Európa iszlamizálódása: no-go zónák és demográfiai dzsihád

Egyesek ízléséhez képest Európa túlságosan egyszínű, túlságosan fehér, etnokulturálisan túlságosan monolit. Éppen ezért a kozmopolita fináncoligarchia, a keresztény/szociáldemokrata sziámi ikerpártok, a görögdinnye (kívül zöld, belül vörös) környezetvédők, a kultúrmarxista bulvárértelmiség, a fősodratú média és persze a komprádorklérus alkotta bevándorláspárti lobbi már több mint egy emberöltő óta szakadatlanul azon ügyködik, hogy mindenáron lenyomja az európaiak torkán a multirassziális-multikulturális társadalmi modell Amerikából importált utópiáját, amely pedig a gyakorlatban már ott is disztópiának bizonyult. Amerika az élő példa rá, hogy az általános fajkeveredés, a tejeskávé színű emberiség, a „szivárványnemzet” rögeszméje menthetetlenül léket kap az antropogenetika zátonyán. Gazdag István véleménycikke.

Az európai fajáruló „elitek” saját népeik kulturális és demográfiai megsemmisítésére törekednek, és a korszak uralkodó ideológiájává emelt antirasszizmus cégére alatt valójában egy par excellence rasszista célkitűzést követnek, amely nem más, mint az őshonos népességek fokozatos eltüntetése Európából. Ennek érdekében bátorítják és elősegítik a harmadik világbeli idegen elemek bevándorlását, egyre növekvő adósarcokkal kiszipolyozzák és elszegényítik az őshonos népi és középosztályokat, szándékosan letörve gyermekvállalási hajlandóságukat és így végletesen megroppantva natalitásukat, velük szemben szociális, gazdasági, jogi és kulturális téren előnyben részesítik az idegeneket, bátorítják a társadalom iszlamizálódását, mindennek a megkoronázásaként pedig démonizálják, üldözik és büntetik a „nagy népességcsere” ellenzőit, akárcsak az antirasszizmus kritikusait.

Ugyanakkor az európaiak eszmei-lelki szempontból sincsenek kellőképpen felvértezve az iszlámmal szembeni ellenállásra. A „másság” és „idegenség” feltétlen szeretetét prédikáló xenofília ideológiája diktálja ezt az öngyilkos magatartást, amely valójában a keresztény karitász szekularizált, „humanista” formája. Rossz lelkiismeret, bűnbánat, öngyűlölet társul retorikai szofizmusokhoz, amelyeknek az orwelli újbeszélben sulykolt vezérmotívumai: nyitottság, sokszínűség, különbözőség, együttélés stb. Noha a köznép nem hisz bennük, az uralkodó ideológia nehéztüzérsége lekaszál minden tamáskodót. Annál is inkább, mert a szólás szabadságát egyre inkább korlátozzák a bevándorlás és az iszlám témájában is, miközben a muzulmán és más kisebbségek mindenütt előjogokat és mentességeket kapnak, mindenhol megfélemlítenek és fenyegetnek, az őshonosok pedig egyre hátrálnak és velük együtt a jogállam is.

Az Európát sújtó népességcserés gyarmatosítás távolról sem olyan békés, mint amilyennek láttatni akarják. Noha a bevándorlók tömegeinek elsősorban kétségtelenül gazdasági motivációik vannak, vagy egyszerűen csak az a vágy hajtja őket, hogy elmeneküljenek a saját országaik saját maguk kreálta poklából, hogy importálják azt Európába, előbb-utóbb felhasználhatják őket a dzsihadisták helyi vagy akár regionális kalifátusok létrehozásához. Nagyon valószínű, hogy néhány évtized múlva Nyugat-Európa egy része a mai Közel-Keletre fog hasonlítani, endemikus káosszal, kezelhetetlen faji-etnikai mozaikkal, állandósult vallási konfliktusokkal és persze általános elszegényedéssel.

Addig is gomba módra szaporodnak az ún. no-go zónák, vagyis azok a lakónegyedek, városrészek, amelyekből az arab-afrikai, főleg muszlim bevándorlók szó szerint kiüldözik az őshonosokat, így az adott ország szuverenitása alól de facto függetlenedett etnikai gettókat hoznak létre, ahol a helyi klánfőnökök szigorúan hierarchizált „párhuzamos társadalmat” építenek ki bűnözésen alapuló feketegazdasággal (kábítószer- és fegyverkereskedelem, prostitúció, védelmi pénzbehajtás stb.) és iszlám törvénykezéssel (saría), kockázatossá téve minden behatolási kísérletet az államhatalom képviselői (rendőrök, tűzoltók, mentősök) számára.

