A február 9–16. között zajló Házasság Hete rendezvénysorozat a házasság és a család megbecsülésére és gondozásának fontosságára irányítja a figyelmet. Fókuszba állítja az egymást vállaló és támogató szerelemnek a házasságban kiteljesedő értelmét és valódi boldogságát a Valentin-napi konzumkultúra helyett. Erről az alapvető emberi életközösségről Osztie Zoltán, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom plébánosa osztja meg gondolatait a Magyar Jelen olvasóival.
– A statisztika azt mutatja, hogy a 2010-es mélyponthoz képest nőtt a házasságkötések száma, miközben az ezer főre jutó válások mutatószáma csökkent, 2,4-ről 1,8-ra. Jobban megbecsüljük a házasságot?
– Hála Istennek, ha így van. Mi is tapasztaljuk, hogy nő a spirituális érdeklődés a fiatalokban. Keresik a személyes Isten-kapcsolatot. Ezért is van kiírva templomunk homlokzatára, hogy „Ha kerestek, megtaláltok”, és ezért végzünk folyamatos szentségimádást 2018 óta. Az imádság hat az élet minden területén, a házasságban, a családban is.
– Hogyan kezdje a keresést, aki gyakorlatlan, aki nem tud imádkozni sem, de érzi, hogy szüksége lenne valami támaszra? Mi lehet az első lépés?
– Az első lépés az, hogy maradjon csendben. Korunk a zaj diktatúrájának kora. Ha csendet teremt maga körül, meg fogja hallani a saját lelkének szavát, és el tud kezdeni beszélgetni Istennel.
– A zaj diktatúrájában a destruktív életfelfogás hangja a legerősebb.
– A házasság és a család nem kizárólag egyházi „téma”, hanem egyetemes érvényű ügy, emberi mivoltunk alapkérdése. Mára az Egyházban kulcsfontosságú területté vált a házasság gondozása, mert azt látjuk, hogy jól kidolgozott stratégia mentén, rendszerbe szervezve rombolják, mint intézményt. A támadás filozófiai szinten kezdődött, a marxista frankfurti iskola működésével. A stratégia elemei a szexuális forradalom, az egyházak és a papság lejáratása, a család támadása, a gendermozgalmak és a migráció erősítése, amely kulturális keveredést idéz elő.
– A frankfurti iskola, hiába százéves, ma is népszerű ideológia az egyetemeken. Egyik fontos kiáltványuk az Autoriter személyiség (1950), amely a hagyományos nemi szerepeket támadja és bélyegzi meg.
– Mondjuk ki nyíltan, hogy a hagyományok rombolása emberiségellenes cselekedet. A hagyomány kipróbált és valódi személyi méltóságot biztosító keretet ad az életnek, mindenkinek a maga helyén. A házasság Isten terve szerint való, a Teremtés rendje nem játszható ki büntetlenül. A házasságban a két félnek egymást kiegészítő szerepe van. Egyik sem alá vagy fölérendelt, hanem egymás mellett építik a családot. Van erről egy csodálatos festménye Rembrandtnak, a Tékozló fiú megtérése. A képen a térdelő fiú hátán két kéz nyugszik, s az egyik jól láthatóan női, a másik pedig férfikéz. Ez azt fejezi ki, hogy az Isten: szeretet, és a családban a szülők együtt formálják bennünk az Isten-képet.
– A házasságnak vannak tipikus válságidőszakai. Hogyan vészelhetjük át a nehéz időket?
– Az egyházi kezelésmód egyre inkább a személyesség irányába fordul. Mind megkaptuk azt a többleterőt, amit Krisztus jelent, és ezt az Egyház személyes odafordulással elő tudja hívni a válságba került emberekből. Ha keressük, megtaláljuk Istent, egymást és a házasság boldogságát…
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
