Incze Béla: az Antifa-rendelet egy díszítőelem a kormány kirakatában

„Az alábbi írással kapcsolatban fontos háttérinformáció, hogy közvetlenül a »terrorizmus elleni nemzeti listát« kihirdető rendelet után megszületett, majd több a fősodorhoz tartozó lap szerkesztőségével is diskurzus zajlott a publikálásáról. Mivel végül mindenki elzárkózott a leközléstől, kis csúszással lát napvilágot. Azóta nemcsak vélelmezzük, hanem tudjuk, hogy az Antifa vonatkozásában ez a rendelet is csak egy funkció nélküli, díszítő elem a kormány trikolórba tekert kirakatában. Reméljük, nem fordul át abba az első ránézésre paranoidnak tűnő gondolatmenetbe, amiről a bejegyzés második felében olvashattok” – vezette be írását Incze Béla a Facebook-oldalán. Az eredeti szöveget tartalmi változtatás nélkül a Magyar Jelen hasábjain is közöljük. 

„Mivel az elmúlt években láthattunk több olyan rendelkezést a kormány részéről, melyek első ránézésre megdobbantották a szívünket – azonban a későbbiekben érkezett a kiábrándító hidegzuhany –, én sokakkal ellentétben szkeptikusan álltam hozzá a miniszterelnök azon bejelentéséhez, miszerint az amerikai példán felbuzdulva Magyarországon is terrorszervezet lesz az Antifa. Mint nem sokkal később kiderült, most sem kellett pozitívan csalódnom. »Készülj a legrosszabbra« – ahogy a népszerű közhely is tartja. A közmondás első felét már nagyon rég elfelejtettem, és a jó Istennek nem tudom felidézni hogy szólhatott…

A véleményem talán azért lehet érdekes a tágabb publikum számára is, mert olyan közegből érkezem – közismert nevén a szélsőjobbról, és bár ez a kategória sem sértő számunkra, mi jobban szeretjük militáns konzervatívként identifikálni magunkat –, ami már akkor is az első sorokban állt szemben az Antifával, amikor a tágabb publikum még nem tudta, hogy a szélsőbalnak egyáltalán léteznek ilyen bugyrai. Ugyanakkor, mivel nem vagyunk sem a NER része, de egyetlen párt holdudvarába sem tartozunk, meg tudunk fogalmazni olyan kritikákat is a kormány első ránézésre radikálisan jobboldali intézkedéseivel kapcsolatban, melyek más fénytörésből nem feltétlenül látszanak.

Már, amikor 2023-ban, első alkalommal merült fel komolyabb fórumokon ennek a lehetősége, akkor megfogalmaztam a kételyeimet. Nevezetesen, hogy az Antifa nem egy kézzel fogható szervezet, illetve hogy Magyarországon nincs olyan hatályos törvény, ami ezt lehetővé teszi. Az utóbbi akadály elhárítása volt az egyszerűbb, hiszen »csak« hozni kellett egy törvényt. Száz százalékosan ezzel sem lehetünk elégedettek, hiszen ami született, nem törvény, hanem veszélyhelyzeti rendelet, melyet az orosz–ukrán háború végeztével törvényi besorolásba kell emelni, hogy hatályos maradjon. Ez arra utal, hogy a jogalkotónak fontosabb volt a gyorsaság, mint maga a jogszabály, és, hát elnézve az aktuális közéleti botrányokat, valószínűleg ideálisabb a regnáló rendszernek, ha az »antifa terrorszervezetek« kérdése a közbeszéd tárgya, mint bármi más. 

Visszatérve a másik problémára, nevezetesen hogy mi is az Antifa: Nos, ezt nem tisztázza a rendelet. Felsorolás jelleggel olvashatunk több incidensről, melyek Európa-szerte történtek, azonban többségüknél nem derül ki, hogy konkrétan mely csoport volt az elkövető. Ezt azzal oldja meg a jogalkotó, hogy »az antifa ideológiához köthető csoportok« rovására írja a cselekményeket, azonban nem tisztázza, hogy mi is az antifa ideológia.

