Prof. Dr. Bakay Kornél alábbi vendégcikkének mély igazságtartalmán túl az adja különlegességét, hogy annak idején sehol nem jelentették meg, s bár két évvel ezelőtt íródott, éppolyan aktuális ma is. Sokak mulasztását a Magyar Jelen most pótólja:
Babits Mihály szerint a Kárpát-medencét betöltő Magyarország olyan volt, mint a megszegett kenyér. Nyugaton az Alpok nyúlványai, körben a Kárpátok láncolatai, mint a kenyér barna héja, fogták közre ezt a páratlanul szép térséget. Európa legszebb földrajzi tájegysége egyedülálló természeti tünemény. Számunkra biztosan az. Mert ez Magyarország! Nincs Nagy-Magyarország, csak csonka Magyarország van 1920 óta.
2020. júniusa közeledik. Egy évszázad telt el azóta, hogy a párizsi Kis-Trianon palotában kivégezték Magyarországot. És hol íratták alá a halálos ítéletünket? A francia királyok egykori lóistállójában! Mindenütt porig aláztak bennünket. Ahogyan gróf Apponyi Albert párizsi beszédében akkor megfogalmazta: ,,Ha Magyarországnak a között kell választania,. hogy aláírja-e vagy visszautasítsa a Társult Nagyhatalmak által kiagyalt béketervet, akkor olyan választás elé állítják az országot: Helyes-e öngyilkosnak lennünk, nehogy megöljenek!”
1920. júniusa után hét hónap telt csak el, és 1921. január 16-án, Budapest központjában, a mai Szabadság téren, százezer magyar jelenlétében felavatták a Trianon-emlékművet, amely a virágokból kirakott Kárpát haza térképével és Északot, Nyugatot, Délt és Keletet megjelenítő gyönyörű szobrokkal állított emléket rettenetes tragédiánknak. 1928-ban mindezt kiegészítették egy földhalom közepén felállított, 20 m magas országzászlóval, amelynek tövében, bronz turulmadár mellett, két márványtáblán ez volt felírva: ,,Magyarország helye a Nap alatt.” és ,,A békeszerződések nem örökkévalóak!” A földhalmot Erdélyből, a Felvidékről, Kárpátaljáról, Bácskából, Bánátból és a nyugati Várvidékről zsákokban hordták össze az emberek. Imahely lett a Trianon emlékmű!
1945. május 1-én a kommunisták elpusztították az ereklyés országzászlót, majd 1945. augusztus 14-én, Vas Zoltán és társai lerombolták a Kárpát-haza térképét és a szobrokat. Helyükre került a (máig sérthetetlen) szovjet emlékoszlop. Azóta eltelt 75 év, és Csonka-Magyarországnak nincs központi Trianon emlékműve!
De lesz. Már majdnem készen áll. Közzétették annak idején a terveket, amelyeket Zimay Balázs építész és Mohácsi Sándor tájépítész készített, majd elindult az építkezés. E szerint az Országházzal szemközt, az Alkotmány utca Kossuth-téri torkolatától a Honvéd utcáig terjedően kiépítenek egy 100 m hosszú, 4 m széles és a Honvéd utcánál 4 m mély (!) rámpát, amelynek oldalfalaira felhelyezett táblákon, tetszőleges, véletlenszerű sorrendben, felírják az igazi Magyarország valamennyi (12 537) egykori helységének a nevét, különböző betűnagysággal. A látogató elindul majd a lejtőn lefelé, az össze-vissza elhelyezett táblákat próbálja elolvasni, majd a rámpa végén, a négy méter mély kripta zárófala előtt, egy repedezett gránittömbhöz érkezik, amelyben egy un. örök láng ég. Itt kell elszomorodnia a magyarság mostoha sorsán, mélyen a föld alatt, ha esik az eső vagy a hó, ernyő védelmében, majd kapaszkodhat vissza a sírból a felszínre. Mindennek természetesen nem Trianoni emlékmű lesz a neve, hanem a Nemzeti Összetartozás Emlékhelye. A hivatalos közlemény szerint ,,mivel ez az emlékhely nem a veszteségről (!?), hanem az összetartozásról szól, hiányoznak róla a Trianon emlékművek olyan megszokott kellékei, mint a Nagy Magyarország térképe vagy a turul ábrázolás.”
Nem a veszteségekről szól Trianon? Hát akkor miről? Mindszenty József 1947. február 10-én azt mondta: ,Most írják alá Párizsban a magyar békét, a világbékemű legnagyobb parcellázását címerben, földben, lelkekben, házakban, temetőkben, iskolákban, templomokban, a Nagyasszony és Szent István örökségén.”
Értjük mi a politikai szándékot, mert a tőlünk elrabolt országrészek, vagyonok, kincsek, szellemi javak, ezeréves múltunk birtoklói (bitorlói) manapság a szövetségeseink, sőt ,,testvéreink”. Nem szabad az ő érzékenységüket megbántani. Ezért lett kitalálva a nemzetegyesítés, határmódosítások nélkül. Ezért lett kitalálva az autonómia követelése, amely többek szerint, egy soha meg nem valósuló utópia. Ezért épült egy olyan emlékhely, amely tulajdonképpen egy földalatti kripta, ,,a sír, hol nemzet süllyed el”!
