Mi folyik a Magyarságkutató Intézetnél? – tesszük fel joggal a kérdést azt követően, hogy sorra kerülnek ki a nemzeti identitás erősítése céljából létrehozott intézmény munkatársai közül az elkötelezett, patrióta érzelmű kutatók. A hónapok óta tartó folyamat csúcsa, a pofátlanság netovábbja, hogy eközben vezető beosztásba került – és belső információink szerint főigazgatói posztra aspirál – az a B. Szabó János történész, aki gyakorlatilag mindazzal szembemegy, amiért a Magyarságkutató Intézet megszületett. Egy olyan új MKI képe kezd kirajzolódni, amelyben egy globalista, liberális tudományos elit szab majd irányt és mondja meg, “mit jelent az, hogy magyar”. És, ha a mostani folyamat nem áll meg, néhány napon, héten belül nem lesz jobboldali történész, kutató a tudományos munkatársak között egy állami intézményben, jobboldali kormányzás idején.
Elbocsátással vagy önként távozással egymás után távoztak elkötelezett, nemzeti érzelmű munkatársak. Kása Csaba, Deák-Sárosi László, Borvendég Zsuzsanna, Halász András, Kanász Viktor, Raffay Ernő, Kovács Attila, Katona József Álmos, Vizi László Tamás, Mati Márton, Hidán Csaba, Ilencfalvy-Szász Veronika, Makoldi Miklós régész, Neparáczki Endre és az általa vezetett Archeogenetikai Kutatóközpont több kutatója, valamint fordítók. Volt, akit nemes egyszerűséggel kirúgtak, és voltak, akik a kialakult körülmények hatására azt mondták, ezt így nem folytatják tovább. (Arra most ne térjünk ki, hogy a gyakorlatilag teljes személyzeti átalakulás mennyibe fájt a Magyarságkutató Intézetnek, ugyanis több esetben az igen csak jelentős lelépési pénz sem számított, ha kellő távolságra lehetett tudni valakit.)
A Magyarságkutató átformálása 2023 tavaszán kezdődött, amikor az intézet előző igazgatóját, Horváth-Lugossy Gábort menesztették. Akkor még nem volt feltétlenül ok az aggodalomra, az intézmény célját, feladatát illetően. A főigazgatói posztra ugyanis az a Prf. Dr. Kásler Miklós került, aki még emberi erőforrás miniszterként elkötelezett volt, sőt mi több, személyes küldetésnek is tekintette egy olyan állami intézmény életre hívását, amely múltunk, a magyar nemzet gyökerei, eredete folyamatos kutatásával, elemzésével erősíti a nemzettudatunkat és helyünket Európában és a világban.
Aztán valami történt. Nem a nemzeti, az intézet célkitűzésével összhangban lévő, hanem ellenkezőleg, a magyar történelemre kizárólag – saját értelmezése szerint – tudományosan tekintő, modern, liberális nézeteket valló erővonal kezdte fújni a passzát szelet.
Trianon nem téma – Megszüntették a Trianon kutató csoportot is
Drasztikus és drámai tisztogatás kezdődött: a tudományos kutatók tucatjait bocsátották el vagy kényszerítették távozásra a következő hónapokban, helyükre pedig Kásler jobbkezének, Balogh Andrea Johanna kommunikációért felelős főigazgató-helyettesnek a diplomával sem rendelkező, de tudományos kutatásokat egyáltalán nem végző emberei jöttek, így fordulhatott elő, hogy egy év múlva az intézet munkatársainak több mint a felét a „kommunikációs osztály” mesterségesen felduzzasztott személyzete adta. A tudományos munka megfeneklett, a még megtűrt kutatókat is akadályozták abban, hogy ellássák feladataikat. A lóláb igencsak kilógott, ezért azzal a hivatkozással, hogy „visszaállítsák az intézetet a szakmai hitelesség” útjára, új igazgatót kerestek a Történeti Kutatóközpont élére.
