Köves Slomó ortodox zsidó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője írást jelentetett meg az Indexen, amely a Fidesz-kormányzatnak a magyar közélet radikális jobboldala iránt tanúsított magatartását elemzi 2005-től napjainkig. Írása célja, hogy megakadályozza a nemzeti radikalizmus, az általuk szélsőjobbnak nevezett politikai mozgalom térnyerését.
A frazeológia a szokásos, lényegileg az antiszemitizmus tiltó tábláját emeli fel, mivel a választásokat elveszítő Fideszben és Orbán Viktor nyilatkozataiban felerősödött, radikálisabbá vált a népnemzeti hang. Írásában Köves Slomó hivatkozik Orbán Viktornak a „Tigrisek vagyunk, nem nyulak” című interjújában megfogalmazott politikai üzenetre, amely szerint „mindig a szélen kell megkezdeni az újjáépítést: a kurucoknál, a radikálisok világában”.
Azt helyesen látja ő is és Orbán is, hogy a nemzeti radikalizmus eszméje örök, mivel a népek fennmaradásának alapvető létparancsa, a „saját” és az „idegen” megkülönböztetésének egyetlen eszköze. Azonban a rendszerváltás óta minden politikai erő egységesen támadja – a különbség annyi, hogy az úgynevezett jobboldaliak szőrmentén, a radikális választókat lehetőleg magukhoz édesgetve, a nemzeti gondolkodás legnagyobb alakjainak eszméiből csipegetve próbálnak meg elhatárolódni.
A szélsőjobb antiszemita, tehát ki kell rekeszteni a magyar közéletből és a közgondolkodásból is. Ez a rendszerváltásnak az az axiómája, amelyet nem szabad megkérdőjelezni, és amelyhez mindenkinek igazodnia kell. A probléma csak az, hogy valamiképpen az élet nem akarja tudomásul venni ezt az utasítást, és nem azért, mert velejéig antiszemita, hanem mert valódi bajok gyötrik. „Az eke, a műhely, a hivatal megpróbáltjainak mindennap sajgó probléma a földreform, a lakáskérdés, a rokkantkérdés, a tisztviselő és ezer más kérdés”, ahogyan Szabó Dezső sorolta a magyar problémákat már száz éve is, a Kecskeméti Közlöny 1922. február 26-i számában.
A Köves Slomó által használt fogalomrendszer (jobboldal-baloldal, szélsőjobb-szélsőbal) hamis és egyre inkább idejétmúlt, helyesebben sosem volt igaz, csak alkalmas a magyarság megosztására – ezt is megírta már Szabó Dezső. A háború előtt használt népi-urbánus ellentét pontosabban leírta a két gondolkodásmód és a két tábor kulturális meghatározottságát, és ez mutatott rá a köztük feszülő, gyökeres ellentét mibenlétére.
A népi írók által szociografikus alapossággal és irodalmi kifejezőerővel feltárt helyzet alapjaiban a mai napig nem változott meg.
A magyarság tömegei, a népi réteg milliói ma internetes érzékenyítéssel, devizahitellel és otthonteremtési hitellel, ázsiai gazdasági migránsáradattal és a cigánykérdés évszázados megoldatlanságával vannak egzisztenciálisan sarokba szorítva.
A másik réteg, az urbánusok, a polgárság és a nagypolgárság (a szupergazdagok) körében ugyanúgy jelen van a jobboldali, azaz nemzeti-konzervatív szellemi irányultság, mint a baloldali, azaz internacionalista, „haladó szocialista”, ma már globalista szellemi áramlat. Vagy éppen egyik sem, csak a Mammon-imádat, amelyre elpocsékolják egyetlen életüket. Terrorista élcsapatukat pedig a haladó baloldal, a zöld gondolat jegyében világhírű festményeket vörös festékkel leöntő progresszívek, és a tarsolylemezes táskát viselő, munkába siető magyarokat csoportosan hátulról megtámadó, viperával rokkantra verő, majd az Európai Parlamentbe képviselőként beülő antifák jelentik.
Vagyis a „jobb” és „bal” osztályozás félrevisz, de a rabbi ezeket a fogalmakat használja írásában, amelynek lényege nem különbözik az idestova négy évtizede folyamatosan sulykolt mondanivalótól: a magyar jobboldal húzza meg magát és lehetőleg naponta határolódjék el az antiszemita szélsőjobbtól.
A magyarországi zsidóság legjelesebb képviselői a rendszerváltás óta az antiszemitizmus és a holokauszttagadás felerősödésének rémképére hivatkozva intik rendre a magyarságot. Például Gadó György országgyűlési képviselő már 1988-ban, a Szabó Dezső Emléktársaság alakításának csak a szándékát megneszelvén így ír a Magyar Zsidó című, szamizdat folyóirat 1988/3. számában: „A dühödten antiszemita és egyben dühödten németellenes Szabó Dezső zavaros politikai eszmevilága ugyan miféle gyógyírt kínálhat a huszadik század végének magyar társadalma számára?”
A valódi rendszerváltás kisiklatásának fő eszköze volt az antiszemitizmus elleni harc a kilencvenes években.
A Hunnia folyóirat 1991 áprilisában megjelent tizennyolcadik lapszámát feljelentették. A szerkesztőségben házkutatást tartottak, amelynek során a lap példányait és más könyveket elkoboztak, majd a B’nai B’rith Első Budapesti Közösség vezetője, Korányi László és Gadó György felperesek kezdeményezésére perbe fogták a Hunniát. Fodor Gábor fideszes képviselő, az emberi jogi és kisebbségi bizottság elnöke természetesen azonnal kitiltotta a folyóiratot a Parlamentből. Bár a jegyzőkönyv szerint olyannyira híve a sajtószabadságnak, hogy például a pornólapok parlamenti jelenléte nem zavarta volna az Országgyűlésben, a lap elleni meghurcoltatás ellen végül Miklós Árpád képviselő szólalt fel.
A náci-fasiszta-antiszemita-holokauszttagadó Káin-bélyeget tehát a rendszerváltás óta időről időre megújítják és mélyítik a magyarság homlokán.
Köves Slomó az antiszemitizmus húsz évet felölelő áttekintésében meglepő módon ide sorolja az őszödi beszéd utáni utcai zavargásokat – ámbár azok csak annyiban lehettek antiszemiták, amennyiben a globalista nagytőke zsidó tulajdonosainak tulajdoníthatjuk a Bajnai–Gyurcsány-kormányok alatt bekövetkező zuhanásszerű életminőség-romlást, amely miatt utcára mentek a tüntetésekre ritkán kapható magyarok. Felhozza a tragikus cigánygyilkossági eseteket is, nem téve mellé azt a statisztikát, amely a cigányok által magyarok ellen elkövetett gyilkosságokat, rablásokat, mindennapi fizikai inzultusokat veszi számba. Ha már zsidó listázást hánytorgat, vajon milyen hosszú lenne egy ilyen, magyarellenes támadások listája?
Zárszó gyanánt idézzük Csurka István gondolatait az antiszemitizmusról a Magyar Fórumban 1992. szeptember 24-én megjelent cikkéből: „Az antiszemitizmus veszélye Magyarországon, avagy a szélsőjobb eluralkodása – nem valós. A hisztériakeltés azonban, amellyel ezt a veszélyeztetettség-komplexust – valójában a hataloméhséget – Ön és köre fenn akarja tartani, az nagyon veszélyes játék. Különösen akkor, ha aláássa hazánk nemzetközi tekintélyét és ezzel gazdasági nehézségeket helyez kilátásba, illetve azzal rémisztgeti az amúgy is nehezen élő kisembereket. Zűrzavart kelt, kiábrándulást szül, elvonja a figyelmet a lényeges dolgokról.”
Vasvári Erika
„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.
Kapcsolódó:
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
Tüntetés a migrációs paktum ellen 2026. június | Kép forrása: Szigetváry Zsolt/MTI