Trianonra emlékezni térképek nélkül? Miért költenek erre az emlékműre több mint öt milliárd forintot? A lelki, a szellemi Trianon pusztítása nagyobb, mint a területi veszteségek.
Fiatalabb nemzedékeinknek alig van fogalmuk arról mi volt Hungária. Alig van fogalmuk arról, hogy a Kárpát-medencében élő 34 millió lakosból ma már alig 12 millió a magyar. Ez mindössze 34 %. 1910-ben még 54 % volt a magyarok aránya!
Ma már nem lehet módosítani ezen a döbbenetesen elszomorító emlékhelyen. Térképek nélkül pedig senki nem ért meg semmit. Ez az emlékhely, feltehetően, sok évig (vagy örökre?) megmarad, s mit gondolnak majd erről a rendezetlen, össze-vissza helységnévtárról a kései utódok? A politikai hatalom nagyon változékony, de Európa nemzetei sem örökéletűek. A magyar nemzet életereje megroppant. Az elvett területek magyarsága rohamosan csökken. Egyre erősebb a beolvadás (vegyes házasságok), a születések számának durva csökkenése és az elvándorlás. Minden szomszédunk tudja, minden nagyhatalom vagy középhatalom tudja, hogy Magyarországot, száz éven át, tudatosan tartották, és tartják ma is, pusztító karanténban, gyűlölet-gyűrűben, ahogyan Illyés Gyula mondta. A dehungarizáció: európai kívánalom volt és maradt. A versailles-i békerendszerek mára szinte teljesen felbomlottak. Egyetlen kivétellel: Magyarországot illetően minden mozdulatlan! Itt nem változott semmi! A Kárpát-hazában megtilthatják a magyar nyelvű utcaneveket, a magyar beszédet, a magyar oktatást, megtilthatják a himnusz eléneklését, meggyalázhatják katonai temetőinket, bebörtönözhetnek kitalált ürügyekkel bárkit, Trianon napját a románok nemzeti ünneppé nyilváníthatják. Mi némán eltűrünk mindent. Az ezredéven át bátor és kemény eleink harcos génjei ,,kihígultak”. Itt nincsenek robbantások, fegyveres harcok, mint az íreknél, a baszkoknál, a katalánoknál, a tiroliaknál, az albánoknál, a palesztinoknál, a csecseneknél. Itt nem áll fegyverben a nép, ha a haza veszélyben van, mint a horvátoknál történt.
De hiszen nincs is erőnk. A trianoni diktátum által engedélyezett katonai létszám 35 ezer fő volt, de nekünk manapság ennyi erőnk sincs. Talán majd 2026-ban elérjük az 1920-as szintet. Kötöttünk viszont megalázó, érthetetlen indítékokkal magyarázott alapszerződéseket Ukrajnával (1993), Szlovákiával (1995), majd Romániával (1996). Milyen különös, hogy a szlovák-magyar alapszerződést is Párizsban, a Matignon palotában írta alá a kommunista Horn Gyula és Vladimir Mečiar. Miért tettük ezt? Semmilyen kényszerítő körülmény nem volt. Miért nem mondja fel a kormányunk, a századik évfordulóra, ezeket a szerződéseket?
Most megannyi hiteles indítékunk volna. Az 1975. évi helsinki nyilatkozat lehetővé teszi, hogy a határok békés eszközökkel módosíthatók, amint módosultak is, szinte mindenütt. Kivéve Magyarországot! Miért kellett nekünk szerződésekben rögzíteni, hogy nincsenek és nem is lesznek (!) területi követeléseink?
Az alapszerződésekben foglaltak szinte sehol sem valósultak meg! Ha nincs Trianon, a Kárpát-medence Magyarországában ma 26-30 millió magyar élhetne. Ezzel szemben 12 millióan vagyunk. Mire várunk? Meddig tart a türelmünk? Ha el kell vesznünk, ne segítsük ezt önpusztítással, gyermektelenséggel, kivándorlással, asszimilációval. Ha a mi Felföldünk (Felvidékünk) őslakos magyarsága 1920 és 1991 között 885 ezerről 567 ezerre csökkent, hogyan történhetett, hogy az 1920 előtti szlovákság 1,7 milliós népessége 1991-re 4,5 millióra növekedett? Igazi Trianon emlékmű kellett volna! Rá kellene döbbentenünk minden magyart, mi a tét! Ez a föld, az ősi Hungária, a Kárpát-haza nagyon vonzó sok, nem-magyar népesség számára. Mindig is vágytak rá. Kölcsey Ferenc jóslata valóra fog válni: ,,más hon áll a négy folyam partjára, más szózat és más keblű nép!”
(Fotó: Index)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
