A Mi Hazánk EP-képviselője nyílt levelet fogalmazott meg Szijjártó Péternek a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatban

Tavaly decemberben Szlovákiában olyan jogszabályi módosítást fogadtak el, amely börtönnel bünteti a Beneš-dekrétumok és az annak alapján történt „rendezések” megkérdőjelezőit, illetve azok nyilvános bírálóit. Ezzel Szlovákia a kollektív bűnösség elvén alapuló, elszakított felvidéki magyar honfitársainkat sújtó jogfosztó rendelkezéseket büntető törvényi védelem alá helyezte, ami alapvető jogokat sért, mindenekelőtt a szólásszabadságot és a történelmi vita szabadságát. A jogszabálymódosítás alkalmas arra, hogy a felvidéki magyar közösség egészére megfélemlítő hatással legyen és annak eltűrésére kényszerítse őket, hogy másodrangú állampolgárokká váljanak a nem választott, hanem diktátum szabta hazájukban, ősi szülőföldjükön.

Kétségkívül tény, hogy az Európai Unió (EU) birodalmi törekvéseivel és háborút, szankciókat erőltető, nemzeteket fenyegető politikájával szembeni védekezés érdekében fontos, hogy hazánknak legyenek tagállami partnerei – Szlovákia is ebbe körbe tartozik.

Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy sem politikai együttműködések, sem geopolitikai célok nem írhatják felül a külhoni magyar közösségek alapvető jogainak védelmét, és nem szolgálhatnak mentségül a hallgatásra akkor, amikor történelmi igazságtalanságok jogfolytonosságát betonozzák be jogszabályi eszközökkel.

Trianon mérgező hatása máig tart, és ennek következménye az, ami most a Felvidéken zajlik.

A felvidéki magyarokat sokadjára alázzák és tapossák meg azzal, hogy a kollektív bűnösség embertelen elvén alapuló Beneš-dekrétumokra hivatkozva hozott földelkobzó határozatokat még napjainkban is végrehajtják és büntetőjogi szankcionálással sújtják azokat, akik ezt az aljas gyakorlatot bírálják.

Kötelességünk kiállni felvidéki testvéreinkért és az elcsatolt területeken élő minden jogfosztott, önkényesen, az önrendelkezési jog semmibevételével kisebbségi, másodrangú létbe taszított és máig ott tartott magyar nemzettársunkért.

De nemcsak szólásszabadságukért, hanem státusuk rendezéséért és az önrendelkezésük kivívásáért is szót kell emelnünk, ahogy azt az Alaptörvény D. cikke is előírja: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”

A Mi Hazánk Mozgalom helyesen és hitelesen tette, hogy keményen kiállt a felvidéki magyarokért és a Magyar Szövetség felhívására polgári engedetlenséget hirdetett a jogfosztó törvény és gyakorlat ellen. Ehhez a polgári engedetlenségi mozgalomhoz azóta többen is csatlakoztak már.

1. Miért nem adott a magyar Kormány egyértelmű elítélő nyilatkozatot és miért nem tett konkrét diplomáciai lépéseket a szlovák Büntető Törvénykönyv azon módosítása ellen, amely a kollektív bűnösség elvéhez kötődő dekrétumok és az azok alapján történt nyilvánvalóan magyarellenes „rendezések” bírálatát büntetőjogi eszközökkel korlátozza? Tervez-e ilyet a Kormány és ha igen mit, illetve azt mikor kívánja meglépni?

2. Orbán Viktor miniszterelnök úr által említett kétoldalú „tisztázó tárgyalások” eddig milyen kézzelfogható eredményeket hoztak: kért és kapott-e a magyar Kormány bármilyen konkrét garanciát a szlovák féltől arra, hogy a Beneš-dekrétumok bírálata miatt nem indulhat büntetőeljárás, továbbá a dekrétumok alapján történő jogellenes földelkobzások egyszer és mindenkorra véget érnek, és ha nem, milyen további lépéseket tervez a Külgazdasági és Külügyminisztérium?

