A kínai laborvírusnak (no meg az elterjedésében hathatós hátszelet játszó WHO-nak) köszönhetően mára már eljutottunk odáig, hogy nem csak a novemberi, illetve januári-februári időszakban számíthatunk arra, hogy valami influenzaszerű ragály leterít minket a lábunkról, hanem akár karácsonykor vagy újévkor is összeszedhetünk valamit.
Vagyis kb. konstans járványról beszélhetünk, aminek ürügyén az Európai Bizottság egészségügyi biztosa már éberségre is intette az elvtársakat, hiszen a Covid-járvány itt leselkedik ránk… mindig!
Stella Kyriakides már újabb oltások felvételére is ösztönöz mindenkit. A legjobb, ha az influenza mellé kérjük a Covidét, mert mára annyira egyforma lett a két fertőzés, hogy igazából az orvosok se tudják, hogy melyiket kaptuk el, így az a biztos, ha mindkettő ellen belőjük magunkat.
Apró szépséghibája a dolognak, hogy Stella Kyriakides oltásfetisizmusa – az előzmények ismeretében – kevéssé érzelmi alapú, sokkal inkább érdekből fakad. Ő ugyanis az az Európai Bizottság egészségügyért és élelmiszer-biztonságért felelős biztos, akinek
a privát bankszámlájára a vakcinaszerződések megkötése idején érkezett egy 4 millió eurós utalás.
A szokatlanul magas összegű tranzakció hamar bejárta előbb a ciprusi, majd az európai sajtó jobboldali felét.
Ciprusi lapok arról írtak, a rejtélyes pénzösszeg alighanem a nyugati vakcinagyártóktól érkezett, s az összegért cserébe Kiriakídisz feladata volt a tagországok számára igen kedvezőtlen, az óriáscégek számára viszont igen kedvező vakcinaszerződéseket kötni, jelentős engedményekkel, titkosításokkal, túlárazásokkal, meg ami ilyenkor szokásos. Az európai adófizetők meg majd fizetik.
Korlátozásokra nincs szükség, köszönhetően a „szélsőjobbnak”
Az Euractiv cikkéből ráadásul kiderült az is, hogy miközben több, liberális fellegvárnak számító európai nagyváros újra bevezetett Coviddal kapcsolatos korlátozásokat, pl. ismét maszkot erőltettek az emberek arcára, amit a „szabadelvű” liberálisok örömmel vettek, addig az olyan városok, ahol már nem ennyire egyértelmű a politikai térkép, már kevéssé bátrak. Valószínűleg ezért egységes, kormányok által elrendelt korlátozások sem lesznek már. Az indoklás szerint ugyanis
a politikusok attól félnek, hogy az EP-választások előtt ez muníciót adna a „szélsőjobboldali pártoknak”.
Már elnézést, micsoda? Ezzel tán csak nem sugallni szeretnének valamit? Mert ezen sorokat olvasva csupán két lehetőségre tudok gondolni. Az első, hogy a Covid „iszonyatosan veszélyes”, mint ahogyan azt nekünk a kezdetek kezdetén is mondták, ám az eddig értünk oly hevesen aggódó demokraták (baloldaltól liberálison át szalonkonzervatívig) attól tartanak, ha idén is megpróbálnának megvédeni minket a „tömeges halálozásoktól”, akkor sokan a lezárásokat és korlátozásokat ellenző, antiglobalista, nacionalista pártokra szavaznának. Mérlegre tették az emberéleteket, majd arra jutottak, azok nem érik meg a kockázatot, hogy pár százalékot megint erősödjenek azok a pártok, melyek szembe mennek a világot irányító pénzügyi elit terveivel.
A második lehetőség az, hogy valójában sohasem volt olyan veszélyes a Covid, mint ahogyan azt az irányított média el akarta velünk hitetni, és a korlátozások és lezárások célja – a nemzetgazdaság tönkretételén és a multik helyzetbehozásán kívül – csupán annyi volt, hogy teszteljék, az embereket mennyire könnyen lehet egy vészhelyzetre hivatkozva megfosztani alapvető jogaiktól, és mi az a vörös vonal, ameddig el lehet menni, mielőtt tömeges lázongások törnének ki.
Bármelyik is az igaz a kettő közül, egy biztos: ha nem szerveződött volna valamennyi országban nemzeti ellenállás a lezárások ellen, és nem erősödtek volna meg a Nagy Újraindítással szembeforduló, nacionalista erők, akkor ma, munkanélküli oltatlanként ugyanúgy maszkkal az arcunkon vásárolhatnánk csak a boltokban. Kell ennél több bizonyíték arra, hogy igenis van értelme az ellenállásnak?
Gyebnár Dávid
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
