Halálbüntetéssel sújtaná Csenge édesapja a gyilkost, aki alig három évvel ezelőtt megölte lányát, a miskolci bíróság elsőfokú döntése értelmében azonban már szabadlábon van.
Borsodnádasdon „forr a leves”, a helyiek elégtételt vennének B. Rolandon. A település egy emberként szolgáltatna igazságot, miközben a megtört édesapa igyekszik nyugalomra inteni a környékbelieket.
Ködbe burkolózott a Hódos-patak völgye, és vele együtt Borsodnádasd, ahol pár éve felfoghatatlan és azóta is feldolgozhatatlan tragédia rázta meg a településen élőket. Itt lett gyilkosság áldozata a 17 éves Csenge. A fiatal lányt B. Roland ölte meg, aki először ököllel többször megütötte Csengét, magára hagyta, majd – állítása szerint a már halottnak hitt, de még lélegző lányt – meztelenre vetkőztette, és egy vízaknába dobta.
A lány halálát kétséget kizáróan fulladás okozta.
A 2017-ben történt tragédia után a szülőkben és a helyiekben egyedül talán az tartotta a lelket, hogy B. Roland tettének megfelelő súlyú büntetést kap. Az elsőfokú ítélet szerint azonban az elkövető mindössze 4 év börtönbüntetést kapott, az előzetes letartóztatásban eltöltött 2 és fél után azonban a bíróság haza is engedte. A fájdalom tehát nem enyhült, a talán soha be nem gyógyuló sebeket a méltatlanul enyhe ítélet újra feltépte.
Borsodnádasdon járunk, a település kihalt. Az esőben néha egy-egy ember poroszkál, még egy idegen jelenlétére sem emelik fel a fejüket. Olyan, mintha mind összebeszéltek volna, mintha készülnének valamire, ami hétpecsétes titok. A kocsmában az emberek úgy beszélgetnek, mintha itt semmi különös nem történt volna. „Nincs itt semmi látnivaló” – olvasható a fürkésző tekintetekben, de mégis azt érezni, itt valami nagyon is készül. De nem beszélnek.
Borsodnádasd egyik eldugott, földes utcájának végén egy apró házikóban él Csenge édesapja. Egy újabb idegen érdeklődését tudomásul véve megengedően bólint, fáradjak beljebb. A megtört férfi, aki elveszítette 17 éves lányát, ágyára rogyva szakítja fel ki tudja hányadik alkalommal annak az értelmetlen tragédiának a sebeit, melyet képtelen feldolgozni.
– Hogy lehet az, hogy ez a bíró bizonyíték hiányában szabadon engedi? Egy gyilkost? Mert az!
– fakad ki Laci bácsi könnybe lábadt szemmel. – Visszament Csengéhez, ott találta aléltan, és ahelyett, hogy a rendőrséget hívta volna, levetkőztette a lányomat, megszégyenítve emberi méltóságában, és ledobta a kanálisba, amibe aztán belefulladt. Gyilkos.
A gyilkosokat elengedjük? Ennyit ér a gyermekem élete? 2 és fél évet?
– kérdi segélykérően.
Hiába igyekszem együttérzésemről biztosítani, Laci bácsi nem hall jól, alig ért valamit. Hallását is Csenge halála után veszítette el, miként lelkének egy darabját is. Így üldögélünk a kicsiny szobában. Néha csendben, ő a szemét törölgetve. – A gyilkosság estéjén kilenc órakor felhívta az anyját, hogy mikorra menjen haza? A feleségem azt mondta Csengének, 10-re legyen otthon. De tízkor már nem élt, már nem értük el telefonon – idézi fel.
Aztán képeket mutat Csengéről, a fiatal, élettel teli lányról, aki minden képen mosolyog. Tanulni akart, énekelni, vagy színészettel foglalkozni. – Tavaly érettségizett volna. Most áprilisban lenne 20 éves – mondja, halkan hozzátéve, szeretné körberakni a szobát a gyermek képeivel.
– Csak azt adják a gyilkosnak, amit ő adott Csengének! Halálbüntetést. Én halálra ítélném! Az a szerencséje, hogy jelenleg nincs halálbüntetés Magyarországon
– fakad ki ismét.
Laci bácsi szerint B. Roland Borsodnádasdra nem mer hazajönni, tudja, hogy mindenki ellene van. Nem is csak a helyiek, a környező településekről is sokan vennének elégtételt a fiún.
– Én megmondtam mindenkinek, meg ne tudjam, hogy csinálnak valamit a gyilkossal, amíg a Debreceni Ítélőtáblán nem hoznak ítéletet. De ha az édesanyja meghal, abból nagy baj lesz, akkor folyni fog a vér. Akkor nem nézi majd a lakosság, hogy Roland a gyilkos, akit ismernek.
Elkapják… Forr a leves
– fogalmaz jelentőségteljesen.
Mire befejezzük a beszélgetést, a településen elterjed a hír, Laci bácsinál megint járt valaki. Talán emiatt, egy-két helyinek a nyelve is megered. Pár mondatból kiderül, Borsodnádasd most egy puskaporos hordó, ami bármikor robbanhat. Az indulatok pattanásig feszültek, annyira felháborítja őket a miskolci bíróság ítélete. De tartják magukat, mert Laci bácsi ezt kérte.
– Most a legfontosabb a higgadtság, és hogy a mama meggyógyuljon, és hazajöhessen – mondja egyikük. Búcsúzóul megkérdezem, melyik út visz a tanyára, ahol B. Roland szülei laknak? – Ne menjen oda, az csak olaj a tűzre! – szól rám valaki, míg mások azt kérdik: nem mindegy, ők mit mondanak? A fiuk gyilkos, aki haza sem mer jönni. És jobban is teszi!
Laci bácsi mosolyogni próbál, mikor búcsúzik. – Írjon meg mindent! Hadd tudják meg minél többen, mennyit ér ma egy 17 éves lány élete! – enged utamra, én pedig viszem magammal a súlyos intelmet, miközben ismét elered az eső, mintha az ég is a 17 évesen elhunyt Csengét siratná.
Gabay Dorka
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
