Régi alapvetés a férfimozgalomban, hogy amíg a férfiakat az állam, a jog, a társadalom súlyosan hátrányos keretek közé szorítja, addig a demográfiai mutatók javítására tett bármilyen kísérlet eleve kudarcra – a lehető legjobb esetben is legfeljebb félsikerre – van kárhoztatva. “A férfiak a nép fele, nélkülük nem lesznek se családok, se társadalom.” – Írtuk már 2018-ban a kormányzat elhibázott családpolitikai terveit látva egy Orbán Viktornak és egyben minden parlamenti képviselőnek eljuttatott nyílt levelünkben a Férfihang Civil Társaság nevében. Azóta is töretlenül képviseljük és a magyar politikai élet minden szereplőjével megosztjuk ezt a felismerésünket a férfiak társadalmi megbecsülése és a magyarság demográfiai felemelkedése érdekében. Most négy év távlatából vizsgáljuk meg, hova vezetett a Fidesz-kormány családpolitikája és mit sikerült magunknak tennünk a magyar társadalompolitika, családpolitika férfibarátabbá tétele érdekében.
A legfrissebb társadalomkutatások tükrében ma már tisztán látható; csúfos kudarcot vallott a Fidesz-kormány népesedéspolitikája. Nem is történhetett volna ez másképpen egy kizárólag a nőkkel és nem a családokkal szövetséget kötő – pontosabban a nőknek osztogató és a férfiakat még inkább mellőző-elnyomó – társadalompolitika esetében. – Tekintettel arra, hogy az alapcéllal messzemenőkig egyetértünk, a balsikeren örömködni semmi okunk, de annyi azért mégis engedtessék meg nekünk, hogy leszögezzük: mi megmondtuk előre.
Ezernyi jogi és családpolitikai intézkedésre lenne szükség, hogy a férfiak biztonságban érezzék magukat családi és társadalmi szerepeikben és ennek eredményeként növekedjen családalapítói-családfenntartói hajlandóságuk, aktív társadalmi szerepvállalásuk és ne pedig néma szabotázsközösségben szegüljenek szembe az őket figyelmen kívül hagyó társadalompolitikával és “vonuljanak ki a társadalomból”, ahogyan azt a nyugati kultúrkör társadalomtudománya már egy ideje diagnosztizálja-prognosztizálja, döbbenten kérdezgetve: “Hová tűntek a férfiak?” Ennek részletes kifejtése szétfeszítené nem csak ennek a cikknek, hanem még egy közepes társadalomelméleti értekezésnek is a kereteit. Mégis tulajdonképpen egyetlen rendező elvnek a figyelembevételével is felvázolhatunk egy a siker reményével kecsegtető modern családpolitikát-társadalompolitikát: az tekintettel van a férfiakra is, pont úgy mint a nőkre, és ennek érdekében teljességgel mentes a nemi diszkriminációtól, a modern kor követelményeinek megfelelően egalista, méltányos és előnyös, így tehát tisztességes mindkét nemmel szemben, ezért aztán képes a maga egységben, teljességében támogatni a családokat.
Talán meglepő, mégis végtelenül nehéz ezt az egyszerű rendezőelvet elmagyarázni egy olyan kormányzatnak, amely családpolitikai doktrinaként kifejlesztett egy olyan matriarchális-feminista, nősoviniszta családpolitikát, amely a nőknek történő osztogatásban és a férfiak sanyargatásában ismeri fel eszközeit és már-már úgy tűnik, céljait is. És mintha ez nem lenne elég, mindehez még társítottak egy olyan ókonzervatív ideát is a nemi szerepekről, amely úgy tűnik, már akkor is azonnal retteg valamiféle szivárványos nemváltó forradalomtól, ha valaki éppen csak felveti a nemek jogegyenlőségének szükségességét. Pedig saját maguk írták Magyarország új alaptörvényébe: “A nők és a férfiak egyenjogúak”. Igaz ennek a hatályát már két sorral lejjebb el is törölték, mondván: “Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.” Azóta sem értjük, hogy miként és miért kerültek a gyerekekkel és a fogyatékosokkal egy sorba a nők, és hogy mikor kezdte ez egyben azt is jelenteni, hogy a nők immár “egyenlőbbek az egyenlők között” és hogy aztán ez hogyan nyíthatott végtelen teret az újabbnál újabb nemi alapon diszkrimináló jogszabályoknak és társadalompolitikai intézkedéseknek. Ilyen viszonyok között tulajdonképpen “érthető”, ha minden igyekezetünk, írásos és személyes megkereséseink, tüntetéseink ellenére sem sikerült lényegében semmilyen párbeszédet létrehoznunk a Fidesz-kormányzat és a férfi érdekképviseletek között.
