Soha ennyien nem vágtak még neki a Budai Várból a Kitörés Emlék- és Teljesítménytúrának, mint 2025-ben. Összesen 3580-an indultak el, ami rekordnak számít az évről évre egyre több embert vonzó rendezvény életében, melyet idén már 18. alkalommal hirdettek meg. Erről a számról és az idei túráról is beszélgettünk annak főszervezőjével, Moys Zoltánnal.
„Az előnevezések alapján már sejtettük, hogy rekordrésztvevő lehet majd az idei évben” – mondta kérdésünkre Moys Zoltán, a Kitörés 60 Teljesítménytúra főszervezője. Szerinte ebben az is közrejátszott, hogy nagyon jó idő volt, valamint a kerek, 80. évforduló is. „Nagyon sok olyan emberrel beszéltem, akik akár egyedül érkeztek először, vagy ketten, hárman, de már most mondják, hogy jövőre már a barátaiknak, ismerőseiknek is szólnak. Ez tényleg egy olyan túra, amire az ember eljön, végigmegy, és annyira magával ragadja, hogy már mindig jönni akar” – osztotta meg tapasztalatait Moys.
Kitörés a szellemi karanténból
Mint elmondta, óriási elégtétel számukra, hogy minden évben ha csak egy picit is, de növekszik a résztvevők létszáma. „Tulajdonképpen ez a túrának a legfontosabb célja, amiért ez az egész megszületett. Egy misszió volt, hogy méltóképpen tudjunk megemlékezni a hőseinkről.
Az, hogy emelkedik a létszám, azt is jelenti, hogy a magyarságnak egy nagyon nagy része átérzi azt, hogy miről szól ez az egész” – véli.
Szerinte a kitörés túra is arról szól, hogy ápolni kell a Budapest védelmében elesettek emlékét, amit egyre többen tartanak fontosnak. „Rengeteg biztatást kaptunk olyanoktól is, akik valamilyen okból nem tudtak eljönni a túrára. Azonban azt látjuk, hogy a magyar társadalomban egyre jobban kezd ez a téma kitörni abból a szellemi karanténból, amibe próbálják beszorítani” – emelte ki.
Csak egy szűk, behatárolható rétegnek nem tetszik a túra
Moys Zoltán fontosnak tartja kiemelni, hogy nemcsak a túrát, de az egész megemlékezést alig néhány ember kezdte el. Emlékeztetett, hogy a kommunizmus idejében teljesen el volt hallgatva a történet, amiről csak a rendszerváltás utáni időkben lehetett egyáltalán újra beszélni, a mostani generációk azonban már egyre többet tudhatnak az akkori eseményekről. A három és félezer túrázóval szemben megjelent alig kétszáz fős ellentüntetés kapcsán elmondta, hogy nem volt semmiféle atrocitás a túrázók és az antifasiszták között, ő legalábbis nem tud ilyenről.
„Azt látni kell, hogy az ellentüntetők valójában csak egy nagyon-nagyon jól behatárolható szűk réteget képviselnek, akik nem tudják növelni a létszámukat, mert nincs társadalmi támogatottságuk” – mondta.
Szerinte a magyarságnak még van egy olyan ösztönös, normális gondolkodásmódja, amellyel megértik azt, hogy ez a túra azokra a katonákra emlékezik, akik tényleg a hazájukért harcoltak és haltak meg. „Sokan a mai napig ott nyugszanak a föld alatt, amerre megy a túra” – fejtette ki hozzátéve, hogy már csak ezért is aberrált dolog ez ellen tüntetni. Moys szerint a sajtónak is óriási a felelőssége, amikor két demonstrációról írnak és beszélnek, miközben a túra nem gyűlés, nincsenek beszédek. „Ide mindenki azért jön el, hogy közösségben, de mégis személyesen, egyedül, befelé fordulva emlékezzen azokra a katonaősökre, akik az életüket adták a hazáért. Az ez elleni tüntetést minősíthetetlennek tartom, és pont ezért mondom azt, hogy a társadalom jóérzésű része úgy van vele, akár egyetértett a magyar hadsereg II. világháborús szerepvállalásával, akár nem, hogy a saját hősi halottainkra igenis lehet méltóképpen emlékezni” – véli.