„Az etnikai háború megkezdődött. Hangfogóval. És évről évre terjed. Jelenleg egy lappangó városi gerilla formáját ölti magára: gépkocsik vagy üzletek felgyújtása, az európaiak ismételt megtámadása, kődobálások, a tömegközlekedés elleni támadások, a rendőröknek vagy tűzoltóknak állított csapdák, razziák a belvárosokban stb. Ahogyan a jelenségről készült egyik figyelmes szociológiai tanulmány bizonyítja, az afrikai-arab fiatalok bűnözése a területek meghódításának és az európaiak kiűzésének is az eszköze a francia állami téren belül. Nem csak az egyszerű gazdasági bűnözés okai motiválják. A városnegyedekből kiindulva enklávék vagy »jognélküli zónák« jönnek létre, amelyek olajfoltként terjednek kívül. Amint az idegen népesség elér egy bizonyos arányt, a bűnözés elköltözésre készteti az etnikai bandák által zaklatott fehér kisembereket. A rendőrség – amelyet az igazságszolgáltatás nem támogat – irtózik beavatkozni ezekben a meghódított övezetekben, amelyek így elvesznek a jogállam számára. Már mintegy ezer van belőlük Franciaországban.” ¹

Ebben a 21. században, amely az európai őslakosok számára még végzetesebbnek ígérkezik, mint a nagyon sötét 20. század, felmerül a kérdés: Allah – a számtalan „egy igaz isten” egyikének – feltalálójaként Mohamed alkotta meg a siker zsarnoki istenségét? Demográfiai szempontból ez tagadhatatlannak tűnik. Az európaiak jövőjét mohamedán nők méhében készítik elő, és a számok magukért beszélnek. A németországi Zentralinstitut Islam-Archiv Deutschland (ZIAD) szerint 2007-ben 16 millió muszlim élt az EU-ban: 5,5 millióan Franciaországban, 3,5 millióan Németországban, 1,5 millióan Britaniában, egy-egymillióan pedig Olaszországban és Hollandiában. Az amerikai Pew Research Center (PRC) 2010-ben 13 millióra becsülte a számukat az EU-országokban, 2016-ban viszont már csaknem 26 millióra az EU (akkor még Britaniával együtt) 28 tagállamában plusz Svájcban és Norvégiában. Közülük a legtöbben Franciaországban (5,7 millió), Németországban (4,9), Britanniában (4,1), Olaszországban (2,9) Hollandiában (1,2) és Spanyolországban (1,2) éltek.

Már csaknem egy évtizede nem készült újabb felmérés az EU-ban tanyát vert muszlim népességről, de az egyre zabolátlanabb illegális bevándorlás, a nyugati kormányok „altruista” (értsd: felelőtlenül engedékeny) családegyesítési politikája és az új honfoglalók jóval nagyobb szaporasága következtében ezeket az adatokat mindenképpen fenntartással kell kezelni. Ráadásul a hatóságok szisztematikusan alábecsülik a muszlimok számát, gátlástalanul meghamisítva a statisztikákat, nehogy lovat adjanak a többnyire iszlámellenes retorikával kampányoló populista-nacionalista pártok alá. Valószínűleg a muzulmánok száma már most is eléri az 50 milliót az EU-ban, és a következő 200 év folyamán Európa 30 országa közül 13 ban többségbe fognak kerülni, időrendi sorrendben Cipruson, Svédországban, Franciaországban, Görögországban, Belgiumban, Bulgáriában, Olaszországban, Luxemburgban, Britanniában, Szlovéniában, Svájcban, Írországban és Litvániában.² Oroszország 143 milliós népességének a 15 százaléka már most is muszlim, és 2050-re a számarányuk megduplázódik. Demográfiai előrejelzésekre hivatkozva az oroszországi főmufti már 2035-re valószínűsíti ezt.³