Régóta hangoztatom: a férfimozgalomnak nem lehet pártpolitikája (pártpolitikai megfontolásai), viszont minden pártnak kell hogy legyen férfipolitikája. Ennek jegyében törekszünk minden kormányzati és ellenzéki politikai erővel a megfelelő párbeszédre, annak érdekében hogy sikeresen képviselhessük a magyar férfiak érdekeit. Ennek az alapvetésnek a jegyében íródott az a férfiak-apák megbecsülése érdekében indított petíció is, amelyhez a Férfihang Civil Társaság is aláíróként csatlakozott, és amely a teljes magyar politikai életet szólította meg, és már címében is jól kifejezi a férfimozgalom egyik alapvető követelését: “A családpolitika kezelje egyenlő szülőként az apákat!”
Döbbenetes és sajnálatos, hogy a férfiak megfelelő társadalmi megbecsülésének ügye ma már sokak szemében olyannyira egy “nőgyűlölet gyanús, meghökkentő politikai innovációnak” tűnhet, hogy efféle szándékhoz csak kevés párt mer teljes vállszélességgel, nyíltan csatlakozni. A Mi Hazánk Mozgalom azon ritka kivételek közé sorolható, akiknek a férfiak ügye még a “politikai kockázatot” is megéri. Toroczkai László a Férfihang.hu által készített interjúban egyöntetűen igent mondott minden lényeges férfijogi felvetésre és hitet tett amellett, hogy ezeket a célokat politikai kockázatok árán is képviselnie kell az általa vezetett pártnak. A beszélgetést ide kattintva ajánlott megtekinteni! Talán mindennél beszédesebb az tény, hogy az interjút készítő Halász Gézát, a Férfihang Civil Társaság alelnökét később a Mi Hazánk meghívta képviselőjelöltjei sorába. Még később a Mi Hazánk a választásokon sikereket elérve és parlamenti párttá avanzsálva több férfijogi, apajogi civil szervezetet is felkért, hogy mint az érintett területen érdekképviseletet ellátó civilek kapcsolódjanak be a párt családügyi, népesedéspolitikai és szociális kabinetjének munkájába.
A párt a megkezdett parlamenti ciklus elejétől folyamatosan megnyilvánul férfijogi kérdésekben is. Elég csak a Férfiak-40 következetes képviseletére gondolni, de ide sorolható Novák Előd nemrég tett nyilatkozata is, aki pártja nevében 30 nap szülői szabadságot követelt a magyar apáknak, és ezt az álláspontját az Országgyűlés munkaügyi bizottságának ülésén is megvédte. Tehát elmondhatjuk, hogy a kormány kontraproduktív társadalompolitikájával szemben az ellenzéki Mi Hazánk Mozgalom folyamatosan kiáll a férfiak társadalmi érdekei mellett. Halász Géza, a Mi Hazánk szakpolitikusaként már korábban is szót ejtett az apák nélküli családpolitika tévútjáról egy a Férfihangon és a Magyar Jelenben is megjelent cikkében. Most Halász Géza egy sajtótájékoztatójában újabb jelentős lépést tett a férfiak társadalmi érdekeinek képviselete tekintetben, amikor nemcsak arról beszélt, hogy a Kormány apákat semmibe vevő családpolitikai stratégiája alapvetően hibás, hanem – a Férfihang rendszeresebb olvasói előtt már valószínűleg jól ismert – a férfiakat, apákat sújtó további jogi hátrányokra is részletesebben felhívta a politikai élet és a közvélemény figyelmét – nyilván a sajtótájékoztató szűkre szabott keretei miatt a teljesség igénye nélkül.
A Mi Hazánk családügyi szakpolitikusa egyebek mellett felvetette problémaként az újdonsült apák védőnői támogatásának teljes hiányát is. Rámutatott, hogy ez a támogatás a férfiaknak is jár, ráadásul ahelyett a “maszatolás” helyett, miszerint az apáknak csakis azért járna némi jog, hogy az anyának tudjanak segíteni, inkább szülői mivoltukra, apaságukra hivatkozva önjogukon tartotta fontosnak a férfiak szülői feladatokra való felkészítésének családgondozói segítését.
Noha ez természetesen csak néhány apróbb lépés, de mindenképpen fenntartja abbéli reményünket, hogy ezekkel a fentebb említett férfijogi állásfoglalásokkal mégiscsak elindult egy olyan biztató folyamat a magyar politikai életben, melynek folytatását nemcsak reméljük, de erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten elő is fogjuk segíteni a jövőben is.
(forrás:ferfihang.hu)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
