Jön a totális megfigyelés – erről szól valójában a közösségi médiát korlátozó brit törvény

A hangzatos gyermekvédelmi szólamok elfedik a valódi célt, vagyis az állampolgárok teljes körű digitális megfigyelését, valamint a magánélethez és a szólásszabadsághoz való jog csorbítását.

Azonban a gyerekek és a tinédzserek kiszűrése kizárólag úgy lehetséges, ha minden felhasználót ellenőrzésnek vetünk alá, ez pedig a magánszféra súlyos megsértését jelentené, öncenzúrához és duplagondolhoz vezetve.

Egy olyan országban, mint az Egyesült Királyság, ahol a szólásszabadság már eleve súlyosan korlátozott, és a mainstreamtől eltérő politikai vélemények megosztása akár törvénytelen is lehet (amennyiben azt valaki sértőnek találja), nem nehéz elképzelni, hogy a gyermekvédelem álcája mögé bújtatott törvény valódi célja a tömeges digitális megfigyelés elősegítése.

Sok ellenzéki véleményvezér és számos civil aktivista azzal vádolja a negatív népszerűségi rekordokat sorra döntő brit kormányt, hogy azokat a platformokat akarja korlátozni, ahol nagy számban vannak jelen a kormánykritikus, jobboldali hangok. Ezt támasztja alá az a sajtóhír, hogy a woke- és szélsőliberális „safe space” közösségi oldal, a Bluesky mentességet kap a korlátozások alól. Ez a platform egyébként politikai beállítottsága mellett arról híres, hogy nagy számban vannak jelen rajta a pedofil irányultságukat nyíltan hirdető felhasználók.

Külön pikantériája a dolognak, hogy a munkáspárti kormány 18 évről 16 évre tervezi csökkenteni a szavazati jog alsó korhatárát. Tehát úgy gondolják, hogy egy 16 éves elég érett ahhoz, hogy döntést hozzon az ország sorsáról, ám a politikai kommunikáció fő csatornáitól eltiltják, így lehetősége sem lesz tájékozódni a jelöltekről.

Ausztráliában is csődöt mondott a tiltás

2026-ban Ausztrália is hasonló törvényeket hozott, a szigetország papíron szintén betiltotta a közösségi média használatát a 16 éven aluliak számára. Azóta azonban több kutatás is bizonyította, hogy szinte semmilyen hatása nem volt a korlátozásnak: az ausztrál fiatalok 61 százaléka továbbra is ugyanazokat a platformokat használja, mint korábban, többségük pedig egyáltalán nem érzi, hogy nagyobb biztonságban lenne az online térben.

A legtöbb ember viszont a kényelmetlenségek miatt nem fogja ezt megtenni, így a felhasználók többségének digitális profilja végérvényesen összekötődik a valódi személyazonosságával.

A parentalizmus és az alapjogok csorbítása zsákutca

bár de jure gyermeknek számítanak, a gyakorlatban – biológiai és társadalmi értelemben is – a tinédzserek egy külön, egyedi életszakaszban járnak, és soha nem célravezető, ha a gondolkodni és dönteni képtelen csecsemők szintjén kezeljük őket.

Egy 17 éves brit fiatal például elég érett ahhoz, hogy vezessen, hogy esti műszakban munkát vállaljon, vagy hogy a hadsereghez csatlakozzon, de azt már nem döntheti el, hogy este 9-kor híreket olvasson-e az X-en, vagy hogy videókat nézzen a YouTube-on.

Az alapjogok azonban attól alapjogok, hogy egyetemesek, és nem állnak egymással alá-fölérendeltségi viszonyban.

A gyermekvédelem fontos, de a ló túloldalára átesni veszélyes hiba. A fiatalok védelme az internet árnyoldalaitól számos egyéb módon is megvalósítható, például oktatással, prevencióval és tudatosságra neveléssel. Ha viszont fejet hajtunk a nyugati mainstream által támogatott tiltás és korlátozás előtt, azzal önként sétálunk be a teljes körű digitális megfigyelés csapdájába – ahol a gyógyszer végül sokkal halálosabb lesz, mint maga a betegség.

Németh Róbert

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kapcsolódó: