A Kárpátia Stúdió gondozásában megjelent Acélemberek című kötetben 27 olyan élvonalbeli német katonáról olvashatunk, akik világnézeti meggyőződése ugyan lehet vita tárgya, az azonban tagadhatatlan, hogy mindannyian katonaesküjükhöz híven, bátran harcoltak hazájukért a II. világháborúban, s nem egy közülük legdrágább kincsét, az életét is feláldozta Németországért.
Nem tudjuk, annak idején kik voltak azok a spártaiak, akik önfeláldozóan, az utolsó szálig elesve védték több mint kétezer éve a thermopülai szorost, az azonban bizonyos, hogy „megcselekedték, amit megkövetelt a haza.”Hősiességük emléke nem halványult el azóta sem, s minden kor minden katonája előtt példaként állnak.
Az ebben a kötetben szereplő 27 katona – akiket a kötet alcíme Hitler legkeményebb katonáinak nevez – szintén megtett mindent, hogy hazájuk győztesen kerüljön ki a XX. század közepén zajló nagy világégésből. Voltak köztük magasan képzettek és ösztönösen tehetségesek, alig huszonévesek és már az I. világháborút is megjárt harcedzett veteránok. Ami azonban közös mindegyikükben, az a mérhetetlen bátorság és elszántság, amivel harcba indultak hazájuk győzelméért.
Voltak, akik légi csatákban jeleskedtek, mások az óceánok vizein szálltak hajójukkal harcba az ellenséggel, de talán a legnehezebb feladat azoknak jutott, akik a végtelen orosz síkságokon álltak keményen helyt a rájuk zúduló szovjet Vörös Hadsereg ellen. Rendfokozatukat tekintve is széles a spektrum, hiszen volt köztük százados, s volt vezértábornagy, azonban mindannyian kiérdemelték, hogy a legmagasabb német hadikitüntetést, a Vaskereszt Lovagkeresztjét – tölgyfalombokkal, kardokkal, briliánsokkal kiegészítve – viselhették a nyakukban.
Mindannyian rendkívüli módon „dekorált” katonái voltak tehát a III. Birodalomnak, mégis érdemes név szerint kiemelni
Hans-Ulrich Rudel ezredest, akinek kitüntetése – Lovagkereszt Tölgyfalombbal, Kardokkal, Briliánsokkal, Arany tölgyfalombokkal – azért egyedülálló, mert ilyen magas kitüntetést, tulajdonképpen a kiadott kitüntetések csúcsát, egyes egyedül ő érdemelte ki a Wehrmacht katonái közül.
Ez a kötet először 1959-ben jelent meg német nyelven, s miként a magyar mostani megjelenés, távol tartja magát a politikai, világnézeti kérdésektől, célja megadni ezeknek a német katonahősöknek azt a tiszteletet és elismerést, ami mint katonáknak kijár nekik. Bátran harcolva – sokszor életüket is feláldozva – küzdöttek egy általuk magasztosnak ítélt célért, a német nép győzelméért, német hazájukért.
Bármilyen elveket is vallottak, példát mutattak nem csak a saját koruknak, de minden kornak, amelyik képes becsülni a katonaerényeket, a bátorságot, a hősiességet, a bajtársiasságot, az áldozatkészséget.
Aki elolvassa ezt a könyvet, nem csak újra átélheti az akkori csaták izgalmát, de megismerheti ezeknek a német katonáknak emberi oldalát is. Hősi, sokszor megvalósíthatatlannak tűnő, mégis sikeres tetteik alapján pedig – akiben van erre fogadókészség – példát is meríthet saját maga számára.
Bizonyára ennek a kötetnek a magyar nyelvű megjelentetése is elősegítheti azt a célt, amit a kötetben szereplő, egykori páncélostábornok Hasso von Mauneuffel már a háború után politikusként ekképpen fogalmazott meg a nyugatnémet törvényhozás, a Bundestag épületében:
„ A német katona bárhol is volt, mind az első, mind a második világháborúban becsülettel és lojálisan harcolt. Véget kell vetni annak a megkülönböztetésnek, amely a német katonát sújtja, azt a katonát, amelyik megállta a helyét a Történelemben.”
Tölgyesi Tibor
(A könyv megrendelhető a Magyar Menedék Könyvesház weboldalán, IDE kattintva.)
