A globalizmus mindenféle deviancia terjesztője

Megszüntetni minden határt, korlátot, különbözőséget és egyediséget, összezagyválni a korábban szétválasztott lényeket és kultúrákat hibrid, gnóm és androgin új formákba – ez a kozmopolita „világelit” által erőltetett globalista világrend lényege. Ha a globalista projekt győz, ez minden egyedi civilizációs forma eltűnését fogja eredményezni. Gazdag István véleménycikke.

A civilizációk összeomlásának tanulmányozása, az ún. kollapszológia a folyamat hét stádiumaként megkülönböztet pénzügyi, kereskedelmi, politikai, társadalmi, kulturális, pszichológiai és kognitív összeomlást. A liberális Nyugaton a ’70-es évek óta szemmel látható egyfajta pszichológiai összeomlás, és mára ez a folyamat a végső stádiumába lépett, amelynek kórtüneteként az általános megítélésben eltörölték a határt a normális és az abnormális (patologikus) között egyfajta intézményesített relativizmus javára, sőt, az így létrejött új értékhierarchiában az abnormálist egyenesen a normális fölé helyezik.

Manapság már odáig fajult a helyzet, hogy többé nincs az egyénekre és kisebbségekre kényszerített normatív szabály, mert minden egyénnek, minden kisebbségnek joga van emancipálódnia és meghatároznia a saját normáját, a többségnek pedig el kell fogadnia ezt az új játékszabályt, vagyis azt, hogy minden kisebbség a saját játékszabályát követheti. Sőt mi több, egyre inkább az válik normává, ami leginkább eltávolodik a többségi konszenzustól: a kivétel, a transzgresszív (határsértő), a deviáns. Nyilvánvaló, hogy egy egyszerre centrifugális és entropikus rendszer nem működhet a végtelenségig, és a politikai korrektség csak súlyosbítja az állapotát.

Az egyenlőség, a tolerancia, a sokszínűség nevében és ezekkel visszaélve állami és magánlobbik szisztematikusan felértékelnek és előnyben részesítenek mindent, ami kisebbségi, beleértve az olyan mentális patológiákat is, mint az autizmus, a bulimia, a különböző szenvedélybetegségek, a transzneműség és mindenféle identitászavar. Ily módon mindezek életválasztásokká válnak, amelyeket a normális többségnek meg kell tanulnia tisztelni, sőt a pozitív diszkrimináció által hovatovább ezekből lesz a társadalmi etalon. A homoszexualitás például, amelynek szégyenként a magánszférában kellett volna maradnia, mára értékké, sőt büszkeséggé nemesült a közszférában. Mintha a nyugati társadalmak tragikus demográfiai válsága, rohamos elnőiesedése, a bevándorlással és az iszlám macsó mentalitásával szembeni defetizmusa törvényszerűen vezetett volna a férfi és női homoszexualitás dicsőítéséhez. 

Ezzel párhuzamosan a nemek közötti biológiai határok mesterséges eltörlése az aktuális rendszerpropaganda egyik nagy átnevelő-felforgató témája. Mint a modernitás legtöbb aberrációja, ez is az angolszász világból ered. Ez esetben is megfigyelhető, hogy fittyet hányva a természetre, nem a tényleges, hanem a virtuális valóságnak megfelelően változnak a törvények, a társadalmi választások, sőt általában az erkölcsök. Az emberi történelem és a biológia semmit sem számít a virtuális valósággal szemben, amelyet a televízió, a reklám és a mozi plántál a fejekbe. A társadalmi magatartások fokozatosan úgy alakulnak, mintha férfiak és nők többé már nem is léteznének a valóságban, mintha nem különbözőek és komplementerek lennének, hanem egy intézményesített hermafroditizmus keretében valamiképpen feloldódnának a férfias nők és nőies férfiak semleges nemű köztes kategóriájában.

Ez a virtuális hímnő-nőhím azonban egy mutáns és életképtelen embertípus, amely ellentmond kétmillió évnyi evolúciónak. Miért életképtelen? Mert az a társadalom, amely többé már nem a gyermekszülést tartja a nők és a csoportvédelmet a férfiak prioritásának, arra ítéli önmagát, hogy előbb-utóbb lecserélik olyan népességek, amelyek asszonyai gyerekeket szülnek a férfiak védelme alatt. Nyugaton most éppen ez történik. A szociológiai-politikai hermafroditizmus tehát egy időleges jelenség, egy természetellenes zárójel, egy átmeneti pillanat, amely megelőzi az eltűnést. Mintha kimondottan az lenne a cél, hogy teljesen elpuhítsa, elnőiesítse, kiherélje a fehér férfit, hogy minél könnyebb legyen a Coudenhove-Kalergi által propagált kevert fajú, korcs embertípus kitenyésztése – és pontosan ez is a cél.

A globalizmus általános dekulturalizációt eredményező ideológiájának az a célja, hogy lerombolja a kulturális identitások gazdasági, szociális és politikai érvényességét, ehhez pedig a kulturális és politikai patriotizmust vészjósló etnocentrizmussal, gyűlölködő rasszizmussal, egoista nacionalizmussal azonosítja, szüntelenül a történelem „legsötétebb óráival” példálózva. Valójában arról van szó, hogy végső soron megsemmisítsék a nemzetek kulturális, politikai, sőt állami központjának fogalmát, így a politikai, erkölcsi, társadalmi és kulturális hatalmi jogosítványokat államon kívüli intézményekre ruházzák át. 

A globalizmus par excellence szekértolóinak számító nyugati parlamentáris demokráciák azzal, hogy a többségi szavazóbázisuk nyílt vagy hallgatólagos rosszallása dacára szisztematikusan bátorítják és támogatják szinte az összes etnikai, vallási és nemi kisebbség „önmegvalósítását” az esetleges devianciáikkal együtt is, egyre törékenyebbé, kaotikusabbá, konfliktusosabbá teszik a társadalmat, vagyis saját létalapjukat és uralmi bázisukat. Meredeken zuhan a nyugati emberiség intellektuális kapacitása a hatalom ezoterikus legfelsőbb szintjén is, amely már távolról sem egy meritokrácia, hanem sokkal inkább egy idiokrácia címeres kreténekből, akik a jelek szerint képtelenek felfogni, hogy a káosz általi kormányzásuk végeredményben számukra is fatális lesz, csupán idő kérdése az egész.

Nyugaton lassanként anarchiába süllyed a társadalmi piramis minden szintje kivétel nélkül, miközben folyamatosan romlik a közbiztonság a liberál-globalista rendszer legfőbb haszonélvezőinek és buzgó kollaboránsainak számító boomer burzsoázia lakónegyedeiben is, nyilvánvaló összefüggésben a harmadik világbeli népességcserés gyarmatosítás elapadhatatlan hullámaival. Ámokfutásában a rendszer egy robbanóanyaggal megrakott vonatra hasonlít, amely eloltott lámpákkal robog a vaksötét éjszakában végzete felé.

Gazdag István

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.