– December elején jelent meg “Anyának lenni Kanadában” című könyve. Miért fogott bele a megírásába?
– Mikor húsz év után családommal visszaköltöztem Kanadából a Kárpát-medencébe, és újra találkoztam a régi barátokkal, ismerősökkel, feltűnt, hogy szinte mindegyikük úgy vélekedett, hogy hiba volt részünkről visszaköltözni, és hátrahagyni az amerikai kontinenst. „Ott azért minden sokkal szebb, és könnyebb az élet” – mondták ki e sommás véleményt anélkül, hogy valaha is jártak volna Kanadában vagy Amerikában. Idehaza megnézték a Dallas meg a Baywatch filmsorozatot, és azt gondolták, hogy ismerik Amerikát. A véleményeik, kérdéseik alapján láttam, hogy teljes téveszmében élnek: ha nagyon lesarkítjuk, akkor úgy lehetne összefoglalni, hogy sokak szerint itt minden rossz, „kint” pedig „biztosan” minden nagyon jó és szép. Vélekedtek így az ismerősök, barátok, miközben a kerti vendéglőkben, hangulatos kiskocsmákban üldögéltek, és a világ legfinomabb söreit kortyolgatták munka után. Eszükbe sem jutott közben, hogy a kanadaiak munka után nem ülhetnek be sörözni a vendéglőkbe, bárokba, mert a nagy távolságok miatt átlagosan másfél órát utaznak a munkába és vissza minden nap, és mire hazaérnek a nagy forgalomban, a szélsőséges időjárásban, az egész napos munka után, teljesen kifacsartak. Másodszor a kanadai bárokban olyan drága a sör, hogy az átlag kanadaiak egyszerűen nem engedhetik meg maguknak a sörözést, az ottani sörök minőségéről nem is beszéljünk. Eleinte még mindenkinek külön-külön hosszasan ecseteltem az életet Kanadában, a megfeszített munkatempót, a velünk megtörtént furcsaságokat, a mindennapok nehézségeit, de rájöttem, hogy mindenkit külön-külön nem tudok ráébreszteni a rideg valóságra. Ekkor kezdett bennem megfoganni az az elhatározás, hogy meg kell írnom a Kanadában töltött húsz esztendő történéseit – mindenki okulására, és azért, hogy jobban tudjuk értékelni saját helyzetünket itt a Kárpát-medencében, Magyarországon.
– Ön húsz évig élt Kanadában, így gondolom tökéletesen belelátott az ottani társadalom működésébe. Mi róla a véleménye?
– Hát erről szól a könyvem. Itt most csak annyit mondanék, hogy durva meglepetések várnak a kedves olvasókra, ha kezükbe veszik, és elolvassák Anyának lenni Kanadában című könyvem. Szemfelnyitó, döbbenetes olvasmány lesz a kanadai valóságról. Az élet nem szebb, nem nyugodtabb, nem könnyebb nyugaton sem. Sőt!
– Milyen a magyar közösségi élet Kanadában?
– Kanada minden nagyobb városában van úgynevezett Magyar ház, mely az ottani magyar közösség bástyája. A helyi magyarok rendszeresen összejárnak, bálokat tartanak, előadókat hívnak, sok helyen működnek néptánccsoportok. Mégis a meglátásom az, hogy mivel Kanadában nincsenek meg a megtartó gyökerek, a magyarság önazonosság tudatának hosszú távú fenntartása veszett ügy. A kivándorlók első nemzedéke még a honvágy miatt, a nosztalgia miatt eljár a Magyar házba, de a gyermekeik már egyre ritkábban, az unokáik pedig már nem is fognak tudni magyarul. Legyen szó az ötvenhatos menekültekről, vagy a mai fiatalokról, akik nagy reményekkel vágnak neki az „új világnak”, a képlet mindig ugyanaz: a kivándorlók első nemzedéke általában még magyar érzelmű, ragaszkodik magyar hagyományaihoz, műveltségéhez, de a következő nemzedékek már menthetetlenül beolvadnak. A második generáció talán még töri a magyart, de a harmadik nemzedéknek már csak rémlik, hogy az elődei közül valaki „Hungarian” volt. Erre is felhoztam több példát a könyvemben, személyes ismerőseim példáját. Példából pedig van bőven, hiszen nagyon sok Kanadában élő magyart ismerünk, mivel férjemmel magyar újságot adtunk ki a Kanadában és Egyesült Államokban élő magyarok számára.
– Mit gondolnak rólunk, magyarokról a kanadaiak?
– Azt ne várjuk, hogy a kanadaiak, amint megtudják, hogy magyarok vagyunk, máris sorolni fogják a Nobel-díjas tudósainkat, és tisztelegni fognak előttünk. Nem. Viszont a magyar emberek többsége szorgalmas, igyekvő, családszerető, értékrendjében meggyőződött, és ragaszkodik hozzá. A barátság fogalma pedig nem kiüresedett, kongó szó csupán számára. Ahol letelepszik, ott a magyar ember a környezetét is próbálja széppé formálni, s általában példaértékű életet él. Ezt a kanadaiak is észreveszik, és ezért tisztelik is az ilyen embert. Persze kiváltságjogokat ne várjunk magyarságunk miatt.
– Milyen a kanadai egészségügyi ellátás?
