„Rákay Kálmán, aki szereti Philipnek szólíttatni magát, bár nem tudom, egy magyar ember miért akar angol nevet magának, szóval Rákay Kálmán holywoodi léptékú pénzből csinált egy filmet 1848. március 15-ről. Olyan, amilyen, egyeseknek tetszik, másoknak nem” – írta Facebook-oldalán Bencsik Gábor.
Bencsik András után a Demokrata egy másik munkatársa, Bencsik Gábor is élesen kritizálta Rákay „Philip” Kálmánt és alkotását.
Szerinte az, hogy Rákay Kálmán a rendelkezésére álló összes fórumon dicséri és dicsérteti saját produkcióját, „az legföljebb ízléstelen, de ilyet már láttunk”.
Az viszont elfogadhatatlan, hogy a hazafiasságot összemossa a saját művészi teljesítményével, és pusztán a témaválasztásra alapozva hazafi kötelességnek minősíti a produkciójának elismerését, a bírálatot pedig hazafiatlannak, sőt egyenesen árulásnak nevezi
– teszi hozzá, egyértelműen célozva Rákay hozzászólására Bencsik András posztja alatt.
Rákay rosszul viseli a kritikát
Egy „nagyivó költőt”, Galsai Pongrácot idézte, akinek volt egy mondása, miszerint az antialkoholizmus nem mentség a tehetségtelenségre. „A hazafiság sem az” – mutat rá Bencsik Gábor, hozzátéve:
Ha nemzeti színekbe csomagolva a dilettantizmus is elismerést arat, abból hamar kontraszelekció lesz, amiből pedig elkerülhetetlenül hanyatlás következik. Egy társadalom legnagyobb értékei közé tartozik, hogy képes-e a köreiben létrejött alkotásokat és alkotóikat a maguk jelentősége szerint értékelni. Ha elveszíti ezt a képességét, az egész közösség megfizeti az árát.
Végezetül leszögezi, a Most vagy soha helyes értékelését nem Rákay Kálmántól várja, mivel ez nem is az ő dolga, „neki ebben nem osztottak szerepet”. „Az értő kritika feladata, hogy közéleti elfogultságoktól mentesen magát a művet minősítse. Rákay csupán annyit tehet, hogy okul belőle” – zárja sorait a Demokrata munkatársa.
Megosztotta a tábort
A két Bencsik éles hangvételű kritikája igencsak megosztotta a Fidesz-tábort, akik korábban ahhoz szoktak, hogy bírálat csak a „Soros-bérencektől” érkezhet. A fideszesek egy része egyébként kifejezetten örül, hogy végre „házon belül” is ki lehet mondani, ha valami rossz, vagy nem úgy sült el, ahogyan kellett volna, a Klein-félék viszont kevésbé.
Egy másik, szintén nem elhanyagolható réteg (főleg nyugdíjasok) viszont kifejezetten felháborodott, amiért Rákay filmjét bírálat éri, ráadásul pont húsvétkor. Ilyenkor valamiért különösen tilos bírálni másokat.
Illetve olyan is akadt, akinek szándékait nem igazán sikerült megfejtenünk, így szerkesztőségünk számára talány, hogy melyik oldalon is áll. Ilyen a nyugdíjas Péter is, aki a „magyar nemzet védelmében”, ám kétségkívül a magyar nyelvtan ellen visel hadat:
