Megint jönnek, konzultálnak – aztán minden marad a régiben

A Fidesz kétségkívül ügyes innovációja a Nemzeti Konzultáció. Úgy van a dolog eladva, mintha kérdőíves népszavazás volna, de persze nem az, hiszen semmire sem kötelezi a hatalmat - fogalmaz véleménycikkében Bertók T. László. Folytatás alább. 

Ne legyünk tehát naivok, a lényege nem is a „közvetlen demokrácia” gyakorlása, hiszen, ha a Fidesz vezetői valóban hívei volnának a hatalom diverzifikációjának – közérthetőbben a döntési jogkörök alacsonyabb, lokális szintekkel való megosztásának – akkor semmiesetre sem fosztanák meg lépésről lépésre a megyei és helyi önkormányzatokat mind a forrásaiktól, mind a hatásköreiktől.

Ahogy az – egyébként általuk gondosan megszűrt – iskolaigazgatókat sem hoznák abba a helyzetbe, hogy még egy zárcsere ügyében is a tankerülethez kelljen írásos kérelmet benyújtaniuk. Vagy említhetném példaként a NER által finanszírozott kormányközeli sajtó főszerkesztőinek heti gyakoriságú eligazításait is a propagandaminisztériumban: ők sem önállóskodhatnak csak úgy a saját belátásuk szerint, hova vezetne az! Az újságíró legyen csak – Lenin után szabadon – „hasznos hülye” majd a propagandaminiszter megmondja, hogy mi a narratíva! Gondolkodni luxus és veszélyes!

A Nemzeti Konzultáció tehát nem a közvetlen demokráciáról szól, hanem arról, hogy a Fidesz narratívájáról tájékoztasson téged, a választópolgárt. Mégpedig úgy, hogy az ügyesen megfogalmazott kérdések alapján ne is legyen más választásod, mint az egyetértés, ami értelemszerűen meggyőz arról, hogy azonosulsz a Fidesz világmagyarázatával az érintett tizenegy témában. Vagyis mindenki, aki jót akar a hazának, az fideszes, akár belátja, akár nem! Megosztó kérdések elvétve sincsenek a lapon.

Gondolhatjuk persze, hogy nem kötelező egyetérteni, csakhogy néhány demens Gyurcsányista exmunkásőrön, külföldi zsoldból élő Momentumos hülyegyereken kívül ugyan ki mondana nemet arra, hogy ne hagyjuk magunkat ismét gyarmattá tenni? Márpedig a gazdasági semlegességről, az új gazdaságpolitikáról, a multicégek rendszabályozásáról és a migrációs büntetés elutasításáról szóló kérdés lényegileg ezt tárgyalja más-más formában. Az összes többi közvetve vagy közvetetten szociális kérdésekről szól, ami azért érthető, mert itt szorít a legjobban a Fidesz- cipője – figyelembe véve, hogy tizennégy év Orbán-kormányzás után ott tartunk, hogy már csak Bulgária van mögöttünk az átlagbérek vásárlóereje tekintetében.

Miközben a sugalmazott felvetésekkel nem lehet vitatkozni, a hitelesség kérdését firtatva erős aggályaim vannak. Orbánnal sosem az volt a gond, amit mond, hanem amit aztán cselekszik a hatalom birtokában. Ha a KKV-k közvetlen állami tőkejuttatásával kecsegtetnek a 3. kérdésben, akkor miért csak most? Miért hagyták tönkre menni agrár-kisvállalkozások tízezreit, miért hagyták, hogy globális cégek leuralják a teljes kereskedelmi szektort, miért kevés foglalkoztatottal dolgozó globális óriásvállalatoknak tolták és tolják oda a közpénz tízmilliárdokat a KKV-szektor helyett?

Multik megrendszabályozásáról beszélnek tizennégy év „nemzeti” kormányzás után, miközben ma már nagyítóval kell keresni a magyar terméket a kereskedelmi láncok üzleteiben? Eddig miért nem léptek a gazdasági protekcionizmus útjára hasonlóan a franciákhoz? A közbeszerzéseknél miért nem részesítik előnyben az idehaza adózó magyar szállítókat? Miért kell nekem külföldön gyártott Volán- és BKK-busszal utaznom, kórházi betegként ukrán importmézet fogyasztanom? Szép gondolat, hogy feltőkésítik a kisvállalkozókat, de mi értelme, ha közben fenntartják a versenyhátrányukat, reménytelenné teszik a piaci helyzetüket?

(Kép: szegedma.hu)