A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) tagsága alapján a második legnagyobb magyarországi oktatási ágazati szakszervezet. Önleírásában természetesen „független” és főleg „demokratikus”, ám a sokat látott magyar emberek ha meghallják ezt a két szót egymás után, már feltámad bennük a gyanú, nem is alaptalanul.
Mivel a PDSZ nemcsak a második legnagyobb oktatási ágazati szakszervezet, de az egyik legaktívabb is, ezért úgy gondolom érdemes őket kicsit alaposabban is megvizsgálni.
Közéleti tevékenységük
„Célunk elsősorban az oktatás, különösen a közoktatás munkavállalóinak érdekképviselete, de az ágazathoz kötődő minden szereplőért, szülőkért, diákokért hallatjuk hangunkat, ismertetjük szakmai, emberi álláspontunkat.” – írják Facebook oldalukon.
Vagyis, a PDSZ állítása szerint egy, a tanárokért és az oktatás javításáért küzdő szakszervezet. De ez miként is nyilvánul meg a gyakorlatban?
Először is, rendszeresen szervezője/résztvevője kormányellenes tüntetéseknek, rendezvényeiken az EU-s zászló legalább annyira alapelem, mint a DK-s és MSZP-s politikusokkal való fotózkodás. Ami kifejezetten ironikus, tekintve, hogy az MSZP-SZDSZ kormány alatt milyen állapotban volt a magyar oktatási rendszer. Hiszen éppen ők voltak azok, akik a leghangosabban bírálták a Gyurcsány-kormányt 2006-ban, amiért az nem egyeztetett a pedagógusokkal, sokkal inkább rájuk erőltetett egy eleve elhibázott tervezetet. Az óraszámok drasztikus emelésével egyaránt rótt hatalmas terheket mind a diákokra, mind a tanárokra. Még azzal is megvádolták a kormányt, hogy a gyermekek és oktatás jövőjét gazdasági érdekeknek rendelik alá. Majd hozzátették:
Mi az iskolában a saját bőrünkön érezzük a különféle megszorító intézkedéseket. Úgy érezzük, veszélyben vannak állások, veszélyben van az oktatás minősége.
Ma pedig tényleg a Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett egyesült balliberális tömbtől várják az oktatás megreformálását?
Az elmúlt években egyébként – valódi tevékenységi körüket messze túllépve – láthatta őket uniós és szivárványos zászlókkal a CEU-ért aggódni, félreérthetetlenül radikális baloldali és antifasiszta szimbólumok alatt a „rabszolga-törvény” ellen tüntetni. De a szélsőliberális Mérce megmentésére is gyűjtést szerveztek, hiszen mi lenne velünk ilyen „minőségi” és „független” médium nélkül. Hogy ezeknek mi köze a tanításhoz? Azt én is szeretném tudni.
Önmeghatározás és világnézet
Nemzetünkről alkotott képüket szintén a Facebookon vallották meg. Ady születésnapján a költő egyik, magyarságról írt versével, mely szerintük „máig aktuális”. Ennek egészét nem áll szándékomban bemásolni, de ez a versszak nagyjából reprezentálja az egészet:
Mindig ilyen volt: apró kánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.
De nem csak Ady életét és magyarságot bíráló műveit tartják nagyra a „demokratikus tanárok”, hanem Imre Kertészt is. Amint kikerült a Nemzeti Alaptantervből (NAT), máris hangosan hiányolni kezdték „pótolhatatlan munkásságát”. Érdemes elolvasni, hogy Imre Kertész mit is gondolt a magyarokról, ebben felfedezhető némi Ady párhuzam.
Imre Kertész szerint ugyanis a magyarok görcsösen ragaszkodnak végzetükhöz, végül pedig mindig elbuknak, és azt sem tudják miért. Auschwitzi deportálásával kapcsolatban elmondta, hogy Magyarország sosem firtatta miért állt mindig a rossz oldalon és nem nézett szembe a holokauszttal. Kertész Imre szerint a zsidó- és cigánygyűlölet szükséges, primitív víziója a nemzetnek.
Ezek után nem is csoda, hogy Wass Albert, aki szerette szülőföldjét, szerette hazáját, és magyarságát, számukra teljesen elfogadhatatlan és „vállalhatatlan” személy. A „független”, „demokratikus” szakszervezet tanárai egymással versengve „fasisztázták” a híres erdélyi írót.
Jól láthatjuk, a PDSZ szívén viseli az oktatás ideológia vonalát, s mintegy szellemi kereszteslovagként akarja azt megtisztítani mindentől, ami egy szemernyi hazaszeretet vagy büszkeséget ébreszthetne a diákokban. Maradjon a korábban már jól ismert bűntudatkeltés és szégyenkezés. Én jól ismerem ezt a fajta oktatási rendszert, hisz engem is ebben tanítottak.
Tevékenységük az oktatás javításáért
A PDSZ a hangulatkeltésben nagyon jó – mint a legtöbb liberális álcivil szervezet. De vajon az oktatás minőségének javításában milyen eredményeket tudnak felmutatni? Csak az elmúlt egy hétben legalább három tanárverés látott napvilágot. Hol voltak akkor a transzparensekkel pózoló, az oktatásért és a tanárokért aggódó „demokratikus tanárok”? Miért hallgatnak minden alkalommal, amikor valós problémákra kellene felhívniuk a közvélemény figyelmét?
Ha valóban az oktatásért, a diákokért és tanárokért aggódnának, akkor nem belpesti elitiskolák megmondóembereiként viselkednének, hanem lemennének vidékre, mondjuk egy borsodi, vagy sarkadi iskolába. Elbeszélgetnének az ottani tanárokkal az őket ért inzultusokról, meghallgatnák azoknak a gyerekeknek a panaszait, akiknek minden nap bántalmaznak, megaláznak és elveszik az ebédpénzüket.
Ezek a gyerekek mind a deszegregáció áldozatai. Ők azok, akiknek az álcivilek és a jogvédőknek mondott ócska gazemberek elveszik a jövőjüket. Ők azok, akik bár szeretnének, de nem tudnak tanulni, mivel osztályukban többségbe kerültek az antiszociális elemek.
Ha a PDSZ-nek a politikai agenda erőltetése helyett valóban az oktatás minőségének és a tanárok, diákok helyzetének a javítása lenne a célja, akkor nem álproblémákkal foglalkozna, nem hangulatkeltéssel és olcsó fasisztázással töltené idejét, hanem tanulmányokkal és szakmai érvekkel támasztaná alá a szegregáció szükségességét.
Valódi célkitűzéseik
Mint azt a fenti példa is mutatja, az oktatás minőségének javítása (ha egyáltalán szándékukban áll) koránt sem képez prioritást. Vannak ennél fontosabb dolgok is. Hogy mik? Például az oktatás teljes átalakítása nyugati, liberális mintára. A nacionalizmus teljes kiirtása, helyette a szokásos bűntudatkeltés és a „merjünk kicsik lenni” mentalitás, ez által „ideológiailag megfelelő” fiatalok kinevelése, akik felnőve majd a teljes társadalmat átformálják. És ez még csak nem is holmi összeesküvés-elmélet, hiszen Facebook oldalukon előszeretettel vallják meg céljaikat. Csak egy példa:
Ha csak egy haszna volt az új Nemzeti Alaptantervnek, akkor az ez. Számos olyan szervezet, melyek eddig a „társadalmi tevékenység” leple alatt terjesztették beteg, életellenes ideológiájukat, most Wass Albertnek hála, végre levetették álarcukat, és színt vallottak, kit is szolgálnak.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
