Csóti György országgyűlési képviselő, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsának alapító tagja, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója mondta el portálunknak meglátásait a külhoni magyarság kilátásairól.
Mikor és milyen kimondott céllal alakult a Kisebbségi Jogvédő Intézet?
Az intézet 2012-ben jött lére, két akkori országgyűlési képviselő, Kalmár Ferenc és Gaudi-Nagy Tamás javasolta a kormányzat felé, hogy szükséges létrehozni egy kisebbségi jogvédő szervezetet a határon túli magyarság megsegítésére. Ez egy civil szervezet, amely független és önálló, alapítványi háttérrel működik, annak operatív végrehajtó szerve az intézet. A kormányzat is támogatja, illetve évente az adó 1% felajánlásokból is akad némi bevétele. De mint civil szervezet, minden évben pályázik, és az alapján kap állami támogatást.
Tehát azért jött létre specifikusan, hogy az elszakított nemzetrészeken élő magyaroknak nyújtson segítséget?
Igen, az elcsatolt területeken élő külhoni honfitársainkat, ha magyarságuk, vagy vélhetően magyarságuk miatt ér sérelem, akkor hathatós jogi és anyagi segítséget nyújtsunk. Ez magába foglalja a jogi tanácsadást, akár felperes, akár alperes, de nem csak magánszemélyek számára, hanem akár csoportok és szervezetek részére is. Hangsúlyozom, a kritérium az, hogy magyarságuk, vagy vélhetően magyarságuk miatt. Ezt azért fogalmaztuk meg ebben a formában, mert sok helyen azért bántják őket, mert magyarok, és magyarságuk mellett kiállnak, akik például Erdélyben hirdetik az autonómiát, Kárpátalján követelik a szabad nyelvhasználatot, ott a legkülönbözőbb ürügyekkel vegzálják őket, mondjuk pénzügyeket ellenőriznek, nem közlik direktben azt, magyarságuk miatt, mégis mindenki tudja.
Lehetséges egyáltalán rangsorolni, hol a legtragikusabb a helyzet?
Lehet, bár ez mindig szubjektív. Nyilván mindenhol azt gondolhatják, náluk a legnagyobb a baj. Jelen pillanatban a magam részéről a legkritikusabbnak Kárpátalját tekintem, hiszen akár fizikai létük is veszélyben foroghat. Persze, ez előfordulhat máshol is, de nem ilyen általános. A helyzet elemzéséhez az elmúlt 70-75 évet veszem alapul, nem érintem a két világháború között történeteket, az egészen más történet volt. Viszont lelki értelemben a legmostohább sorsú a felvidéki magyar nemzeti közösség, mert a Benes-dekrétumok által olyan kollektív jogfosztás van érvényben a mai napig, mely az Európai Unió által hangoztatott értékrenddel össze nem egyeztethető.
A mai napig érvényben vannak a dekrétumok.
Volt képe a szlovák kormánynak EU-s tagként megerősíteni a dekrétumokat? Ez példátlan, s folyamatos lelki nyomás alatt tartotta a felvidéki magyarságot, és ez az egyik magyarázata annak, addig a szörnyűségig jutottunk, nem jutottak be a parlamentbe a magyar párt tagjai. A Most-Hídról nem beszélek, azt nem tartom magyar pártnak.
Tehát úgy véli, a vegyes pártok esetében mindig a kisebbség lesz a kárvallott?
Akárhol jön létre vegyes párt, az az asszimiláció előszobája. De, hogy 10 év után nem sikerült visszakerülniük a parlamentbe, annak persze nem Bugár Béla az egyedüli oka. A legnagyobb gond az apátia, amit az elmúlt 30 év csalódásai erősítenek is.
Valamennyien azt hittük, az EU-ba belépve majd megoldódnak a problémák, de semmi nem oldódott meg.
Az Európai Unió egyáltalán nem akar foglalkozni az európiai őshonos kisebbségekkel, mert az, hogy Kínában élő ilyen-olyan kisebbségekkel foglalkozik, az helyes és szép, de az nem helyes, hogy a saját háza táján érdektelen.
