A Carpathian Brigade megidézte Rózsa Sándor alakját és talán legismertebb sorait, a magyar válogatott pedig helyenként betyáros meccset játszva győzte le a szerbeket valahogy úgy, ahogyan a 19. század közepén a betyárvezér is tette. Vendégszerzőnk, Lipták Tamás „Aldo” helyszíni beszámolója a szombat esti magyar-szerb mérkőzésről.
Meg merem kockáztatni, hogy legalábbis hosszú évtizedek óta nem vártak Magyarországon labdarúgó-mérkőzést annyira, mint a Szerbia elleni szombat esti összecsapást. A magyar felnőtt válogatott utoljára 1986-ban vett részt világeseményen úgy, hogy arra egyenes ágon jutott ki – akkor a holland válogatottat előzte meg Mezey György válogatottja. Most Marco Rossi csapata várhatta első helyről, idén még veretlenül az oly fontos budapesti mérkőzést egy nagy rivális ellen.
Három meccsre is megtelt volna a Puskás Aréna
Lassan hozzászokhatunk, hogy szinte percek alatt elkapkodják a hazai meccsekre szóló jegyeket. A 67 ezer férőhelyes Puskás Aréna akkor is megtelne a magyar válogatott tétmeccseire, ha kétszer vagy háromszor akkora lenne – igény tehát egyértelműen volt és van is a létesítményre, melynek megépülését annyian ellenezték az elmúlt évtizedben. A futballmeccs nem könnyűzenei koncert, így sajnos nem lehet az előző napokra újabbakat szervezni a közönség igényeinek kielégítése céljából – a jegyüzérek így igen szépen kerestek az elmúlt hetekben. Reméljük, az MLSZ hamarosan talál valamilyen megoldást erre a jelenségre, amit eltüntetni nyilván nem lehet, de kordában tartani talán igen.
Ha mindönki úgy tösz…
Szombat kora délután a Nagykörút és a Keleti pályaudvar közötti utcák kocsmái elkezdtek megtelni nemzeti mezt viselő emberekkel. Az idő pazar volt, a nyár úgy döntött, október közepéhez közeledve megmutatja még egyszer magát a verőfényes napsütésben. Látszólag tehát minden, de tényleg minden adott volt ahhoz, hogy egy felejthetetlen mérkőzés kerekedjen az annyira várt selejtezőből. A körút már órákkal a mérkőzés előtt a magyar szurkolók dalaitól volt hangos, és néha a füstbomba jellegzetes, kesernyés szagát is magával sodorta a késő nyári szellő. Szerb szurkolók is akadtak, nem volt nehéz kiszúrni őket, hiszen némileg magasabbak és nagyobb termetűek magyar „kollégáiknál”. Feszültségnek azonban nyoma sem volt, egyik fél sem kereste saját tenyerének a másik arcán való tesztelését – a csattanó tehát most elmaradt.
…ahogy tönni köll…
Az estéhez közeledve egyenes arányosan tevődött át a tömeg a Keleti pályaudvar környékére. A Verseny utcában több százan, vagy inkább ezren várták, hogy elinduljon a Carpathian Brigade által szervezett vonulás a stadionba. Görögtüzek gyúltak, zászlók lengtek, rigmusok szálltak messzire. A nap már lement, amikor elindult a szurkolósereg a Puskás Aréna irányába.
Mindenki bizakodott. Alig fél órával a találkozó hivatalos kezdése előtt már szépen megteltek a lelátók, mindenki komolyan vette tehát a felhívást, hogy időben érkezzen a lelátóra. A fények egyszer csak kialudtak, amikor több ezer mobiltelefon lámpája által kísérve csendült fel a Nélküled, a Kárpát-medencei magyarság összetartozásának szimbólumává nemesült Ismerős Arcok-sláger. Igazi libabőr, ahogy mondani szokták, az aktust pedig az ekkorra már ezres nagyságrendűre duzzadó szerb szurkolótábor is eleinte csak némán nézte, hogy aztán egy rigmusban kezdjenek el Koszovó általuk vélt státuszán merengeni – a téma több maguk elé aggatott zászlón is megjelent.
