Önkormányzati választások alkalmával talán még sohasem tapasztalt az ország olyan durva és gyalázkodó, egyszersmind magánéleti mélységekig leereszkedő kampányt, mint ami felvezette az elmúlt hetekben, október 13-án megtörtént voksolást.
Az eredményeket már számtalan helyen kielemezték, a Fidesz, ha nem is veszítette el, hiszen a számok alapján ezt nehezen lehetne kijelenteni, de szimbolikus értelemben semmiképpen sem nyerte meg a választásokat. Ez nem illeszkedett az általuk sikersorozatnak nevezett láncolatba, melyet hosszú évek óta folytatnak.
Ennek következtében felszínre tört újra a kérdés, vajon milyen irányt vesz a magyar politika mindezek után. Hiszen először történt meg, hogy az egyesült balliberális tömb valóban összefogott, a legtöbb helyen, főként nagyobb városokban, Budapesten teljes egészében beállt egy-egy jelölt mögé, és valljuk be, minden előzetes jóslat ellenére – az ő szempontjukból – sikeresebben működött, mint azt gondoltuk.
A Fidesz pedig szemlátomást elkényelmesedett, belesüppedt az elmúlt évek sikereibe, és erősen véleményes, megfelelően kezelték-e a Borkai-ügyet. A Mi Hazánk viszont, mely tisztán és világosan fogalmazta meg célját, avagy se Gyurcsány, se Orbán, erősödni tudott az EP-választások óta, és ahol elindult, ott döntően elérte az 5%-os küszöböt, mely egy országgyűlési választásokon már bejutást eredményezne.
Sokan vallják, eljött újra a „kétosztatú politika” kora, azaz két fő politikai tábor áll szemben egymással, éppúgy, mint a Fidesz hegemóniája előtt, mikor vele szemben, váltópárti státuszban állt az MSZP. A Mi Hazánk viszont nem ért egyet ezzel a megállapítással, ugyanis harmadik utat hirdet.
Mindezek tükrében a politika iránt érdeklődők nagy várakozással tekintettek elébe az október 23-i ünnepségeknek, hiszen mint tudjuk, azon túl, hogy a magyar nemzet szabadságharcának nagy és dicső évfordulója a nap, de különféle politikai erők is értékelni szokták helyzetüket, s ez a fajta számvetés különösen indokolt az önkormányzati választások után.
Orbán Viktor a Zeneakadémián (origo.hu)
Ehhez képest talán mégis visszafogottabb volt a felhozatal, hiszen a Fidesz nem tartott köztéri nagygyűlést, Orbán Viktor viszonylagos zárt körben, a Zeneakadémián mondott ünnepi beszédet, és ennek vezérfonala nélkülözte az aktuálpolitikát, mondandója történelmi jellegű volt. De az egyesült balliberális tömb pártjai sem gondolták többségében úgy, hogy utcára vinnék híveiket, bár Karácsony Gergely, mint újdonsült polgármester összehozott egy szerény rendezvényt, de az ellenzék pártjai nem vágták fejszéjüket tömegrendezvényekbe.
Kunhalmi Ágnes is számszerűleg 10 fő előtt emlékezett október 13-ról. Igen, nem elírás, valóban ez hagyta el száját.
„Október 13-a” emlékére (szeged.hu)
A baloldali ellenzékből kicsit kilógott a Jobbik, akik valami furcsa motivációtól vezérelve a Corvin közben tartották rendezvényüket. Holott Pongrátz András már előzetesen, és ott is felhívta a jobbikosok figyelmét: semmi keresnivalójuk azon a helyen.
Azt túlzás volna állítani, hogy megtöltötték a teret, ha még mindez nem lett volna elég, igen erős kritikát kaptak azoktól változatos módon, akiknek a korábbi években csalódást okoztak balra evező politikájukkal.
A Mi Hazánk a Corvin közben (Mi Hazánk Facebook-oldal)
Az viszont minden további nélkül kijelenthető, a legnagyobb köztéri megemlékezést a Mi Hazánk tartotta, kik pár órával a Jobbik előtt viszont megtöltötték a Corvin közt, aláhúzva ezzel azt a vélekedést, a magyar politika a jövőben nem kettő, hanem hárompólusú lesz;
mert akik nem kérnek a jelenleg regnáló Fidesz-kormányzatból és a balliberális tömbből sem, számukra marad így is választás.
Elemi.hu
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
