Krasznahorkai szerint méltánytalanok a magyarok a Tisza-kormánnyal szemben

Kétórás életútinterjút adott a Partizánnak Krasznahorkai László Nobel-díjas író, amit a függetlenobjektív kormánypárti Telex azonnal szemlézett is, szolgalelkűen oldalakat gépelve a „nagy író” még nagyobb gondolatairól. Mi ebből csak a lényeget emeltük ki. Akit a teljes interjú érdekel, a Partizán YouTube-csatornáján megtekintheti. Úgy tűnik, maradt még ott munkatárs, nem mindenki ült át a kormányba.

„Magyar Péter a fáklyás ember a sötétben”

Ha a „The Man” személyi kultuszát még nem építették volna elegen, eléggé, itt van most nekünk Krasznahorkai, aki a Partizán műsorában mondta el, hogy a doktor miniszterelnök úr és a környezetében még pár ember az, „aki vátesz”. Fel is merült a kérdés, mit ért ez alatt mindannyiunk kedvenc hungarofób Nobel-díjasa. 

„Azt, hogy fáklyás ember a sötétben”

Mi változott? – tesszük fel a kérdést a függetlenobjektív Telex helyett, mely „elfelejtett” a máskor nagyon kedvelt kritikai megjegyzésekkel élni. Hiszen például a honvédségnél ugyanazok az arcok jöttek vissza, akik a Fidesz alatt is szolgáltak. Mi volt például Ruszin-Szendi Romulusz az előző rendszerben? Vagy, más vizekre evezve, mi lett Balásy Gyulával? Mennyi pénzt és megrendelést kapott az előző rendszertől, s mennyit a mostanitól? Tessék mondani, ez már a „rendszerváltás”? Vagy megint csak egy gengszterváltásnak örülünk, mint 1990-ben?

Méltánytalan magyarok

Kiderült az is, hogy az eufóriát hamar a bosszankodás váltotta fel, mert ezek a piszok magyarok egyszerűen semminek nem tudnak örülni. 

„Méltánytalanok a magyarok a Tisza-kormánnyal”

– mondta Krasznahorkai. Majd arról panaszkodott, mennyire „sértőnek érezte”, hogy Orbán Viktor úgy emlékezett meg először a Nobel-díjról, hogy épp úton volt Gyulára, ahol a posztja szerint „az első gyulai Nobel-díjas született”. Jóérzésű magyarok egy jelentős része is igen sértőnek érezte, hogy Magyarország miniszterelnöke a Krasznahorkai-féléket elismerésben részesíti excommunicatio helyett. 

Krasznahorkai ugyan nem nevezte meg, de reagált arra is, amikor Ókovács Szilveszter arról posztolt, hogy az író Nobel-díját Vörösmartynak kellene adni. Krasznahorkai ezzel személy szerint egyetért, de hozzátette: „ez az ember, aki ezt mondta, ha még egyszer a szájára veszi Vörösmarty nevét, akkor összeszedem a lustaságomból összekaparható maradék akaraterőmet, és elkezdek járni erőnléti edzésre”.

A magyarokról is beszélt, akik szerinte bizonyos élethelyzetekbe kerülve, már az „első gyáva kompromisszum” után elkezdenek erkölcsileg romlani. Ennek „megoldására” bevezetné „a szegénységet Magyarországon, legalább tíz évre”.

A Tisza-kormánnyal kapcsolatos kritikákról annyit mondott: „Normálisak vagyunk? Hát miért nem örülünk még mindig?”

Máskor már – helyesen – kívülállóként beszél: „Nem gyűlölöm a magyarokat, de nem vagyok büszke rájuk, sőt kifejezetten keserűség tölt el, ha a magyar történelem súlyos […] vereségeire gondolok.”

Arról, amikor a berlini fal lebontása ellen érvelt: „Én mindig úgy éreztem, hogy ez a fal minket véd.”

Meglepő, de van olyan mondata is, mellyel egyet tudunk érteni. Ez pedig így szólt:

„A kapitalizmusnak befellegzett.”

Irányi Dániel

Kapcsolódók: