Kikapcsolt ellenállás: ezért nem szabad teret engedni tömegesen a vendégmunkásoknak

„A vendégmunkás nem migráns, mert dolgozik, adózik és haza is megy” – olvasom a fideszes kommenteket folyamatosan, amikor az előző kormány gazdasági-migrációs politikáját kérem, kérjük számon, valamint annak negatív hatásairól írunk és beszélünk. Persze, bizonyos keretek között ez igaz is lehet, csakhogy a migráció minden formája káros, akár van pillanatnyi gazdasági haszna, akár nincs. El is magyarázom, miért, és bízom benne, mindenki megérti majd.

A teremtett világ népei az elmúlt évezredekben jól megvoltak a saját mikrokörnyezetükben, melyet nem csak kulturális hagyományaik korlátoztak térben, de a különböző rasszjegyeik is. Ez nem jelentett elszigetelődést, hiszen kifejezetten élénk gazdasági, kulturális kapcsolatok jellemezték az elmúlt évezredeket anélkül, hogy ez jelentős keveredést eredményezett volna. Nem volt, ahogyan most sincs gyűlölet az eltérő kultúrájú és rasszú népek, népcsoportok között. Volt azonban tisztelet és elfogadás a másik irányába. Ez valahol még az olyan, kétségkívül sok helyi konfliktussal járó helyzetekre is igaz volt, mint Amerika meghódítása vagy Afrika gyarmatosítása. 

A második világháborúval végleg összeomló, évezredekig jól működő rendszer – ha nevezhetjük annak – megsemmisülésével azonban ezen a területen is megváltozott a hozzáállás. Látszólag minden nyitottabb, minden elfogadóbb lett, ez azonban összességében csak kiirtotta azt a természetes távolságtartást, amely addig jellemezte a népeket, és amely segített megőrizni a kulturális teret az adott földrajzi területen domináns nemzeteknek. 

Nyugat-Európában jelentek meg először tömegesen a vendégmunkások, ez pedig alapvetően változtatta meg az ott éppen akkor felnövők hozzáállását ahhoz, amikor idegen kultúrák, rasszok jelentős, demográfiai hatást is kiváltó tömegei jelentek meg.

Ebben rejlik a vendégmunkás-áradat igazi veszélye. Ugyanis egész egyszerűen a ma kisgyermekének teljesen természetes lesz a tőle eltérő kultúrájú és rasszú csoportok jelenléte, ezzel kikapcsolva azt a természetes mechanizmust, amely az írásom elején említett korlátokat fenntartották. 

Vagyis a hirtelen Magyarországra zúdított migránsmunkások jelenléte kikapcsolja a felnövő generációk természetes ellenálló képességét a migráció egyéb formáival szemben.

Ugyanezt a folyamatot láthattuk, nézhettük végig tőlünk nyugatabbra, ahol 50-60 évvel ezelőtt szintén vendégmunkások formájában érkeztek az első migránsok csoportjai – az eredményt pedig láthatjuk, és nem csak a híradók felvételein, hanem akár saját tapasztalataink által is egy-egy külföldi utazás során. Vagy legutóbb a Bajnokok Ligája budapesti döntője kapcsán, hiszen aki járt-kelt a szurkolói zónákban, annak egészen biztosan feltűnt, hogy a francia Paris Saint Germain szurkolói között bizony egyértelmű többségben voltak az afrikai bevándorlók leszármazottai – az ő szüleik, nagyszüleik bizony mind vendégmunkások voltak.

„Két év múlva hazamennek, így ez itt nem fordulhat elő” – hallom a fejemben a fideszes érveket. Igen, most ez a helyzet, azonban nem tudjuk, miként módosulnak a jogszabályok gazdasági okok miatt két év múlva. Az országban élő jelentős, akár százezres kínai populáció például nem csak két esztendő óta van az országban. 

A legnagyobb veszélyt azonban továbbra is az a nem szándékos érzékenyítés jelenti, melyet a következő, most felnövő generációk élnek át, és aminek a következménye 15-20 éven belül egy, a mainál lényegesen enyhébb, megengedőbb szabályozás követhet majd. 

Ahogyan történt az tőlünk nyugatabbra is. Rajtunk múlik tehát, hogy tovább megyünk-e ezen az úton, hiszen most van a mi generációnk kezében a döntés, amit nem kérhetünk számon majd azokon, akiket az elmúlt években érzékenyítettek a vendégmunkások puszta – tömeges – jelenlétével.