Még Konok Péternek is el kellett ismernie: a dolgozókat ma már csak a Mi Hazánk képviseli

Aligha meglepő módon az Öt legújabb adásának fő témáját az április 12-i választások kiértékelése adta. A következő ciklusban gyakorlatilag nincs baloldali párt a parlamentben, s itt merült fel, hogy egyáltalán van-e rájuk igény? Ezzel kapcsolatban még a fanatikus Mi Hazánk-gyűlölő Konok Péter is kénytelen-kelletlen elismerte, hogy a dolgozókat eddig se a magukat baloldalinak valló pártok képviselték, hanem az általa „szélsőjobboldalinak” tartott nemzeti párt.

A Tiszáról jelenleg nem sokat tudni, fanatizált rajongótábora szélsőbaltól a nemzeti jobboldalig terjed, a „szakvélemény” a pártot viszont jobbközépre sorolja, amit akár el is fogadhatunk – hiszen nyugati példák mutatják, hogy egy kilúgozott, jobbközép párt is simán lehet globalista és filoszemita. A Fidesz magát szintén jobboldalinak vallja, hamisítatlan kóserkonzervatív, gazdaságpolitikája pedig vitathatatlanul jobboldali, hiszen maga a megtestesült vadkapitalizmus, ahol a multik diktálnak, a dolgozó pedig vagy befogja a száját, vagy jön helyette valaki a harmadik világból. 

S, noha Toroczkai László számtalanszor elmondta már, hogy a klasszikus jobb-bal felosztásnak a modern korban nem sok értelme van, és a Mi Hazánk sokkal inkább egy harmadikutas, nemzeti párt, vagy ha úgy tetszik, szuverenista – az egybites fogalmakhoz szoktatott köznyelv továbbra is „jobboldaliként” jellemzi a pártot.

Így jutottunk el odáig, hogy a következő ciklusban nem lesz bent az Országgyűlésben baloldali párt. Felmerült a kérdés, hogy vajon akkor az előttünk álló négy év arról fog-e szólni, hogy majd újraszervezi magát a baloldal, ám ezzel kapcsolatban Konok Péter rámutatott arra (a teljes okfejtés 41:28-tól hallható), hogy a most véget érő ciklusban megannyi, magát baloldalinak valló párt ült a magyar Országgyűlésben, ám – ahogy ő fogalmazott – olyan gondolatokat, amelyeket „hagyományosan a baloldal képviselt”, nem tőlük, hanem a Mi Hazánktól hallhattunk. 

„Baloldali követeléseket egyébként leginkább már hosszú ideje a Mi Hazánk fogalmaz meg”

– jelentette ki olyan keserű szájízzel, hogy egyszerűen muszáj volt leöblítenie a következő mondattal, amelyben azt állította, teszi mindezt a Mi Hazánk „olyan kontextusban, hogy az úgy hazugság, ahogy van”. Hogy ez mit jelenthet, az nem derült ki, mert nem érezte szükségesnek kifejteni. Tehát, egyszerűen higgyük el, hogy így van. Pont. 

Természetes, hogy a dolgozók problémáival csak egy nemzeti párt foglalkozhat őszintén

Jóllehet Konok Péter „vörös lelkiismerete” nem engedte neki, hogy kimondja, de amiről itt beszélt, az nyilvánvalóan a szakszervezetiség, a magyar dolgozók érdekképviseletének erősítése és a munkakörülményeinek javítása volt – olyan kérdések, amelyeket csak a Mi Hazánk, azon belül is Lantos János tűzött a zászlajára. Egyedül a Mi Hazánk az, mely hajlandó szembeszállni a karvalytőkével és a kizsákmányoló kapitalista világrenddel, míg az összes többi párt a tőke rabszolgája. Ide értve a magukat baloldalinak valló pártokat is. 

Míg a kommunisták legalább azt hazudták, hogy nem kihasználják, hanem képviselik a munkásosztályt, addig modern kori elvtársaik – a liberálisok, a kultúrmarxisták és a nyíltan szélsőbaloldaliak – már meg se próbálják leplezni, milyen mély megvetéssel fordulnak az európai dolgozói réteg felé. Ők sokkal szívesebben képviselik a bevándorlókat, a szexuális- és mindenféle kisebbségeket az európaiakkal szemben. Ezért is finanszírozzák őket a világot átformálni szándékozó milliárdosok. 

A nemzeti pártok viszont elvi alapon vérközösséget éreznek a nemzet minden tagjával, így teljesen természetes, mondhatni az ilyen pártok alapvetéseiből fakad, hogy a dolgozók életszínvonalának és sorsának javítását nemcsak feladatuknak, hanem egyenesen kötelességüknek tartják. Hiszen a boldog, egészséges dolgozó egy egészséges társadalom alapja, ahol az osztályok között nem ellentét feszül, hanem kölcsönös tisztelet és kohézió uralkodik. Csak így lehet egy nemzet hatékony és sikeres. Ezért nincs is szükség soha többé baloldalra és liberálisokra – se az Országgyűlésben, se a közéletben. Elég kárt okoztak már, itt az idő, hogy eltűnjenek a történelem pöcegödrében.

Gyebnár Dávid

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kapcsolódó: