A 22. Trianon felvonuláson a színpadra lépett Nicolas de Lamberterie, akinek ez volt az első nyilvánosan elmondott beszéde magyar nyelven. Nicolas mindezek mellett még a kollégánk is, ebbéli minőségében ajánljuk tehát a Magyar Jelen újságírójának gondolatait alább.
Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves barátaim és bajtársaim!
Megtiszteltetés számomra, hogy ma itt lehetek, és megoszthatom néhány gondolatomat a trianoni békediktátum 103. évfordulójának szomorú emléknapján. Régen volt már alkalmam erre, hiszen utoljára 2007-ben, 16 évvel ezelőtt voltam itt veletek.
Ezért is öröm számomra, hogy ennyi év után is ismerős arcokat látok, mert ez azt jelenti, hogy sokan közüllünk kitartottak a számunkra fontos küzdelmekben. Ugyanakkor jó ilyen sok ismeretlen arcot is látni, mert ez azt jelenti, hogy ez az évforduló nem csupán a régi harcosok találkozója, de új generációk is léptek a korábbi évtizedekben mások által megkezdett ösvényekre.
Minden történelmi megemlékezés általában két dolgot foglal magában: az eseményre mint olyanra való emlékezést, és azt a jelentését, amelyet a mai helyzetben próbálunk adni neki.
Francia származásom miatt a trianoni tragédia témájában való megszólalásom különleges feladat. Azonban, hogy egy híres mondást idézzek: „Magyar az, akinek fáj Trianon”. Ezt az idézetet többféleképpen lehet értelmezni, de a magam részéről én ezt az értelmezést adom neki: „Magyar az, akinek fáj Trianon” azt is jelentheti, hogy egy nem magyar ember egy kicsit magyarrá válik, ha osztozik ebben az érzésben. Tény, hogy a trianoni katasztrófa után sok nem magyar ember is osztozott a magyarok fájdalmában. Ilyen volt például a brit Lord Rothermere vagy a több száz boszniai muszlim harcos, akik részt vettek a Rongyos gárda csatáiban.
Több száz, ha nem ezer könyvet írtak Trianonról. Egy mondat gyakran felkeltette a figyelmemet, amikor Trianonról szóló könyveket olvastam, ez pedig Lloyd George brit miniszterelnök egyik mondata: „Az összes dokumentum, amelyet szövetségeseink a béketárgyalások során átadtak nekünk, mind hamisítvány volt. Mi hamisítványok alapján hoztunk döntést”.
A legtöbb állam, amely ezekre a hazugságokra és a Szent Istváni Királyság romjaira épült, a belső széthullás heves időszakait élte át. Ezek a tragikus események azonban nem tettek igazságot a magyaroknak, akik néha még ezeket a háborúkat is megszenvedték, amelyeknek semmi közük nem volt hozzájuk.
De legyünk realisták: Lloyd George állításai ellenére nincsen kevésbé tájékozott ember, mint az, aki nem is akar tájékozódni.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Trianon bizonyos értelemben az egyik legjobb példa a nyugati képmutatásra. A Nyugat ereje abban rejlik, hogy képes olyan hazugságokat gyártani, amelyek rendkívül meggyőzőek. Egyes emberek gyengesége (vagy akár árulása) az, hogy elhiszik ezeket a szép történeteket. Egy évszázaddal ezelőtt Magyarországon az ilyen embereket Károlyinak hívták. Ők lefegyverezték Magyarországot akkor, amikor a legjobban szüksége volt a hadseregére, mind a külső, mind a belső veszélyekkel való szembenézéshez.
Sok Károlyi van ma is közöttünk Magyarországon. Akárcsak a száz évvel ezelőtti Károlyiak, ők is fel akarják áldozni a magyarokat idegen álmokért vagy érdekekért, és ha kell, Párizsban vagy máshol fejezik be életüket, miután véghez vitték romboló munkájukat.