2023 őszén az addig csak a belterjes szakmában ismert őstörténet-kutató B. Szabó Jánost kérte fel Kásler erre a
feladatra, mondván, hogy elvezeti az intézetet az Akadémiához, hiszen ott van az igazi tudományosság. A nyomokban még fellelhető régi munkatársak szerint revizori vizsgálat is folyt az intézetben, amely súlyos gazdasági visszaélésekre derített fényt az új vezetés köreiben.
Mivel az új irányvonal a haza, nemzet fogalmakkal nem is igazán tud mit kezdeni, az olyan kérdésekkel, mint Trianon kiváltképp nem. Az ezzel foglalkozó kutatócsoportot, amit Raffay Ernő vezetett, beolvasztották a Történeti Kutatóközpontba, pontosabban az alá.
Ezen a ponton távozott az intézettől Raffay Ernő, Trianon ügyének egyik, ha nem a legmeghatározóbb “követe”. Nem sokkal később, novemberre névleg is megszűnt a Trianon-kutatás az intézetben. Már a korábban tervezett Trianon témakört és revízió kérdését boncolgató könyv sem jelenhetett meg.
Korlátozott publikálási lehetőség, visszavett munkaeszközök
Már volt négy darab főigazgató-helyettes, fejenként három titkárnővel. De nem eresztettek igazán mély gyökeret. Ha ma megnézzük a Magyarságkutató Intézet honlapját, már csak Csornay Boldizsárt látjuk ott, a tudományos főigazgató-helyettest, akit egyenesen Kásler hozott magával. És volt giga kommunikációs osztály, derék fizetésekkel. Amivel párhuzamosan több kutatónak le kellett mondania kutatási munkaeszközeiről, többek közt a szolgálati mobiltelefonról. Esetükben a tavaly májusra beígért bérrendezés is elmaradt, így a régi kutatóknak, már aki még ott van, maradt a 2019-es fizetés… Azért, hogy a felduzzasztott Kommunikációs Osztálynak legyen bőven elegendő feladata, a kutatók megszólalási, nyilatkozati lehetőségét is korlátozták. Bár korábban valakinek a saját szakterületén, tudományos nyilatkozathoz, publikációhoz nem kellett engedély, a korlátozásokat követően már minden ismeretterjesztő, illetve szakcikkhez megkövetelték.
Érdekesség egyébként hogy az utolsó megmaradt főigazgató-helyettes, Csornay Boldizsár hívta fel a figyelmet B. Szabó Jánosra, aki belső forrásaink szerint már megkezdte menetelését az abszolút vezetés, hatalomátvétel felé.
Úgy tudjuk, B. Szabó Jánost napokon belül kinevezhetik a Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettesének. És miután Kásler Miklós mandátuma lejár február végén, azt beszélik, B. Szabó János lehet a főigazgatói poszt várományosa.
Nem lesz könnyű dolga az új vezetőnek, akárki is lesz az. Nem csak a magyarság eredettel foglalkozó elismert kutatók nincsenek már a Magyarságkutató Intézetben, felállt többek közt a komplett pénzügyi osztály. És ugyebár távozott majdnem teljes egészében az Archeogenetikai Kutatóközpont is….
Vannak, aki szerint nem véletlen események sorozta, hanem tudatos hatalomátvétel történik a magyarságkutatásban. Hiába hozta létre a kormány 2019-ben nemzeti érzelemből a Magyarságkutató Intézetet, ezt is ugyanaz a liberális tudományos elit foglalja el, amely a teljes magyar kultúrát, művészeti és tudományos ágazatot.
Halálra ítélt nemzettudat
Ma már azt gondoljuk, azért hozták létre a Magyarságkutató Intézetet, hogy célkeresztet rajzoljanak a nemzeti érzelmű kutatók homlokára és ezzel megkönnyítsék levadászásukat
– foglalta össze keserű tapasztalatát szerkesztőségünknek a Magyarságkutató Intézet anonimitást kérő egyik volt munkatársa. De mi történt azzal az intézettel, amelyet megalakulása után a balliberális sajtó folyamatos támadás alatt tartott, és kutatásait „hagymázas lidércnyomásnak” igyekezett beállítani? Mi ez a csönd körülötte? Miért maradt abba a liberális oldal jajveszékelése, és hová lettek az elmúlt két évben a tudományos eredmények? Jól gondolják: az történt, ami az elmúlt másfél évszázadban rendszeresen bekövetkezett, vagyis megszállták az intézetet azok az erők, amelyek a magyar nemzettudat megsemmisítésén dolgoznak.
