A queenslandi James Cook Egyetem szakemberei szerint 1996 és 2017 között a zátonyrendszer sekély és mélyebb vizeiben élő kis, közepes, valamint nagyméretű korallok száma is több mint 50 százalékkal csökkent.
Korallpopulációjának több mint felét elveszítette az ausztrál Nagy-korallzátony az 1990-es évek óta – derül ki egy szerdán közzétett tanulmányból, amely szerint a rendszeres korallfehéredés okozta pusztulás veszélyezteti a zátony regenerálódási képességét.
Azokban a régiókban a legdrámaibb a helyzet, amelyeket a legsúlyosabban érintettek a rekordmagas hőmérséklet okozta tömeges korallfehéredések 2016-ban és 2017-ben.
Idén márciusban öt éven belül a harmadik korallfehéredés sújtotta a zátonyt, amelynek ezúttal a déli régiója szenvedett súlyos károkat.
A Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban publikált eredmények szerint azon fajok körében a legnagyobb a populációcsökkenés, amelyek a zátonylakó állatok, köztük a halak számára fontos élőhelyeket biztosítják.
Terry Hughes, a tanulmány társszerzője szerint a korallzátony regenerálódási képessége is veszélybe került. „Egy virágzó korallpopulációt milliónyi apró bébikorall, valamint számos nagyméretű virágállat alkot, utóbbiak azok a méretes »anyukák«, amelyek a lárvák többségéért felelősek” – magyarázta a szakember.
Az Ausztrália északkeleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló Nagy-korallzátony a világ legkiterjedtebb zátonyrendszere és olyan fenyegetett fajok otthona, mint a dugong és a közönséges levesteknős.
A szakemberek szerint a klímaváltozás a felelős a korallok számának hanyatlásáért, ugyanis növeli az olyan pusztító jelenségek gyakoriságát, mint a tengeri hőhullámok.
„Nincs több vesztegetni való időnk, amilyen hamar csak lehet drasztikusan csökkentenünk kell az üvegházhatású gázok kibocsátását” – húzták alá a tanulmány készítői.
(MTI)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
