Napi Jakab: „nem lettem a hatalom rabja, maradjunk meg mindig embernek”

„Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk”

-írja Jakab. Mármint maga Jakab Apostol az Újszövetségben található könyvének harmadik fejezetének rögtön az első versében.

A Jobbik megbukott és lemondott elnöke ezt valószínűleg nem olvashatta. Jakab Péter az elmúlt napok eseményeinek következtében jó eséllyel még mindig sokkhatás alatt áll. Önfelmentés, szorongás, majd ismét önfelmentés. A pszichológia ezeket a stációkat ismeri a hasonló poszttraumás lelkiállapot tüneteiként.

Ugyanilyen következtetésre jutott nyílt levelében Ander Balázs is. Jakab elnöki székébe talán ez rúghatta az utolsót. A Jobbik alelnökének kiszivárgott nyílt levelében az olvasható, hogy Jakab Pétert pszichológiailag akadályoztatottnak tartja elnöki feladatainak ellátására. Akárhogyan is volt, Jakab lemondott miközben párttársai várták, hogy részt vegyen a választmányi ülésen. Erről részletesen beszámoltunk:

“Nagyon bizalmi” volt a légkör a Jobbik választmányi ülésén (videó)

A lemondás óta folyamatosan arról posztol, hogy ő mennyire nem ragaszkodik az elnöki pozícióhoz és milyen jó lesz neki, mert így mindenkire több ideje lesz. Tegnap egészen odáig jutott, hogy még csak most fog belejönni a politizálásba, ezzel szemben a mai bejegyzésében már zavarodottan azt vizionálja, hogy örömmel lenne újra kocsmáros.

Emlékszem, először 2018-ban, Vona lemondása után kerestek meg azzal, hogy legyek a Jobbik elnöke.

Határozottan elutasítottam.

Aztán a kudarcos EP-választás után, 2019-ben is megkerestek: vállaljam el. Akkor visszakérdeztem: miért akarjátok ennyire, hogy én legyek a Jobbik elnöke?

Azt válaszolták: azért, mert te vagy az, aki nem akar az lenni. Márpedig, aki nem akarja a hatalmat, azt nem is fogja rabul ejteni. Igazuk lett.

A május 7-ei tisztújítás előtt az egyik jobbikos megkérdezte, aggódom-e a végeredmény miatt. Az mondtam, nem. Vagy elnök leszek, vagy szabad.

Nem lettem a hatalom rabja, és erre büszke vagyok. Megmaradtam annak, aki voltam: egy egyszerű vidéki gyereknek, aki tanárként kezdte, de ha a helyzet úgy hozta, volt kocsmáros, biztonsági őr, gyógymasszőr, majd megint tanár, önkormányzati képviselő, pártelnök. Ha visszafelé is ugyanez lesz a sorrend, azt sem bánom

A lényeg, hogy maradjunk meg mindig embernek. Politikusként pedig még valami:

Maradjunk mindig a nép pártján! –bölcselkedik a parizeus. 

Jakab Péter a frakcióvezetői titulusáról nem mondott le, ez ugyanis 2,5 millió forintnál is többet jelent havonta a „nép egyszerű” gyermekének. A Jobbik éléről való távozás is átgondolandó szókapcsolat, Jakab csak akkor távozott, amikor már éle sem volt. Jakab egy már nem létező párt elnöklését engedte el, de frakcióvezetőként továbbra is diszponálni szeretne az éves szinten többszázmilliós állami támogatás felett.

A jelenséggel nincs egyedül. A Momentumban megbukó Fekete-Győr András is frakcióvezető lett, de a szocialisták lemondott társelnöke (Tóth Bertalan) is ugyanebbe a helyzetbe lavírozta magát. Az anyai örömök elé néző, de a beígért kormányváltást enyhén szólva sem elősegítő Donáth Annában sem merült fel annak a lehetősége, hogy esetleg felfüggessze az EP mandátumát, vagy lemondjon arról pártja gyalázatos szereplése miatt. Ő is csak a pártelnökségről mondott le.

Sokáig azt sem lehetett tudni, hogy a baloldali pártok egyátalán rész vesznek-e majd a parlamenti munkában. Ez azóta eldőlt, de korábbi elnökeik egyértelműen irányt mutattak, amikor a munkával járó tisztségekről lemondtak, a pénzt megtartották.

Jakab így ír erről:

„Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.”

(1:11)