Soha ennyien nem indultak neki a kitörés túrának, mint 2025-ben
A kommunisták mindig gyávák voltak
Az ellentüntetés kapcsán megjegyezte, hogy a létszámuk egyszerűen nem tud emelkedni, annyira szűk réteg gondolkodik hozzájuk hasonlóan. „A kommunizmus szellemiségét viszik tovább, és nyilván nekik ez nagyon fáj, hogy valaki azokra emlékezik, akik ellenük harcoltak. Ez ilyen egyszerű” – szögezte le. Hallott arról is, hogy egy „nemzetközi antifasiszta akció keretében” szedték össze a megemlékezők koszorúiról a szalagokat néhányan, amiről aztán a Vajnai Attilához köthető Mi Időnk portál számolt be büszkén. Nyilván vállaltan is kommunisták. „Nem csodálkozom, mert a kommunisták mindig ezt csinálták. Gyáván, titokban, soha nem nyíltan és szemtől szembe támadták értékeinket. Egy normális embernek nem jutna eszébe ilyet csinálni. El nem tudom képzelni, hogy hozzányúljak egy szovjet katona sírjára tett koszorúhoz, annak ellenére sem, hogy milyen szörnyűségeket követtek el a magyar nők és a magyar társadalom ellen a megszállás során” – fejtette ki.
Rekord létszámban vettek részt a 80. évfordulón rendezett Kitörés 60 túrán
Az elszakított részekről is sokan érkeznek
Mint Moys elárulja, a túra legnehezebb része mindig inkább az azt megelőző szervezés, mert ennyi emberrel nem egyszerű megoldani logisztikailag sem, hogy minden rendben legyen. A visszajelzések alapján ezt idén is sikerült megoldaniuk, nem voltak jelentős hiányosságok. Ráadásul mint mondja, talán idén voltak a legideálisabbak a terepviszonyok, ami szintén könnyebbséget jelentett.
„A legjobb érzés, hogy idén is nagyon sok jó emberrel találkoztunk a túrán. Nagyon sokan jönnek az elszakított részekről is Felvidékről, Erdélyből, és ez is nagyon nagy dolog” – emelte ki.
Azt is fontosnak tartja, hogy a magyar szellemi és kulturális élet több kiemelkedő kortárs szereplője is elindult a túrán, ami szerinte egy óriási visszajelzés Moys szerint. „Igazából, ami a legpozitívabb számomra egyfajta szubjektív élményként, hogy az utolsó kilométereken, felfelé a Kakukk hegyre, mindig egy nagyon felemelő érzés látni az utolsó 10-15 embert, akik ott már tényleg a teljesítőképességük határán vannak, és harcolnak az elemekkel, harcolnak önmagukkal a fizikai végkimerülés határán, de nem adják fel” – emelte még ki. Mint mondja, látni azt, hogy egyfajta „akarat diadala üzemmódba kapcsolva” még valahogy megmásszák azt a hegyet, ez mindig egy óriási élmény, ami beleég az emberbe nagyon hosszú időre. „Felejthetetlenek azok a tekintetek, amikor valaki a célban megkapja az oklevelet és a felvarrót, mert végig csinálta, pedig menet közben már többször úgy érezte, hogy feladja. De utána mindig képes volt újraindulni, és
szerintem életre szóló üzenete is van ennek, hogy sokszor elbukunk, elesünk, úgy érezzük, hogy nem tudunk továbbmenni, de erőt tudunk meríteni akár azokból a katonahőseinkből, akik sokkal nehezebb körülmények között, élet és halál mezsgyéjén kellett kitörjenek”
– összegezte a túra főszervezője, Moys Zoltán, hogy mit is jelent az emlékezés és a túra teljesítése nagyon sokaknak. A felvetésre, miszerint egyesek szerint sokmilliós állami támogatást kapnak a túrára, Moys elmondta: a túra szervezésében mindenki önkéntesen vesz részt, a megrendezéséhez soha egyetlen fillér támogatást nem kaptak sem az államtól, sem más szervezetektől.
Körbezárt Idealizmus – beszámoló a 2025-ös Becsület Napi rendezvényről (+KÉPGALÉRIA)
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
