Az 1945 utáni történetírás a magyar történelem számos fejezetéről alkotott túlzóan negatív képet. Ehhez párosult a hiteles források és a korabeli visszaemlékezések szándékos mellőzése. A történelemkönyvek sokáig nem írtak arról, hogy az 1921-es soproni népszavazás nem a politikusok, hanem az önkéntesen szerveződő Rongyos Gárda érdeme volt – írja véleménycikkében Csarnai Márk történész. Folytatás alább.
Ausztria az első világháború végén bejelentette igényét Nyugat-Magyarországra. A területet 1919-ben az antant Ausztriának ítélte, amelyet a trianoni diktátum is megerősített. A „rongyosok” azonban 1921 augusztusában útját állták az osztrák reguláris hadseregnek.
A Rongyos Gárda a nyugat-magyarországi események révén vált ismertté, azonban története korábban kezdődött. 1919. április 18-án egy a világháborút megjárt főhadnagy, Héjjas Iván Kecskemét melletti tanyáján hívta életre veterán tisztekből és katonából, gazdalegényekből, napszámosokból és a Székely Hadosztály maradványaiból. Héjjas amikor hírét vette annak, hogy a Haza veszélyben van, azonnal cselekedett. Az általa életre hívott alakulat célja az volt, hogy felvegyék a küzdelmet a Tanácsköztársaság terrorlegényeivel és az országra törő területrabló hadakkal szemben. Testvérét, Héjjas Aurélt a vörös különítményesek tartották fogva, akit Szamuely rögtönzött statáriális bírósága halálra ítélt. Kiszabadítását – az osztrákok elleni első ágfalvi csatában (1921) jelentős szerepet játszó – Francia Kiss Mihály vitte véghez.
Az önszerveződő sereg társadalmi származástól függetlenül egyesített időst és fiatalt egy közös cél érdekében. A magyar területek megtartásáért felvették a küzdelmet a román csapatok ellen. Ennek eredményességét jelzi hogy a románok vérdíjat is kitűztek Héjjas Iván fejére, aminek nem sok eredménye volt.
Az igazi hősiességet azonban 1921-ben cselekedték meg, amikor harcba szálltak a Sopron környéki területek megtartásáért. A nyugat-magyarországi felkelés és a Lajtabánság nélkül a soproni népszavazás nem került volna kiírásra, amelynek eredménye igazolta, hogy a trianoni diktátum rendelkezései sem kőbe vésettek.
A Rongyos Gárda az országcsonkítás ellenére is képes volt bátran cselekedni. Nélkülük Sopron ma Ödenburg lenne.
Tizenhét évvel a nyugat-magyarországi felkelés után újra a haza szolgálatába álltak. 1938-as újjászületését követően a Rongyos Gárda megkezdte a terep előkészítését Kárpátalja visszafoglalására. Tagjai 1939. január 6-án döntő szerepet vállaltak a Munkácsot ért cseh támadás visszaverésében.
A hősök sorsa az üldöztetés és elhallgatás lett. A Rongyos Gárdát a marxista történetírás a „fehérterror” megvalósítójának titulálta. A vörösterrorra adott választ a kommunista időszak emlékezetpoltikája eltúlozta és nem ritkán hazugságokkal tarkította, hogy a tanácsköztársaság bűneit elhallgassa, vagy relativizálja. Azok, akik 1919-ben átélték a vörösterrort, jogosnak ítélték a tanácsköztársaság bukása utáni rendteremtést és a felelősök elszámoltatását.
1918 októberétől kezdve a magyar történelem legsötétebb időszaka következett be. Az ország akkori vezetése tétlenül szemlélte ahogy a cseh, román és szerb csapatok egyre beljebb vonulnak az ország területén. A honvédséget leszerelték, a rend felbomlott. Az őszirózsás forradalmat követő felfordulás megnyitotta a kommünhöz vezető utat. A vörösterror 133 napja alatt több mint 500 fő vesztette életét. Az ország jelentős része idegen megszállás alatt állt. A Budapestig, majd Győrig vonuló románok csak 1920 tavaszán hagyták el a Tiszántúlt, a szerbek pedig egészen 1921 nyaráig uralmuk alatt tartották Baranya vármegyét. Pécs és Baja városát az emigráns kommunisták és polgári radikálisok el akartak szakítani Magyarországtól, tovább csonkítva ezzel az országot Trianon után. A megszálló románok és szerbek a gabonatermést, a szenet, az állatállományt, a közlekedési eszközöket és a vasúti járműveket is magukkal vitték. Balátható, hogy ilyen körülmények között, csak erős kézzel lehetett fellépni a rend és a törvényesség visszaállítása érdekében. Hogy történtek kivégzések, azokat senki nem vitatja, ám azok a vörösterrorra adott reakciók voltak. Prónay különítményét megelőzte Szamuely halálvonata.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!Évtizedeken keresztül beszéltek, publikáltak az úgynevezett fehérterrorról, és ez akadályozta, hogy a Rongyos Gárda tagjairól az őket megillető módon emlékezhessünk. Most már beszéljünk azokról, akik nem nyugodtak bele a trianoni országcsonkításba és harcba szálltak Nyugat-Magyarországért.