Árulkodó jel, hogy az európai őshonosok hajlamosak jelentősen túlbecsülni a muszlimok számarányát. Egy évtizeddel ezelőtt a népességen belüli felülreprezentáltságukat „érzékelő” 9 európai országot feltüntető lista élmezőnyét érdekes módon azok alkották, amelyekben ténylegesen a legkevesebben voltak: Magyarország, Lengyelország és Spanyolország. Mi, magyarok rugaszkodtunk el leginkább a valóságtól azzal, hogy azt képzeltük, legalább 700 ezer (!) mohamedán él nálunk, holott tízezernél is kevesebb.⁴

Az európaiak iszlámmal szembeni behódolásának egyik előjele a konvertiták növekvő száma. Akárcsak a Balkánon az oszmán uralom alatt, az iszlám hitre való áttérés a Stockholm-szindróma, vagyis az önvédelemre való törekvés megnyilvánulása. A konvertita behódol új urainak, és neofita buzgalmában fanatikusabbnak mutatkozik náluk. Ez az engesztelhetetlen és egykor harcias vallás, amelynek szent könyve „a Próféta és harcosai hőstetteit zengi” (Yves Daoudal), ellenállhatatlan vonzerőt gyakorol a külvárosok maradék őshonos fiataljaira, akik közül egyre többen állnak be a zászlaja alá. A francia belügyminisztérium már 20 évvel ezelőtt is mintegy hetvenezerre becsülte a konvertiták számát, de pesszimista becslések szerint ennél jóval többen lehettek a rejtőzködő megtértek. Szociológiai vizsgálatok szerint az áttérések legfőbb oka egyértelműen a mimetizmus, vagyis az utánzási kényszer: az a természetes emberi tulajdonság, amely a gyönge jellemeket (és a kiforratlan fiatalokat) a mindenkori többséghez, a győztesekhez való idomulásra készteti.

Az Iszlám Állam európai dzsihadistáinak mintegy ötöde őshonos, jellemző módon a régi keresztény kultúrájú középosztályból származik. Nihilista ámokfutásuk során a skizofrénia és a mazochizmus ugyanazon tüneteit mutatják, mint a ’60-as, ’70-es évek trockistái és sztálinistái, akik nagyrészt szintén „kispolgári csökevények” voltak. Ami a fehér nőket illeti, ők többnyire abban a reményben veszik fel Mohamed vallását a külvárosokban, hogy így majd megmenekülnek az állandó zaklatástól, amely Mohamed idegen fajú hívei részéről éri őket. Szórakoztató ugyanakkor azt látni, hogy a balliberális értelmiség mekkora bakot lőtt az iszlám dédelgetésével, hiszen most azzal kénytelen szembesülni, hogy aktuális kedvenceik, a harmadik világbeli bevándorlók zsigeri megvetést tanúsítanak az olyasféle nyugati „értékek” iránt, mint a homoszexualitás, a feminizmus, a messianisztikus demokrácia, a cionizmus iránti hódolat stb.

Az iszlám civilizáció korábban kezdett összeomlani, mint a nyugati civilizáció, de más módon. Mára a Nyugat hedonizmusba és dekadenciába süllyedt, az iszlám barbarizmusba és fanatizmusba, és már nincs meg a kohéziója, az intelligenciája és a kifinomultsága ahhoz, hogy erővel hódítsa meg a Nyugatot. (Még az önvédelemhez sincs elég ereje, amint azt az umma szánalmas teljesítménye bizonyítja Izraellel szemben Gáza kapcsán.) Ha fegyveres dzsihád nem is jöhet szóba a Nyugat hagyományos értelemben vett meghódításához, demográfiai dzsihád éppen elég a megszállásához, megsarcolásához és kifosztásához. A nem muszlimok számára a végeredmény majdnem ugyanaz lesz: alávetett dhimmiként dzsizjafizetés egy de facto dar-al-iszlámban. Időközben kaphatnak némi ízelítőt a rájuk váró jövőből a nyugat-európai etnikai gettókban. 

1. Guillaume Faye: La colonisation de l’Europe. Discours vrai sur l’immigraion et l’islam, 2000
2. When will European Muslim population be majority and in which country?, emerald.com, 2019.07.05.
3. Russia Will Be One-Third Muslim in 15 Years, Chief Mufti Predicts, themoscowtimes.com, 2019.03.05.
4. Il y a moins de musulmans en Europe que ce que pense la population, levif.be, 2015. január 19.

Gazdag István

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.