„Vigyázó szemetek…” – az oltási igazolás után jöhet a szivárványos támogató kártya?
Bábel, Szodoma és Róma a végnapjain…! Ezzel a sóhajjal vettem tudomásul, hogy a híres-neves Európai Unió hatalmas sikerként ünnepelte (és ünnepeltette) azt, hogy LMBTQ…-szempontból „szabad zónának” minősítették a teljes uniós területet. Erről szavazást tartottak, ami nyilvánvalóan tökéletesen kifejezte az ötszázmilliós európai uniós polgárok idei leghőbb vágyát, megoldotta a legsürgetőbb problémát! Hiszen épp ez a lényege még a koronavírus-járványnak is: eszerint kellett ahhoz, hogy a brüsszeli Diogenész hordójába, az Európai Parlament épületébe szavazni összejárók ezt végre megszavazzák!
De még valamit megszavaztak: az oltási igazolások használatáról szóló direktívát, egyelőre jogi tartalom nélkül, de azt leszögezve, hogy az irat (plasztikkártya) kell, hogy tartalmazza, a személyes adatokon túl azt is, az illető milyen oltást és hányszor kapott. Az, hogy a vakcinák az EU-terítés nyomán még az ablakban sincsenek a sürgős uniós igényekhez képest, és az EU következetesen ragaszkodik az előre kijelölt cégek forgalmazta készítményekhez, annak árán is, hogy ezek végzetes késedelmességei tömeghalált okoznak, nem váltott ki semmilyen egységes állásfoglalást.
Közben idehaza
a Mi Hazánk egyedüli pártként tiltakozik a beoltottság igazolásához kötött jogkorlátozások bevezetése ellen,
vagyis, hogy oltási igazolás hiányában ne lehessen bemenni, beülni valahova, annak híján elutazni, stb, vagyis általában élni a legeredendőbb és legtermészetesebb emberi és polgári szabadsággal.
A jogszerűségre és legitim minőségre fokozottan érzékeny, leginkább jogvégzett fideszes kormánytagok, és a fentiekre inkább érzéketlen Gyurcsány-koalíció aktorai ugyanis mindenről beszélnek (beleértve az „asszonyság” szó etimológiáját is), csak az alábbiakról nem.
Jogi szempontból az igazoláshoz kötött jogképesség ilyen deklarációja, törvénybe foglalása különösen súlyosan diszkriminatív (jogellenes megkülönböztetést alkalmazó), mivel egyszerre
mind emberi, mind a személyiséghez fűződő, és az állampolgári jogok súlyos sérelmeivel is jár.
Hatósági szempontból ugyanakkor rendkívüli bürokráciát, hibát és visszaélési lehetőséget hordoz. A mindennapokban pedig széles körben leginkább rezisztens, elkerülő magatartást válthat ki, illetve érvénytelenítést és derogációt (vagyis a törvény tömeges semmibevételét) okozhat már rövid távon is.
Ráadásul a brüsszeli bürokratikus korlátozó rendelkezés az oltási igazolásról, illetve ennek hazai változata nemcsak bújtatott oltási kötelezés, hanem megkülönbözteti magukat a beoltottakat is a kapott vakcinájuk típusa miatt: már most például képtelen utazási, határátlépési feltételeket teremtve a világon.
Alapesetben a bárminemű beoltottságról, egyedül az arra jogosult egészségügyi szervek gyűjthetnek adatot, kizárólag orvosi-kutatási célra, megfelelő betegjogi, anonimitási garanciák mellett, szuverén nemzetállami döntésen alapulva.
És ez akkor is igaz, ha most történetesen a világon egy sok száz millió fő részvételével zajló, tulajdonképpen éles kísérleti fázis zajlik…
Közben pedig a brüsszeli politikai nyomás másik, jellemző és aggasztóan hasonló tendenciákat mutató folyamata a tagországokra gyakorolt egyre fokozódó nyomás a szélsőségesen életellenes, szexuális extrémizmusokat reklámozó, deviáns „LMBTQ…” – mozgalom kötelezően előírt (!) támogatása miatt. A jogállamiságnak nevezett, senki által nem legitimált „európai” alapelv-szerűség örvén a szivárványos zászló használata, a szivárványos anti-heteroszexualitás globális terrorhálózatának befogadása, elfogadása és támogatása egyre erősebb elvárás, sőt idén március 21-én az Európai Parlament elvi állásfoglalást fogadott el arról, hogy az Európai Unió területe „LMBTQ… – szabad zónának” minősül! Ugyanaz a testület, amely az oltási igazolásokról is most meghozta döntését…
Amennyiben Magyarország is követi az aggasztó, brüsszelita-európai bürokratikus trendet az oltási igazolások használatáról, félő, a diszkriminatív korlátozásokat kiterjeszthetik ugyanilyen politikai nyomásgyakorlással az LMBTQ…- nemzetközi hálózat elvárásainak megfelelően is. Ismert az LMBTQ…- mozgalom azon abszurd követelése, amely szerint e tárgyban mindenkinek állást kell foglalnia.
Tehát jogos az aggodalom, hogy ugyanezen brüsszeli elgondoláson alapulva jöhetnek az LMBTQ… – igazolással, szivárványos kártyával igénybe vehető szolgáltatások, illetve annak hiányában elszenvedett korlátozások.
Ha nálunk most életbe lép az oltási igazoláshoz kötött jogképesség gyakorlása, vajon ugyanezen brüsszeli elvárás nyomán nem lesz jogi akadálya a szivárvány-kártyák életbe léptetésének sem?
Bármily túlzónak is tűnik most számunkra ez, ahogy túlzónak tűnt volna mindössze két évvel ezelőtt is, egy esetleges világjárványt emlegetni.
Jónás Levente
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