Az első világháború legcsodálatosabb hazugsága, amit a francia iskolában tanítottak nekem, hogy Wilson amerikai elnöknek köszönhetően az a háború a „népek önrendelkezési jogát” erősítette meg. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy ezt a jogot a magyaroknak nem adták meg. Sem 1920-ban, sem 1945-ben, sem ma.
Manapság a Nyugatot csak azok a kisebbségek érdeklik, akik szexuális irányultságuk alapján határozzák meg magukat, és évente egyszer felvonulnak az Andrássy úton, egy olyan rendezvényen, amely még arra sem veszi a fáradságot, hogy magyar nevet adjon magának; bár kivételesen megbocsátjuk nekik, hogy ez esetben nem a magyar nyelvet használják.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Teleki gróf 1941-es öngyilkossága után Winston Churchill brit miniszterelnök kijelentette, hogy a világháborút követő béketárgyalások során a tárgyalóasztalnál egy üres széket kell hagyni a magyar miniszterelnök tiszteletére. Ez a szék 1945-ben nyilvánvalóan már nem létezett. Az első világháború során elkövetett hibák kijavítására így sosem került sor.
Trianon egy történelmi lecke a magyarok számára. A két világháború alatt a német hatalmak a magyarokat is háborús részvételre kényszerítették. Tisza gróf 1914-ben nem akart belefolyni a háborúba, úgy ahogy Teleki gróf sem 1941-ben. És ennek ellenére Magyarország egy világháborúban többet veszített, mint Németország a két világháborúban együttvéve!
Tisza és Teleki józan államférfiak voltak, akik tökéletesen megértették, hogy Magyarországnak ezekben a háborúkban sok vesztenivalója van, és semmi más haszna, mint hogy másokért a vérét ontja.
A magyarok fájdalommal emlékeznek erre. És kétségtelenül ez az oka annak, hogy sok magyarnak mélyen gyökerezik az a vágya, hogy távol maradjon a szomszédos országban jelenleg zajló konfliktustól. A magyarok ösztönösen megértik, hogy ebben a háborúban semmi keresnivalójuk nincs. Ezt a nyugatiak nem akarják megérteni. De mint már mondtam: nincs kevésbé tájékozott ember annál, mint aki nem akar tájékozódni.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Annak ellenére, hogy néha akár szembe mennek egymással, a Kárpát-medence és Közép-Európa népei ugyanazokkal a problémákkal küzdenek: a gazdasági gyarmatosítással és a demográfiai összeomlással. Az alacsony demográfiai ráta mellett a kivándorlás, de a bevándorlás kettős problémájával is szembesülünk, hiszen csendben nagy számú külföldi munkavállaló érkezik: és ez Budapestre éppúgy igaz, mint Prágára vagy Varsóra.
Határozottan el kell utasítanunk azokat, akik azt javasolják, hogy pusztítsuk el, ami megmaradt a népességünkből és a gazdaságunkból, azért, hogy egy külföldi háborút vívjunk.
Határozottan el kell utasítanunk azokat, akik megpróbálnak minket egymás ellen hangolni, annak érdekében, hogy gazdaságilag, kulturálisan és politikailag uralkodjanak felettünk.
De ahogy külföldi ismerőseimnek gyakran mondom, soha ne várják el a magyaroktól, hogy a trianoni diktátumot igazságosnak tekintsék. Soha.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
A történelmüket sújtó számos tragédia ellenére teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a magyarokban még mindig megvan a lehetőség, hogy útmutató és dicsőséges nép legyen. A magyarok ma is olyan tekintélyt élveznek – Európában és világszerte -, amely sokkal nagyobb, mint Magyarország jelenlegi hatalma. A trianoni tragédia Magyarországot úgymond „kis országgá” tette, de nem akadályozta meg, hogy Magyarország Nagy Nemzet maradjon.
Tehát utasítsuk el a „Merjünk kicsik lenni!” gondolatot, és helyette hirdessük: „Merjünk csodálatosok lenni!”!
Isten óvja Magyarországot !
Köszönöm a figyelmüket
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