– A kanadai egészségügyet a kormány az adókból finanszírozza. Tehát mikor orvoshoz megyünk, akkor nem kell fizetni minden alkalommal. Általánosságban véve azt mondhatom, hogy az egészségügyi ellátás jó, meg voltam vele elégedve. Persze nem tökéletes. De hol tökéletes bármi is? Könyvemben többször érintem ezt a témát is, saját tapasztalataimat mesélvén, hiszen húsz év alatt nem egyszer volt szükségünk egészségügyi ellátásra. Bizony voltak olyan esetek, melyek fölött értetlenül álltam: egy százhúszezres városban laktunk, a kilencedik hónapban voltam egyik gyermekemmel, és ekkora nagyvárosban nem volt lehetőségem ultrahangvizsgálatra elmenni! A tőlünk száz kilométerre lévő másik városba küldtek tél kellős közepén, a jeges utakon, a hófúvásos ítéletidőben, hogy oda menjek ultrahangvizsgálatra szülés előtt. Természetesen nem utaztam száz kilométert egy kivizsgálás miatt, mert nem akartam valahol az árokban, az útról lecsúszott autóban megszülni a gyermekemet. Hogy hogyan oldottam meg ezt a képtelen helyzetet, az is benne van a könyvemben. Izgalmas volt!
– Ön négy gyermek édesanyja. Milyen volt Kanadában felnevelni őket?
– Kanadában nagyon keményen kell dolgozni a megélhetésért, nincs szociális háló, az ember nagyon könnyen lecsúszhat, s ez a tudat rettenetes stresszel jár. Drága az élet, az adók roppant nagy terhet rónak az emberekre, az időjárás sem éppen kegyes, főleg télen nem, de mégis azt kell mondanom, hogy Kanadában a legnagyobb kihívást a gyermeknevelés jelenti. Rettenetesen nagy odafigyelést, rengeteg törődést, magyarázást, nevelést igényel a szülő részéről az, hogy a gyermekét ne ragadja magával a nyugati világ szelleme.
– Mennyire erős az iskolákban a gender- illetve a homoszexuális lobbi?
– Nagyon erős. Propagandaanyagaik minden állami iskola könyvtárában megtalálhatóak, melyekből az én gyermekeim is hoztak haza több alkalommal, tehát láttam e kiadványokat. A homoszexuális életmód és a „gender-elmélet” elfogadására buzdítanak ezek a könyvek. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a nemét mindenki maga választja meg, merthogy az ember nemi identitása nem egy veleszületett dolog, hanem választható. A gyermekeket már óvodás koruktól kezdve zaklatják e hazug propagandával, arra tanítva őket, hogy a kislányokból lehetnek kisfiúk, és a kisfiúkból lehetnek kislányok.
– Mennyire szól bele a gyermeknevelésbe az iskola?
– Tapasztalataim szerint az iskola durván beavatkozik a gyermekek nevelésébe. Direkt módon is, a homoszexuális életstílus rendszeres emlegetésével és a gender-elmélet tanításával, mely elméletekkel a legtöbb szülő nem ért egyet. Valamint alattomos eszközökkel is, azzal, hogy a gyermeket a szülő ellen hangolja. A fiam, aki évekig állami iskolába járt, többször érvelt mindazzal, amit az iskolában tanult: hogy nekünk nincs jogunk neki megmondani, hogy ő mit csinálhat, mert ez az ő élete, és ő azt kezd az életével, amit akar! A szülőkre nem kell hallgatni, mert a szülők régimódiak, nem értik meg az új generációk igényeit. Egyébként is, a szülő csak ne papoljon a gyereknek, és főleg ne akadályozza abban, amit a gyerek tenni akar, mert még rosszul járhat, hiszen minden gyerek tudja, milyen telefonszámon kell feljelenteni a szülőket, ha nem engedik meg a gyereknek azt tenni, amit akar! Ilyen és ehhez hasonló okításokat tanult az iskolában a saját fiunk is, és ha vitája volt velünk, főleg serdülő korában, akkor ezekkel az érvekkel állt elő, legnagyobb döbbenetünkre. Kanadában a gyereknek több joga van mint a szülőnek, mert a szülői jogok meg lettek nyirbálva. A gyermeknek tehát joga van ahhoz, hogy „meg legyen védve a szülőtől”, ha a szülő „rosszul viselkedik”.
– Mi az üzenete könyvének, és kiknek ajánlja?
– Szeretettel ajánlom minden magyar ember figyelmébe. Üzenetem az, hogy ne éljük le életünket úgy, hogy ácsingózunk, vágyakozunk valami kiálmodott tökéletes országba, ami nem létezik, és közben nem vesszük észre azokat a valódi értékeket, melyek minket itt, a hazánkban körülvesznek.
Az Anyának lenni Kanadában című könyv kapható a Magyarok Világszövetsége könyvesboltjában (Semmelweis u. 1-3) valamint a Püski könyvesboltban, és postai úton is megrendelhető. Ára: 2990 Ft. Ha a könyv árát átutalja a megadott számlaszámra, a könyvet azonnal postázzák önnek. Ne feledje el megadni pontos címét!
Bankszámla:
HU19 1030 0002 2010 2159 7052 3285
MKB Bank Nyrt. – 1056 Budapest, Váci u.38., Swift: MKKBHUHB
Cím: Magyarok Világszövetsége
1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3.