Ennek az apátiának lehet oka például a nemzeti régiókról szóló aláírásgyűjtés eddigi eredménytelensége is? Vagy a rossz kommunikáció?
Az egy másik történet, mert nem csak a Felvidéken nem megy, hanem a többi nemzetrészen sem, beleértve az anyaországot is.
Térjünk akkor vissza a felvidéki apátiára…
Kiszámoltam, a magyarság 30%-a ment el szavazni a Magyar Közösségi Összefogás listájára, körül-belül 8%- a Most-Hídra, és mintegy 10%-a szlovák pártokra, főleg a most győztes pártra. Ez egy katasztrófa, az országos részvétel 65% volt egyébként, tehát igen magas.
Hangsúlyozom, nem szabadna több pártnak indulnia elszakított területen, létre kell hozni legalább egy választási pártot, azon túl a ciklusokon belül lehet más-más értékeket képviselni.
Egy ilyen közösség legalább 80-90%-ának el kellett volna mennie szavaznia. Ha így történt volna, parlamenti képviselőjük lenne, ez vonatkozik az EP-választásokra is. Nem veszi a fáradtságot a magyar ember a Felvidéken, bár máshol sem, de ott még egyelőre túljutnak a nehézségen.
És mi a helyzet Erdélyben, ott túljutnak még ezeken a nehézségeken?
Talán ők vannak a legjobb helyzetben, mert sokan vannak. Az, hogy a székelyek 600-700 ezren élnek egy tömbben, nagy erő, amit nehéz azért felszámolni, de sajnos ők sem élnek minden lehetőségükkel.
Nem ejtettünk még szót a Délvidékről, ott miképpen látja a helyzetet?
A balkáni háború igencsak legyengítette őket, az elmúlt 30 évben felére olvadt az ottani magyarság. Végtelen fájdalom, mint mondtam, egy gyűjtőpárt kellene, és nem külön-külön egymás ellen indulni. Kárpátalján például 10 éve még egymás torkának esett a két magyar párt, a baj kicsit összehozta őket, azért tudtak relatíve sikereket elérni különféle helyhatósági választásokon.
Mindezek ismeretében az intézet milyen stratégia mentén képzeli el mindennapi tevékenységét?
Először is mindenkinek ajánlom holnapunkat, számos információt olvashatnak rajta.
Az intézet munkája két pilléren nyugszik:
Az első a szó szerinti jogvédelem, 18-20 állandó jogsegély szolgálatot üzemeltetünk az elszakított területeken. Még Horvátországban és Szlovéniában is jelen vagyunk, persze leginkább Erdélyben. A naptári év bármely napjában bárki bármikor bemehet, panaszt tehet, ingyenes tanácsadás mellett ügyvédi javaslatokat is teszünk, ha perre mennek a dolgok. Konkrét peres ügyekre megbízási szerződést kötünk az ügyvédekkel és fizetjük a költségeket.
A másik pillér az oktatáson és a tudományos életen van. Minden évben szervezünk nyári egyetemeket joghallgatóknak, jogvédőknek, aki erre a pályára szánják fejüket vagy már csinálják is. Ezek általában egy hetes időkeretben történnek, idén Budapesten fogjuk rendezni, de tavaly Martonvásáron volt. Részt veszünk különböző kárpát-medencei nemzetpolitikai rendezvényeken, Tusványoson, Gombaszögön, Kárpátalján, és így tovább. Minden évben végiglátogatjuk az összes partnerünket, ezek szintén több hetes programok.
Kiadványokban publikáljuk az előző évek eredményeit, eseményeit. Konferenciákat szervezünk és ott számol be mindenki az egész éves tapasztalatairól, itt egymástól is tudunk tanulni. De vannak tematikus konferenciák is, ilyet például Beke-Szőcs ügyben is rendeztünk. Elindítottunk egy tudományos folyóiratot, Kisebbségvédelem címmel, és ősszel esedékes lesz egy újabb tematikus konferencia, mégpedig
Trianon 100 – nemzeti kisebbségek címmel.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