…akkó mindön úgy lösz…
Kevesebb, mint tíz perccel a kezdés előtt aztán a Dózsa György úti kapu mögött, a Carpathian Brigade törzshelyén piros-fehér-zöld színű fóliák emelkedtek a magasba, összesen több mint 12 ezer. Sejthető volt, hogy a látvány messze nem csak ennyiből fog állni, de a végeredmény talán azokat is meglepte, akik nem először látták az ultrák alkotásait: az alsó szintről csörlők segítségével kezdett egy alak emelkedni a magasba, akit nem csak a magyar, de a szerb szurkolók is ismerhettek akár. A legendás magyar betyár, Rózsa Sándor három szintet is befedő portréja nézett le a magyar válogatott kivonuló játékosaira. A szektor alján pedig a tőle származó idézet tette teljessé a látványt.
Zúgott a „ria-ria, Hungária”, több mint hatvanezer torokból egyszerre, csak a szerb himnusz idejére némult el a stadion, amely aztán együtt énekelte nemzeti imádságunkat. Aztán kezdődhetett a mérkőzés.
…ahogy lönni köll!
Mind a szerb, mind a magyar válogatott nyílt sisakkal, támadóan kezdett. A vendégek játszottak veszélyesebben, de ez messze nem jelentette azt, hogy felborult volna a pálya. Borultak azonban a szurkolók, mégpedig egymás nyakába, amikor a 20. percben Nego passzából Varga Barnabás volt eredményes! Tíz perccel később úgy tűnt, hogy a magyar válogatott vezethet ígéretes támadást, azonban eladtuk a labdát, aminek a vége egy szerb szöglet lett. A sarokrúgásból aztán sikerült egyenlítenie a vendégeknek Pavlovics révén. Azért olyan sokáig nem örülhettek déli szomszédaink, hiszen a középkezdés után Sallai engedte, ha nem is teljesen tudatosan, maga mögé a labdát, lövőhelyzetet teremtve ezáltal – a jó 20 méteres bombával szemben tehetetlen volt Milinkovic Savic hálóőr. A mérkőzés képe nem sokat változott, a szerbek tűntek veszélyesebbnek, azonban a magyar védelem erősebb volt a két ország határán álló kerítésnél, így hiába próbálkoztak feltörni azt szerb oldalról, minden egyes kísérlet vissza lett verve.
Betyárbecsület
Elképesztő hangulat uralkodott a Puskás Arénában, az utolsó percekben az egész stadion állva szurkolt a magyar válogatottnak, a lefújás után pedig hatalmas ünneplés kezdődött. A magyar válogatott három körrel a vége előtt hárompontos előnnyel vezeti selejtezőcsoportját Szerbia előtt, a kedd esti, Litvánia elleni idegenbeli mérkőzésen pedig bebiztosíthatja részvételét a jövő nyári, németországi Európa-bajnokságon!
Ebben a tudatban indultak haza, illetve szombat este lévén talán még valamelyik nyitvatartó kocsmába vagy egyéb szórakozóhelyre a szurkolók, akik közül sokan felemlegették a két és fél évtizeddel ezelőtti, akkor még jugoszlávok elleni vb-pótselejtezőt is. Hiába, no, a betyárbecsület is azt kívánta, hogy amint annak idején Rózsa Sándor serege, úgy a magyar válogatott is méltóképpen vágjon vissza a szerbeknek. Folytatás Litvánia és Bulgária ellen idegenben, a selejtezősorozatot pedig Montenegró ellen zárjuk november közepén.
Lipták Tamás „Aldo”
Fotók: Jobbszélső, A pálya jobboldala
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
