A genderelmélet iskolákból és hivatalokból történő kitiltását jelentette be a bajor tartományi miniszterelnök kedden a müncheni törvényhozásban – adta hírül az MTI.
„Ami Bajorországot illeti, azt mondhatom: nálunk nem lesz kötelező genderezés. Éppen ellenkezőleg: ki fogjuk tiltani a genderelméletet az iskolákból és a közigazgatásból” – hangsúlyozta Markus Söder.
A politikus arról beszélt, a szövetségi kormány túllőtt a célon az olyan felvetésekkel, mint a kannabisz legalizálása, a genderezés és az önazonosság, az önrendelkezés meghatározásának parttalan szabadsága.
Nemzeti kontrol?
Az úgynevezett szakértők és megmondóemberek mindig azzal jönnek a nacionalista és radikális pártok esetében, hogy „örök ellenzékiségre” kárhoztattak, mert van egy üvegplafon, amit nem tudnak áttörni. Eltekintve attól, hogy ez az üvegplafon aligha létezik, mindenképpen érdemes rámutatnunk arra, hogy egy nemzeti alapokon álló párt feladata jóval összetettebb, és sohasem lehet cél a kormányrúd mindenáron való megszerzése.
Erre kiváló példa a Mi Hazánk Mozgalom, mely elvhű politikájával rákényszeríti az álnemzeti Fidesz kormányt, hogy ne csak szavakban, hanem tettekben is tegyen eleget kötelességeinek. Például, ha már hozott egy törvényt, akkor tényleg védje meg a gyermekeket. Ha pedig ezt elmulasztja, akkor ez az a párt, amely rendre szembesíti a kormányt a kétarcú politikájával. Így van ez a vendégmunkások esetében is, hiszen miközben óriásplakáton hirdetik, hogy „nem leszünk bevándorlóország” és „ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját”, addig a gyakorlatban éppen a Fidesz hordja be a harmadikvilágbelieket, méghozzá a magyar dolgozók helyére. Ez ellen pedig egyedül a Mi Hazánk tud hitelesen tiltakozni – ezt egyébként meg is tesz.
Az AfD érdeme?
Németországban a helyzet hasonló, noha jóval rosszabb. Ott hosszú évtizedekig nem létezett valódi nemzeti alternatíva, még a jobboldal prominens személyeit is egykori kommunisták adták, így nem is csoda, hogy a kereszténydemokrata pártokat szépen, lassan jobbközépről balra tolták, és a „jobboldal” volt az, mely legalizálta a homoszexuálisok házasságát, a drogliberalizációért kampányolt, illetve kitárta a kaput a bevándorlók előtt. Merkel és bandája mindezt megtehette, mert csak egyetlen ellenzéke volt, a balliberális-globalista oldal, mely a folyamatok fokozását követelte, a fék helyett a gázpedál szerepét játszva. Így hozzájuk képest a párt és az ország liberalizációja még így is konzervatívnak tűnt.
A politikai kép azonban drasztikusan megváltozott az AfD berobbanásával, mely immáron stabilan a második legerősebb párt az országban. Se a politikai karantén, se a nagykoalíciós nácizás nem tudta kikezdeni az AfD népszerűségét, melynek véleményére immáron a jobbközép pártoknak is oda kell figyelniük, és bizonyos követeléseiket meg kell valósítaniuk, különben szavazóik átpártolhatnak hozzájuk. Az pedig a hatalmuk elvesztésével járna, amit nem engedhetnek meg maguknak, hiszen egy elvtelen politikus számára a hatalomnál semmi sem fontosabb. Ezt kihasználva pedig az elvhű nemzetiek még ellenzékből is képesek lehetnek bizonyos mértékben kormányozni, egészen addig, míg az emberek fel nem ismerik, mennyire korrupt és hiteltelen a rendszer, amiben élnek, és be nem látják, változásra van szükség.
Gyebnár Dávid
Fotó forrása: Facebook
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