Forrásaink szerint egyébként semmi szükség nem volt a Magyarságkutató Intézet olyan átszervezésére, ami a tudományos közegben magasabb polcra helyezi az intézet munkáját. Az eredményeket és az ott végzett kutatómunkát ugyanis egyre jobban ismerték és elismerték. Az átszervezéssel éppen a Magyarságkutató Intézet lelke, lényege veszett el, mondják.
2019 hatalmas áttörést jelentett a tudományos világban, ugyanis a kormány létrehozott egy olyan kutatóintézetet, amelynek elsődleges céljai között a magyarság eredetének és történetének kutatása, kultúrkincseinek és hagyományainak őrzése szerepeltek, valamint fontosnak tartotta a társadalmi szerepvállalást a magyar identitás megerősítése érdekében.
Ha nagyon leegyszerűsítve akarjuk megragadni az intézet működésének értelmét, azt
mondhatjuk, hogy azért jött létre, hogy végre mi magyarok mesélhessük el a saját
történetünket, mi mondhassuk el magunkról, kik vagyunk, és mi célunk a világban. Ebben az üzenetben persze burkoltan benne rejlett az az állítás is, hogy eszerint eddig ez nem így volt, de ez a tény évtizedek (évszázadok?) óta a legnagyobb tabu a hazai közéletben. Nem véletlen tehát, hogy azonnal mérhetetlen össztűz zúdult az intézetre a balliberális oldalról, de az intézet az ellenszélben is dolgozott
– fogalmazott a Magyar Jelennek a neve elhallgatását kérő volt munkatárs.
Az elmúlt négy év alatt több, mint hetven tudományos könyv látott napvilágot, sok száz tudományos tanulmány jelent meg, rengeteg konferenciát szerveztek, de legalább ekkora súlyt helyeztek a tudományos ismeretterjesztésre is.
Pillanatok alatt hatalmas követőtábora lett az MKI-nak, a különböző médiumok szerkesztői megtapasztalták, hogy bármilyen témához keresnek szakértőt, a legegyszerűbb, ha a Magyarságkutatóhoz fordulnak, mert biztosan találnak felkészült munkatársat, aki képes érdekesen és érthetően beszélni a közönséghez. VAGYIS AZ INTÉZET NÉPSZERŰ LETT ÉS ELKEZDETT HATÁST GYAKOROLNI A TÁRSADALOMRA. Ez megengedhetetlen volt
– vélekedett forrásunk.
Jön egy új igazgató és egy csapásra senkinek semmi baja a Magyarságkutatóval…
Szóval a legdrasztikusabb események azóta történtek, hogy B. Szabó János lett a legfontosabb csoportvezető, a Történeti Kutatóközpont vezetője, akiből rövidesen főigazgató, azaz első számú vezető lehet.
B. Szabó János kinevezése nemcsak meglepetést, hanem őszinte megdöbbenést is okozott a munkatársak között. Személyét többnyire onnan ismerték az MKI kutatói, hogy a kinevezését megelőző években rendre a legaljasabb eszközökkel támadta az intézet munkáját, a legélesebb hangadó volt a balliberális sajtóban és szakmai berkekben, ahol a közvéleményt az intézet munkája ellen akarta hangolni, de Kásler Miklóst is többször támadta “laikus és szánalmas történelemszemlélete” miatt. Mi állhatott vajon Kásler döntése mögött?
Azt mondják, az exminiszter mindezzel nem törődött. Örömmel konstatálta, hogy a balliberális oldal támadásai egy csapásra megszűntek B. Szabó kinevezésével, szerinte nyilván azért, mert hirtelen az intézet munkája „szakmaivá” vált.
Belső informátoraink szerint, az elnyomott, kiszorított kutatók szerint más van a háttérben.
