„ÉletMentők”

Az elmúlt hetekben-napokban hangosak a médiumok és számos írásban, televíziós beszélgetésben boncolgatták, hogy miért szükséges vidékről mentősöket Budapestre vezényelni. Sokan elmondták a véleményüket. Voltak szakemberek és voltak közöttük lelkes amatőrök is, akik a legtöbb esetben kizárólag az érzéseik alapján beszéltek. Azt meg természetesnek tartom, hogy az OMSZ szóvivője azt mondja, amit elvárnak tőle. Vidó Attilának, a Mi Hazánk Mozgalom Rendvédelmi Kabinetje elnökének véleménycikke.

De nézzük akkor, hogy mi is az indoka a vezényléseknek.

Az ok nagyon egyszerű. Nincs elég mentős Budapesten. De miért is nincs és miért is vezényelnek vidékről? Ez is nagyon egyszerű. Budapesten és az ország gazdagabb nyugati régióiban már hosszú évtizedek óta NEM versenyképes a mentődolgozók fizetése és így folyamatos létszámhiánnyal küzdenek, míg a szegényebb régiókban általában jelenleg még nincs ilyen probléma. Ennyi.

És most nézzük mivel is jár ez.

Azt érdemes tudni, hogy minden mentőállomáson annyi mentős és annyi technika van szolgálatban, amely a terület biztonságos ellátásához szükséges. Nem több, nem kevesebb. Ebből teljesen logikusan következik, hogy ha valahonnan elvezényelnek embert és technikát, akkor hiány keletkezik és ott már nem annyira biztonságos az ellátás. Ez minden észszerűen gondolkodó embernek világos kell, hogy legyen.

És akkor a szolgálat.

Gondoljunk bele, hogy van olyan mentős, aki ahhoz, hogy Budapesten szolgáljon majd le 12-16 órát, előtte és utána egyes esetekben 2-3, de ha az időjárás nem kedvező (hó, köd jeges utak stb.), akkor még plusz 4-5 órát vezet oda, és természetesen vissza is. Gondoljunk csak bele abba is, hogy egy 3 órás út után lenyom még pihenés nélkül 16 órát szolgálatban, ahol azért elég kemény fizikai és lelki terhelést kap, és utána még vezessen haza. Na ne már! Persze, lehet olyan helyzet egy országban, amikor ilyen döntést kell hozni (pl. természeti katasztrófa vagy háborús helyzet), de tudtommal most nincs ilyen. Ja, de van! Majd elfelejtettem, hogy háborús veszélyhelyzet van hazánkban.

Most pedig néhány szót arról, hogy miként és miért is érnek ki a mentők vagy a tűzoltók annyi idő alatt, amennyi alatt kiérnek. Azzal mindenki tisztában van, hogy nincs minden településen egy mentőállomás vagy egy tűzoltólaktanya. Sajnos a működési terület határán található településekre minden esetben később jut el a segítség, és ez a téli időszakban még hosszabb idő. Ez még a hazánknál jóval gazdagabb országokban is így van. Fontosnak tartom, hogy minél többen sajátítsák el az újraélesztés technikáját! De vannak olyan dolgok, amin, ha változtatnának a döntéshozók, akkor hamarabb érkezne el a segítség a bajbajutottakhoz. Itt van például a hazánkban is bevezetett 112-es általános segélyhívó. Érdemes tudni, hogy jelenleg a segélyhívások – mindegy, hogy a régi 104-105-107-ről vagy az új 112-ről érkeznek –, a két általános segélyhívó központba futnak be. Ezek Miskolcon és Szombathelyen lettek felállítva. Ott veszik fel az adatokat, majd továbbítják a vármegyére, és onnan az illetékes, és legközelebbi mentőállomásra. Az új rendszer kialakításával 2 plusz „láncszem került be a gépezetbe”, amivel nagyon sok időveszteség keletkezett. Régen a segélyhívások a legközelebbi mentőállomásra, tűzoltólaktanyába vagy rendőrkapitányságra futottak be, aminek a gyorsaságon kívül még nagyon sok előnye volt, amire most nem akarok kitérni. A 112-es segélyhívó problémáiról 2017-ben pont a Mentődolgozók Országos Szövetségével tartottunk egy tájékoztatót, amit az ezen a linken olvashatnak el.

Nem mellesleg, az EU nem tiltotta meg, hogy a régi és jól bevált rendszert tovább üzemeltessék a tagállamok. Erre nagyon jó példa Lengyelország, ahol még mindig jól működik a régi rendszer az újjal párhuzamosan.

Végül még egy gondolat arról a néhány satnya szendvicsről. Az lehet, hogy nem köteles a mentőszolgálat étkezést biztosítani a vezényelt Bajtársaknak, de szerintem nem tenné tönkre a költségvetést, és szép gesztus lenne egy menüt rendelni nekik! Még valami jutott az eszembe ezzel kapcsolatban. Néhány éve 3 szem szaloncukrot kaptak karácsonyra a rendőr kollégák… No comment!

„Sokak életéhez van közünk. Némelyekéhez kevesebb, némelyekéhez nagyon is sok. De nem fogják tudni a nevünket. Azt sem, hogy mit tettünk értük. A mi munkánk rejtett és névtelen.”

Vidó Attila

“A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kapcsolódó:

Átvezényeléssel és egyéb trükkökkel oldaná meg az égető mentőshiányt a kormány