Válasz a Mércének: A Mi Hazánk tovább képviseli a dolgozókat!

Miután a Mi Hazánk Mozgalom megrendezte az ország legnagyobb majálisát, a Mérce nevű szélsőbaloldali (marxista) portál egy cikket szentelt az eseménynek. Ebben az írásban én is megszólítva érezhetem magam (mégpedig név szerint), s mivel az ügy, mit megemlítenek, kétségkívül rendkívül fontos, ezért úgy illik, hogy nyilvánosan válaszolok nekik – fogalmaz válaszcikkében Lantos János, a Mi Hazánk munkaügyi kabinetjének elnöke. Az írás alább olvasható.

Megjegyzem, már tavaly is részletesen foglalkoztak a majálisunkkal, mikor szakszervezeti kerekasztal-beszélgetést rendeztünk. Akkor is kiérződött, valójában zavarja őket, hogy a Mi Hazánk hangsúlyosan felkarolta a munkavállalók érdekképviseletét, hogy együttműködésre törekszik a szakszervezetekkel. Merthogy – szól a sugallat – ez a baloldal „játszótere”, mások oda ne merészkedjenek. Azon túl, hogy ez óriási hazugság, ez nem klasszikus értelemben vett jobb- vagy baloldali kérdés, hanem nemzetstratégiai, a baloldal az elmúlt évtizedekben inkább azt bizonyította kormányon, hogy éppúgy a globális kapitalizmus kiszolgálója, mint a jelenleg regnáló Fidesz-kormány. Ebben tulajdonképpen nagy különbség nincs közöttük.

A Mérce szerzője, Tóth Csaba Tibor azt állítja, nem láttak a tömegben, pedig kerestek. Akkor nem kerestek hatékonyan, mert ott voltam. Erről a megbizonyosodhatnak, ha megtekintik a Magyar Jelen videóját, segítek is, 4:50-től nyilatkoztam.

Továbbá némi cinizmussal arról ír, hogy  a Mi Hazánk „elhagyta a munkásfórumot”, ezzel nyilván arra céloz, hogy idén nem volt a tavalyihoz hasonló szakszervezetis rendezvény a majálison. Ez tényleg így van, de ennek meglehetősen profán oka van. Egyrészt egy napba, amikor a programok igen változatosak és politikai tartalmú előadás/beszélgetés kettő fért bele az időkeretbe, másrészt a Mi Hazánk nagyon sok témát felölel (hiszen ennyi megoldatlan probléma van az országban), így ez valóban nem került idén megrendezésre.

De igencsak vágyvezérelt a Mérce következtetése, hogy a Mi Hazánk elengedte volna a témát, az alapja mondhatni egyenlő a nullával!

De még május 1-e kapcsán sem áll meg az állításuk, ugyanis külön sajtótájékoztató tartottam a témában, ahol arról beszéltem, tartalommal szeretnénk megtölteni a munka ünnepét, amely mára sajnos kiüresedett:

Napi szinten foglalkozunk a magyar dolgozókat érintő kérdésekkel, nemrégiben például munkaügyi országjárást indítottam, csak májusban több városban fogok munkaügyi fórumokat tartani.

Ezeken a fórumokon feltárjuk pontos részletességgel, mi vezetett odáig, ahol most vagyunk, majd ugyanilyen pontossággal fejtem ki a Mi Hazánk ideáit, céljait, majd pedig interaktív jelleggel beszélgetünk a magyar munkavállalókkal, konkrét ügyeket is megtárgyalunk, hol tudunk akár jogi segítséget is nyújtani egy-egy vitás munkaügyi kérdésben.

Úgyhogy a Mi Hazánk nemhogy „elengedte volna a témát”, hanem továbbra is minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megszólítsa a magyar dolgozókat és segítsen, de ezen túlmenően van egy további célunk is. Munkaügyi kabinetünk nem kizárólag szakmai alapokon áll, mert persze az minimum elvárás, hogy javaslataink ilyen téren is megálljanak, de mivel az elmúlt 33 évben a magyar munkavállalók elfásultak, kiábrándultak, a teljeskörű apátia uralkodik, nagyon sokan úgy látják, „úgy sincs értelme semmit tenni, nem történik semmi”, nekünk történelmi küldetésünk, hogy hitet adjunk nekik, felrázzuk őket!

Igenis van remény, de csak együtt sikerülhet. Velük együtt. Mert valójában ők és mi egyek vagyunk, annak a munkavállalói társadalomnak a részei, melyből kinőtt a Mi Hazánk Mozgalom is, mely az egyetlen népi alapú párt a teljes politikai palettán.

Kétségtelenül elhiszem, a fenti sorok nem fekszenek jól egy baloldali, marxista portál számára, és valóban könnyebb volna nekik, ha a munkavállalói érdekképviselet továbbra is megmaradna az ő privilégiumok. De az idők szava másfele mutat, a történelem kereke más irányba forog. A valódi törésvonal – közpolitikai szinten – nem a jobb- és baloldal között húzódik, és ez erre a kérdésre fokozottan igaz. Az, hogy a magyar dolgozók mennyit keresnek, milyen körülmények között dolgoznak, milyen érdekképviseletben részesülnek, nemzetstratégiai kérdés, ezért természetszerűen következik, hogy egy nemzeti párt ezt felvállalja.

Még akkor is, ha ez nincs ínyére az idejétmúlt, meghaladott, a valóságban mindig csődöt mondó baloldali ideológiák képviselőinek. Ezek a rendszerek sohasem tudtak jólétet teremteni a munkások számára, de totális elnyomást kaptak helyette.

Ez a felfogás a történelem színpadán leszerepelt, hiába próbálják felvállalni és őrizni szellemi örökségüket például Jámbor Andrásék, aki szerint a „vörös csillaghoz nem kötődnek bűnök”.

Határozott jövőképünk van arról, milyen célokat szeretnénk megvalósítani, egy magyarérdekű, valódi munkaalapú és organikus társadalmat, ahol azt hivatásként gyakorolhatják az emberek, amely lelkiekben is ad, mert gondoljunk bele, életünk nagy részét munkahelyeinken töltjük, innentől kezdve felesleges magyarázni, hogyan hat ki a teljes társadalom mentális állapotára, azt milyen körülmények között éljük meg. Ezért tűztük zászlónkra a magyar dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülésért folytatott küzdelmet. 

Hogy ez ma még messzinek tűnik? Valóban. De ki hitte volna 5 évvel ezelőtt, amikor az ásotthalmi pusztán zászlót bontott több ezer magyar ember akaratából a Mi Hazánk, hogy bejut az országgyűlésbe, majd egy év alatt megduplázza a támogatottságát?

Mi mindenesetre hittünk benne, mint ahogy a politikát se úgy gondoljuk el, ahogy a többi párt, akik tanácsadók és belső mérések bővületében megszédülve próbálnak lavírozni. A mi tanácsadónk a magyar nép.