A hazaszeretet és a magyarság tudományosan nem értelmezhető, ezért át is nevezhetik az intézményt
Beérett a nemzeti értelmiség elhallgattatására szövetkező erők munkája, és végre megszállták az egyetlen olyan intézetet is, ahol semmiféle befolyással nem rendelkeztek korábban.
B. Szabó nem is csinált titkot házon belül abból, mik a szándékai. Máig emlegetik az elképzeléseiről szóló prezentációját, amelyen arról beszélt, “az olyan értékeknek, mint a hazaszeretet, vagy identitás, nincs tudományos elfogadottsága, hiszen a történelem egy objektív műfaj”. Az intézet munkatársai szerinte eddig úgy tűntek a tudományos szférában, mint “hazug, tudatlan bugrisok”, akik akadémistákat neveztek “büdös kommunistáknak”. Nem is érti, hogyan ülhettek estéről estére a köztévében a sok esetben doktori fokozattal sem rendelkező, tudományosan el nem fogadott emberek. Állítólag azt is kijelentette, hogy “nem a perifériáról, hanem a mainstreamből kell kutatókat választani”. Arra is utalást tett, hogy a magyarság, mint olyan, nem létező fogalom és ezért az intézetet is át kell nevezni.
Kicsoda B. Szabó János?
Az őstörténet-kutató munkássága közléseiben finnugorista alapon áll, tagadja a hun–magyar rokonságot, nevetségesnek tartja ősgesztáink forrásként való felhasználását, hiszen minden valóságot nélkülöző mesének tekinti azokat. Sudár Balázs őstörténésszel azon az állásponton vannak, hogy az Árpád-ház nem is magyar eredetű, a hunokhoz pedig végképp semmi közünk nincsen, az archeogenetika eredményei pedig nem relevánsak ebből a szempontból, hiszen a történelemhez mégiscsak a történészek – vagyis ők ketten – értenek a legjobban.
Mindemellett B. Szabó János a kádári diktatúra bűneit is nosztalgikus elemek manipulatív használatával akarja relativizálni. Kádár játék katonái címmel kiállítást rendezett a Budapesti Történeti Múzeumban, sőt ilyen címmel egy könyvet is megjelentetett.
Egyesek szerint B. Szabó egyenesen posztkommunista, szélsőségesen liberális történelemszemléletet képvisel.
“Az Attila-hagyomány kreáció”
Az M5 csatornán, az Ez itt a kérdés című műsorban a hun-magyar hagyományeszmény elvetésének fontosságát hangsúlyozta:
Sokan jelentkeztek a magyar nemzetbe, akik úgy gondolták, hogy ez nem az ő hagyományuk, sőt ez egy olyan ballaszt, amitől jobb lenne megszabadulni ahhoz, hogy egy modern nemzet fogalmát lehessen létrehozni.
A Vármúzeum játék kiállítása kapcsán a Népszavának adott interjúban a kommunista rezsimet mosdatta:
A Kádár-korban már letettek a gyermekek katonai-ideológiai neveléséről. Nem foglalkoztak azzal, hogy milyen hadsereg játékkatonáival játszanak. (…) Érdemes elüldögélni a berendezett vadnyugati játékuniverzumok mellett, ahogy az egész tárlat, úgy ez is megidéz valami ártatlan bájt, csipetnyi gyermeki látásmódot és nosztalgiát, még az igényes részletgazdag kiállítás tömérdek háttérinformációját befogadva is.
A mohácsi csata kapcsán a 168 órának adott interjúban állította szembe a Habsburgok jó kormányzását a rossz Szapolyaival. Véleménye szerint a különböző magyarázatok propagandaakcióknak köszönhetők, tollforgató értelmiségieknek és a suttogó propagandának.
A Magyar Hangnak, amely lapnak gyakorta nyilatkozik, egy alkalommal a hun hagyományokat kreáltnak, költöttnek nevezte.
“Nincs Attila-hagyomány máshol, ez így egy kreáció.”
Mit gondolnak, mit várhatunk B. Szabó János esetleges vezetése alatt a Magyarságkutató Intézettől?
Vezető kép: Magyarságkutató Intézet Facebook
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
