Ha visszatekerjük az idő kerekét 4 évvel ezelőttre, és a Jobbik helyzetét nézzük meg, milyen volt a 2018-as országgyűlési választás után, azt látjuk, hogy tovább már nem volt tartható az ellentét az értékelvű és az érdekelvű jobbikosok között. Mint ismert, Vona Gábor lemondott, és nem sokkal utána országos tisztújító kongresszust tartottak. Presszió, suttogó propaganda, aljas trükkök odáig vezettek, hogy végül Toroczkai László 46%-ot elérve alulmaradt Sneider Tamással szemben, így utóbbi lett a Jobbik elnöke. Ezzel pedig eldőlt, a Jobbikot nem lehet visszakormányozni eredeti, nemzeti útjára.
Valódi pártszakadás, és az értékek védelme…
Hogy az elmúlt négy évben mi történt a Jobbikkal, azt tételesen talán felsorolni sem érdemes, de annyiban összegezhetjük, azon a bizonyos 2018. évi májusi tisztújításon eldőlt sorsa, és menthetetlenül robogott tovább a balliberális oldalra. A Jobbik pedig akkor szétszakadt, és az értékelvűek, s az újonnan jövők megalapították a Mi Hazánk Mozgalmat Ásotthalmon 2018. július 23-án. A többi már történelem, az út hosszú és rögös volt, mindenki csak legyintett, de hittel és kitartással, s nem utolsó sorban rengeteg magyar ember támogatásával a valódi nemzeti gondolat nem szűnt meg politikai képviselet nélkül maradni, és idén tavasszal vissza is jutott a parlamentbe.
Ezzel szemben a balliberális összefogás, mely óriási vereséget szenvedett újfent a Fidesztől, és amely összefogás egyre halványodó résztvevője volt a Jobbik, még tovább száguldott a totális önmegsemmisítés felé. Jakab Pétert hiába választották újra elnöknek, rövidden azután megfúrták, és szappanoperába illő jelenetek után a teljesen hiteltelen és elvtelen Gyöngyösi Márton került a párt élére, aki aztán leszámolt Jakabbal, és itt érkeztünk el arra a pontra, amiért egyáltalán írok az eseményekről.
Mert önmagában teljesen érdektelen lenne. De a sajtóban több helyütt úgy tálalták az eseményeket, hogy 2018-hoz hasonlóan „újra pártszakadás” elé néz a Jobbik. Határozottan vissza kell utasítanunk ezt a megfogalmazást. Semmiféle párhuzam nem állapítható meg a 2018-as és a mostani események között.
…míg ez szánalmas bohóckodás, a koncon marakodó hiénák jellemrajza
Mert, bár úgy hírlik, s valószínűleg így is lesz, Jakab és mamuszus társa „Nép Pártján” néven új pártot alapít, de a fő kérdés az, hogy miért. Azért, mert értékrendjével nem fésülhető a továbbiakban össze az, amit a Jobbik képvisel? Ugyan, dehogy. Eleve 2018 után már csak az elvtelenek, az értékrend nélküliek maradtak a Jobbikban, ennél fogva szó sem lehet ilyesmiről. Az érdekek ütközése az egyetlen ok, amiért Jakab és – talán – néhány társa kivált, vagy kiválik az amúgy is a tönk szélén lévő miniatűrré zsugorodott csapatból.
A Jobbiknak van még hátra szűk 4 éve, az ehhez hasonló marakodások folyamatosan napirendnek lesznek, mert semmi más nem mozgatja őket, csak az érdek, tehát a pénz. Így múlik ki ez a gusztustalan alakulat, amellyé lényegében a szintén gusztustalan lelkületű figurák tették. De ezt senki ne hasonlítsa 2018-hoz, mert semmi közük hozzá! Annyira nem, ahogy az értékelvű felfogásnak nincs köze az érdekelvűséghez. Ahogyan a meggyőződésnek a gerinctelenséghez. Tehát úgy, ahogy örök ellenfele egymásnak a tűz és víz.