3. Magyarország Kormánya kíván-e és ha igen, milyen módon jogvédelmet adni a büntetőjogi szankciókkal fenyegetett felvidéki magyaroknak? Számíthatnak-e felvidéki testvéreink az elcsatolt magyar közösségek jogvédelmének ellátására létrehívott Kisebbségi Jogvédő Alapítvány segítségére?

4. Nem látja-e veszélyes precedensnek, hogy a magyar Kormány olyan intézkedésekkel szemben reagál látványos visszafogottsággal – függetlenül annak indokaitól –, amelyek hosszú távon legitimálhatják a kollektív bűnösség elvét és elhallgattathatják a jogsértések áldozatainak hangját, valamint mindennek következményeként megrekedhetnek a felvidéki magyar közösség nyelvi és kollektív jogainak biztosítását célzó törekvések?

Meggyőződésünk, hogy a történelmi igazságtalanságok kimondása nem bűncselekmény, hanem erkölcsi kötelesség. A magyar kormánynak – különösen a jelenlegi európai politikai környezetben – világos és egyértelmű álláspontot kell képviselnie, amikor az őshonos magyar közösségek jogai sérülnek, még akkor is, ha ez politikai konfliktusokkal jár.

A magyar Kormánynak alkotmányos kötelessége, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel haladéktalanul fellépjen a jogfosztó jogszabály hatályon kívül helyezése érdekében, valamint kezdeményezze az ezen alapuló vagyonelkobzások megszüntetését. Ezzel egyidejűleg ugyanilyen határozottan és következetesen kell kiállnia a magyar közösségek önrendelkezési jogai mellett is.

A közelmúltban a Szuverén Nemzetek Európája európai parlamenti képviselőcsoportunk kihelyezett frakcióülést tartott Pozsonyban, ahol lehetőségünk nyílt kérdéseket intézni Martina Šimkovičová szlovák kulturális miniszterhez.

Az egyik kérdésünk arra vonatkozott, hogy Felvidéken miért nincs a szlovák–magyar alapszerződés által előírt olyan szervezet, mint a kulturális önrendelkezést gyakorló Nemzeti Tanács, amely állami költségvetésből oktatási és kulturális feladatok finanszírozására jogosult. A kérdésre megdöbbentő választ kaptunk: „Nemzeti Kulturális Tanács létrehozására vonatkozó kérést a magyar fél soha nem terjesztett elő hivatalosan. Ezért a Kulturális Minisztérium nem lát okot nemzeti kulturális tanácsok létrehozására.”

Ezúton felszólítjuk Önt és a magyar Kormányt, hogy terjesszenek elő hivatalos kérést egy Magyar Nemzeti Tanács felállítására Szlovákiában! Egy ilyen önkormányzati szerv érdemben erősíthetné a felvidéki magyar közösség önrendelkezési törekvéseit, továbbá hatékonyan előmozdíthatná a nyelvhasználat, az oktatás, a tájékoztatás és a kultúra területén a magyarság erőfeszítéseit. Meggyőződésünk, hogy ennek sokkal hatékonyabbnak és szélesebb jogkörűnek kell lennie, megfelelő forrásokkal ellátva, mint ahogyan az az EU-tagjelölt Szerbiában működő Magyar Nemzeti Tanács esetében megvalósul.

Az EU-t uraló globalista háttérhatalmi erőkkel szemben vívott küzdelemben helyes, ha van hatékony együttműködés a szuverenitásukat védő tagállamok között, de ez csak az egyenjogúság és a kölcsönös tisztelet alapján működhet, amibe a magyarság jogfosztása és önrendelkezéstől való megfosztása nem fér bele!

Trianon gyógyírja a magyarság elpusztítását célzó békediktátumok felülvizsgálata és a Kárpát-medence újrarendezése a magyar érdekek és önrendelkezés hangsúlyos érvényesítésével, a magyarellenes intézkedések, gyakorlatok és jogszabályok azonnali megszüntetésével, az elszakított magyarságnak okozott irtózatos mértékű károk jóvátételével.

Mielőbbi szíves intézkedését és válaszát várva tisztelettel,

Dr. Borvendég Zsuzsanna
európai parlamenti képviselő
Mi Hazánk Mozgalom