A rendelet végén megnevezik az Antifát és a Hammerbandét, mint két csoportot, melyek máris szerepelnek »Magyarország terrorizmus elleni nemzeti listáján«, amivel csak fokozzák a logikai káoszt, hiszen a Hammerbande valóban egy kézzelfogható szervezet, része az antifa szubkultúrának. Tehát, ha a jogalkotó arra gondolt, hogy általában minden csoport, magánszemély, intézmény, és a többi, ami önmagát antifaként definiálja, ide sorolandó, akkor érthetetlen, hogy a Hammerbandét miért nevezi meg külön is, hiszen az antifa, mint gyűjtőfogalom, már magában foglalja. Ha arra gondolt, hogy az Antifa nevű szervezetet veszi fel a listára, akkor az a szomorú helyzet, hogy ilyen nem létezik.

Ebből két dologra következtethetünk. Ha naivak akarunk lenni, akkor arra, hogy a jogalkotó nem érti, mivel áll szemben, ezért nem tudja definiálni.

A másik következtetés, hogy ez a rendelet nem az Antifáról szól, hanem bárkiről, akinek meg kívánja keseríteni az életét a regnáló rendszer. Például azokét, akik nem a részei. Ezt erősíti az is, hogy az első pont általában azokról a csoportokról szól, melyek politikai okokból erőszakos cselekményeket hajtanak végre. Természetesen ezzel nehéz lenne vitatkozni, azonban az »Általános rendelkezések« közt már olyan kifejezések bukkannak fel, mint a vélelmezés, felkészülés, előkészület. Aki pedig figyelemmel kíséri a politikai élet peremvidékeinek eseményeit, már értheti, hogy milyen prekoncepció fogalmazódott meg jelen sorok írójában.

Most megszületett ez a rendelet, melynek apropóját a világszerte radikalizálódó és erőszakos cselekményeket végrehajtó antifa szubkultúra szolgáltatja. Azonban a célkeresztben bárki lehet, így egy erősen kormánykritikus szélsőjobboldali csoport is, ami teszem azt küzdősport edzéseket, esetleg mil-sim gyakorlatokat végez. A szélsőjobboldaliságot, a kormány kritizálását, a combat sportok (küzdősportok – a szerk.) csoportos gyakorlását, sőt, ezek kombinálását semmilyen törvény nem tiltja, de ha a Nemzeti Információs Központ bármilyen okból kifolyólag azt a jelzést adja a belügyminiszternek, hogy »vélelmezik a radikalizálódást, és ami történik, az szerintük nem sporttevékenység, hanem terrorizmus előkészülete«, akkor ott hirtelen »antifává«, vagyis terroristává változik egy alapvetően hazafias szervezet. Még annak ellenére is, hogy tevékenysége hasznos és minimum morálisan támogatott a társadalom nem elhanyagolható, konzervatív rétegeinek irányából.

Mindez természetesen ebben a pillanatban, mindössze egy paranoidnak tűnő gondolatmenet. Azonban, akik látták hogy miként született törvény az 1945-ös budavári kitöréshez kapcsolódó megemlékezés betiltására; akik látták, hogy egy általunk szervezett küzdősportgálát miként démonizáltak a hatóságok; akik látták, hogy a szélsőjobb kulturális eseményeit miként rohanja le a NAV-tól kezdve, az ÁNTSZ-en át, a katasztrófavédelemig bezárólag az összes létező hatóság, hogy razziát tartsanak, azok lehet, hogy osztoznak ezekben a »paranoid gondolatokban«.

»Az, hogy valakinek üldözési mániája van, még nem jelenti, hogy nem üldözik« – tartja az állítólag Kövér Lászlótól származó idézet.

A legvészjóslóbb pedig a fent felsorolt nyomásgyakorló eszközökkel összefüggésben, nem más, minthogy mindezeket nyugodtan használhatta volna az összes érintett hatóság a szélsőballal, így az Antifával szemben is, mégsem tették az eddigiekben. Ezen a ponton pedig már az a költői kérdés merül fel, hogy ha eddig is volt eszköz a kezükben, de nem éltek vele, akkor mire mennek majd egy továbbival? Elképzelhető, hogy nem az eszközök hiánya okozza a problémát, hanem a motivációé, mely jelen esetben a politikai akarat?”

(Kiemelt kép forrása: Incze Béla/Facebook)