Az Egyesült Államok bejelentette, hogy 2026-ban kilép az Egészségügyi Világszervezetből (WHO), ezzel súlyos pénzügyi kihívások elé állítva a régóta vitatott hatékonyságú és kétes pártatlanságú nemzetközi testületet. Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz főigazgató szerint az amerikai távozás pénzügyi válságot okozhat, ám a WHO gyengeségei nem új keletűek – az USA kivonulása csupán rávilágít alkalmatlanságára, különösen a COVID-19 világjárvány alatti túlkapásai fényében.
Az USA évente 400–500 millió dollárral, a WHO költségvetésének mintegy 16 százalékával támogatta a szervezetet, ezzel a legnagyobb egyéni finanszírozóvá válva. Donald Trump már 2020-ban a kilépést szorgalmazta, mert szerinte a WHO Kína érdekeit szolgálva, elfogultan kezelte a járványt. Joe Biden korábbi amerikai elnök ezt végül visszavonta, de 2025-ben a második Trump kormány újra a kivonulás mellett döntött. A Reuters szerint Tedros a tagállamokat arra kéri, győzzék meg Washingtont a döntés felülvizsgálatáról, kiemelve a globális egészségügyi programok veszélyeztetettségét.
Ám felmerül a kérdés: valóban a pénzügyi stabilitás aggasztja a WHO-t, vagy inkább befolyásának megőrzése a cél?
A nemzetközi sajtó aggódik az USA távozása miatt, kiemelve a WHO szerepét a világjárványok elleni harcban és a szegényebb országok támogatásában. A 2022–2023-as, 6,72 milliárd dolláros költségvetés mellett azonban Németország, Japán, Kína és a Bill & Melinda Gates Alapítvány jelentős hozzájárulásai azt mutatják, hogy az amerikai támogatás elvesztése súlyos, de nem végzetes csapás.
Prominens jobboldali körök üdvözlik a lépést
Rand Paul republikánus szenátor így fogalmazott: „Senkit sem szabad arra kényszeríteni, hogy beadassa a COVID-oltást, hiszen a természetes immunitás legalább olyan erős, mint a vakcinák. Az egyéni önrendelkezést tiszteletben kell tartani.” Robert F. Kennedy Jr., egészségügyi miniszter és korábbi oltáskritikus aktivista hozzátette: „Egy hatástalan, potenciálisan veszélyes beavatkozás kikényszerítése ellentétes a tudományossággal és a demokráciával.” Ezek a nézetek megerősítik azt a kritikát, hogy a WHO a COVID-19 idején – egységes intézkedéseket erőltetve, figyelmen kívül hagyva az egyes tagországok eltérő helyzetét – túllépett hatáskörén.
Ha a kivonulás nem is hozza el a WHO végét, akkor is egy új korszak kezdetét jelzi
A WHO gyengülése lehetőséget teremthet az egyes nemzeteknek, hogy – megszabadulva a szervezet merev szabályaitól – saját egészségpolitikát alakítsanak ki. A fősodratú média szerint azonban a WHO nélkül káosz és betegségek terjedése fenyeget. De nem éppen a WHO elfogult és túlbonyolított rendszere akadályozta sokszor a hatékony válaszokat? A COVID-19 járvány elején például későn reagált a vírus terjedésére, túlzottan bízott Kína adataiban, és közben nyomást gyakorolt a tagállamokra, hogy egységes, gyakran indokolatlanul szigorú intézkedéseket vezessenek be. Ráadásul sokan azzal vádolják a szervezetet, hogy gazdasági érdekeket szolgál, és az egyszerű emberek kárára, a multinacionális cégek javára cselekszik.
Magyarországon a Mi Hazánk Mozgalom határozottan ellenzi a kötelező oltásokat és erősen bírálja a WHO-t, amelynek pandémia-szerződését a nemzeti önrendelkezés aláásásaként értékeli. A párt tüntetésekkel tiltakozott a „COVID-diktatúra” ellen, erősítve a WHO-kritikus hangokat.
Az Egyesült Államok 2026-os távozása megrázza a WHO-t, de a szervezet csődje mégsem biztos. Működését átalakítva új támogatókat kell találnia. Magyarországon nem kell sajnálnunk egy olyan szervezetet, amely a COVID-19 idején gyakran ásta alá a nemzeti érdekeket. A WHO gyengülése esélyt kínálhat egy önállóbb jövőre.
Tormay László
(A Reuters, CNN, és az X nyomán)
Kiemelt kép: Fabrice Coffrini /AFP, Getty Images
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
