez érv lehet-e, amely csökkenti bármely, általuk elkövetett bűncselekmény súlyát, tegyük fel a kérdést: igaz-e egyáltalán? Vagy ez is csak egy, a cigányságon belül széles körben elterjedt tévhit?

Nem új keletű, hogy a cigányság bűnözésből élő rétege már a gyerekeit is egészen fiatalon lopni tanítja. Főleg azóta, hogy rájöttek arra (vagy inkább a jogvédőknek csúfolt felforgatók felvilágosították őket), hogy a liberális európai jogrendben egy bizonyos életkor alatt a gyerek egyszerűen nem büntethető. Ahogyan az sem modern jelenség, hogy az ifjú Rikárdók és Gusztikák stricik akarnak lenni, ha megnőnek, a Dzsenifereket meg prostitúcióra kényszerítik, rendszerint éppen a szüleik, szeretőik. Hogy ezek a gyermekszeretet kifejeződései-e egy „kultúrában, amelyet mi nem érthetünk meg”, arról lehet vitatkozni. 

Ha ezt el is fogadjuk, az általuk hangoztatott tézis akkor sem állja meg a helyét. Csak az utóbbi időben több olyan bűncselekmény látott napvilágot, melynek elkövetője – minden liberális cenzúra, kitakarás és ködösítés ellenére is – felismerhetően cigány származású. Itt van például az az alig 25 éves nagydorogi „anya” esete, aki a gyanú szerint saját kéthetes gyermekét ölte meg. A gyilkosság után felhívta a rendőröket, akiknek azt állította, a község külterületén tolta a babakocsit, mikor hirtelen rosszul lett, elájult, s mire magához tért, a gyerek „eltűnt a babakocsiból”.  A kéthetes kisfiú utáni kutatás nem kevés időbe és erőforrásba került, amit a magyar adófizetők fizettek, az egyébként sem leterhelt, súlyos létszámhiánnyal küszködő rendőrség meg elvégzett – a kutatómentőkkel közösen. A holtestet végül Nagydorog határában, egy földút mellett találták meg. 

Az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat szerint a kisfiú halálát idegenkezűség okozta. S, bármilyen hihető is volt az „anya” története, aki voltaképp „ott se vót”, végül mégis őt állították elő a rendőrök. 

A 24 éves, szintén cigány származású, Jakab Dávid esete sem éppen a cigányság „feltétlen gyerekszeretetét” támasztja alá. Őt azzal gyanúsítják, hogy egy 22 hónapos kislányt gyilkolt meg. A Magyar Jelen kiemelten foglalkozott az üggyel, azt is kiderítve, hogy a kisgyermeket a gyilkosság előtt is folyamatosan bántalmazhatták „a gyerekszeretők”.

Régen a cigányság körében – ki tudja, miért – a szellemi fogyatékosokat és bolondokat babonás félelem és tisztelet övezte. Az ilyeneknek a közelébe se mertek menni, nemhogy kezet emeljenek rájuk. Ezeknek a szokásoknak az új generációkban azonban már nyoma sincs. Gyakran hallani olyan híreket, hogy szellemi fogyatékos gyerekeket bántalmaznak „fiatalok”, a legutóbbi eset azonban a korábbiakat is felülmúlja. Ezúttal a 19 éves, barátkozni vágyó, magányos, értelmi sérült lányt a cigányok nemcsak bántalmazták, de szexuális együttlétre kényszerítették 12 éves(!) társukkal. Mert neki volt már kedve/gusztusa hozzá. 

De, ha a rendőrség körözési listáit is felütjük, ott is láthatunk egynéhány cigányt, akiket pedofília miatt keres a rendőrség. 

Akadnak, akik 18 éven aluliakat erőszakoltak meg, de nem ritka köztük a 12 évesnél fiatalabb gyermekek sérelmére elkövetett szexuális erőszak sem. 

Ez csak néhány kiragadott példa az utóbbi időszakból, amiket úgy lehetett megtalálni, ha az ember szemfüles. Hiszen, az egy dolog, hogy az ezért tartott globalista médiumok ezeket elhallgatják. Az viszont már egyenesen felháborító, hogy a magyar állam olyan bűnpártoló jogrendet tart érvényben, mely meggátolja a hatóságoknak az etnikai alapú profilozást, ezáltal pedig szabotálja a hatékony bűnmegelőzést – amivel gyakorlatilag saját tisztességes, adófizető állampolgárait veszélyezteti. Mert, bizony az a helyzet, hogy a cigányság körében egyre többen vannak, főleg az igen népes ifjúság soraiban, akiknél az erőszak és az agresszió egyre inkább a mindennapok részét képezi, és nem ismernek se isteni, se emberi törvényeket. Még az elődeik szokásait sem tartják be, senkit és semmit nem tisztelnek. Ilyenkor persze mindig jönnek, hogy „de hát a cigányság többsége is kiveti magából ezeket a bűnözőket”, amivel megint csak az a probléma, hogy egyszerűen nem igaz. Többségük éppen azokat veti ki, és azokat „parasztozza”, akik tisztességes életre vágynak, esetleg dolgozni vagy tanulni szeretnének. A bűnözői létformát sokuk támogatja, többségük pedig elnézi. Élén a magukat „jogvédőknek” nevező hergelőkkel és a megélhetési politikusokkal. 

A problémát persze eldughatjuk a padlásra, de a mennyezet lassan ránk szakad…