Nemrég Tormay László megszólaltatta Joel Davist, a National Socialist Network (NSN) ausztrál nacionalista szervezet egyik frontemberét, aki beszámolt az ötödik kontinensen is fokozódó fehérellenes állami terror legutóbbi megnyilvánulásairól, külön is hangsúlyozva, hogy a szólásszabadság korlátozását célzó törvényi arzenál erősítése mögött (ott is) főleg zsidó és más kisebbségi nyomásgyakorló csoportok állnak. Ahogyan korábban megfogalmazta: „Korszakunk legnagyobb illúziója, hogy a második világháború véget ért Németország vereségével. A valóság az, hogy a háború még 2024-ben sem ért véget, és a végső célja nem Németország veresége, hanem az egész árja faj kiirtása. Ezért hívnak minket (fehéreket) nácinak.” (Twitter, 2024.02.14.) Azóta az állítólag „szólásszabadság-abszolutista” Elon Musk felfüggesztette Joel Davis Twitter-fiókját, és ugyanerre a sorsra jutott Jacob Hersant, az NSN egyik vezéralakja, valamint Thomas Sewell, a mozgalom vezetője is. Az előbbit nemrég egy hónapos elzárásra ítélték, mert a bíróság épülete előtt római (vagy „náci”) köszöntésre lendítette a karját, az utóbbit pedig a január 26-i ausztrál nemzeti ünnepen tartott demonstrációjuk alkalmával – amint azt Davis is említette – a rendőrség többedmagával letartóztatta (miközben nyilaskeresztet viselt).
Ha tudni akarjuk, hogy a Covid-hisztéria ürügyén a globalista oligarchia meddig volt képes elmenni a nyugati társadalmak terrorizálása és gúzsba kötése terén, akkor Ausztrália példája alapján némi fogalmat alkothatunk magunknak a jövőről. Az ötödik földrész egyfajta emberkísérleti laboratóriumként szolgál a kozmopolita kaszt számára egy planetáris diktatúra kiépítésének folyamatában, amelynek során a hadsereget is bevettették a lakosság kényszer-karanténba zárásának biztosítására. Ez azonban csak egyik eleme a kiépülő totális ellenőrző és megfigyelő rendszernek. A rendszergazdák már régóta nehezményezik, hogy az interneten még többé-kevésbé szabadon panaszkodhatnak az emberek anélkül, hogy azonosíthatnák, letartóztathatnák és társadalmilag eliminálhatnák, vagy akár gulágra küldhetnék a rebelliseket. Ausztráliában ez a probléma megoldódni látszik.
A kormány ugyanis az internetes névtelenség megszüntetését tervezi egy kínai típusú társadalmi kreditrendszer keretében, mégpedig az „online abúzusok” (értsd: a szólásszabadság) elleni harc nevében, és 24 óra alatt megszavaztatott az ország parlamentjével egy új törvényt, amelynek értelmében jogosult az ellenőrzése alá vonni bárki közösségi médiabeli fiókját, kitörölve az illető által posztolt információkat vagy adott esetben módosítva azokat. A rendőrség nemcsak cenzúrázhatja az általa politikailag deviánsnak tartott tartalmakat, hanem illegális tartalmakat is feltölthet a kipécézett „társadalomellenes elemek” online fiókjaira, utóbb ürügyként használva azokat az illetők letartóztatására. Mindehhez előzetes bírói engedélyre sincs szükségük, és csak egy kormányzati szerv fogja utólag megvizsgálni az intézkedés jogszerűségét. Így az ausztrál rendőrség gyakorlatilag egy kibercsekává vált, és amikor fentebb gulágot említettem, akkor szó szerint értettem. Történelmi hagyományaik szellemében az ausztrál zsaruk általában úgy bánnak az állampolgárokkal, mintha azok még mindig fegyencek lennének, mint a régi szép időkben.
Miután az 1965-ös amerikai mintára az ausztrál oligarchia 1973-ban feladta a fehér bevándorlási politikát, megkezdte az angolszász és európai népesség nagyarányú lecserélését harmadik világbeli tömegekre. A második világháború vége óta az ország lakossága több mint háromszorosára nőtt, 7,5 millióról 25 millióra és a bevándorlás következtében 2050-ig várhatóan további 7 millióval fog növekedni. 1947-ben az ausztrálok 99 százaléka európai volt, 2021-re ez az arány 75 százalékra csökkent, az Indiából, Pakisztánból, Vietnámból, a Fülöp-szigetekről és Ázsia többi részéből érkezők tömeges beáramlásával. Ausztrália nagyvárosait már régóta a harmadik világ népesíti be és a fehérek mindenütt túlnyomóan kisebbségbe kerültek.
„Az 1950-es évekig Ausztrália távol állt a mai Ausztráliától. Rasszista, bigott, antiszemita volt, és hírhedt a fehér Ausztrália politikájáról. A világ minden sarkából érkező bevándorlók befogadásával azonban Ausztrália egyedülálló multikulturális, nyitott, liberális és toleráns társadalommá fejlődött.” Egyáltalán nem meglepő módon ezt a „nyitott határok” és a „multikulturális Ausztrália” egyik legfőbb propagandistájának számító Isi Leiber zsidó közösségi vezető írta, aki szerint ugyanakkor a „multikulturalizmusnak nincs helye Izraelben”. (Staunch promoter of multiculturalism for Australia, says multiculturalism is bad for Israel, lukeford.net, 2015.12.14.)
Nehéz megbecsülni, hogy Ausztrália mikor lesz többségében nem fehér, de 2050 tűnik a legvalószínűbbnek, mint minden olyan nyugati demokrácia esetében, amelyben egy maroknyi globalista finánctőkés profitja fontosabb, mint a fehér őslakosság faji túlélése. Európa összes gyarmati kinövése ebben az évszázadban bebizonyítja, hogy nem volt életképes. Akár Kanada, akár az Egyesült Államok, akár Ausztrália, mindezek az egykor maroknyi vadember által benépesített szűz területek – noha a fehér ember verejtékével modern államokká alakultak át – nem fognak három évszázadnál tovább fennmaradni fehér államokként. Mindegyiket maga alá fogja temetni a meszticizált népesség, amely per definitionem képtelen fenntartani a fehér államalapítók kultúráját. Ezek az országok a népességüktől függően vegetatív állapotba kerülnek, mielőtt egymással szemben ellenséges faji gettókra esnének szét.
Ami az ausztrál őslakosokat illeti, akikről a marxisták azt mondták, hogy veszélyben van a túlélésük, soha nem voltak jobb állapotban, olyannyira, hogy most közel egymillió fővel vannak többen, mint amikor az angolok megérkeztek az országba. Ez a tömeg Ausztrália szent tehene, ahogyan a néger Amerika (és egyre inkább az egész Nyugat) szent tehene. Az őslakosok jogi és kulturális értelemben érinthetetlenek. Többnyire alkoholra költik az államtól „felzárkózási támogatás” címén kapott ingyen pénzt. Az aboriginal az ausztrál vadvilághoz tartozik. Mint a vadpulykák, amelyek az ország utcáin kóborolnak, ők is parkról parkra járnak, és az adófizetők költségén vedelnek. Általában nem jelentenek közvetlen kellemetlenséget, mert félnek a fehérektől, különösen, mivel az átlagos fehér ausztrálok egykori fegyencek leszármazottai, akik mindig készek piálni és verekedni. A kellemetlenségük közvetett. Az ország 20 százaléka fölött gyakorlatilag ők gyakorolnak joghatóságot, és az ausztrál kormány semmit sem tehet ezeken a területeken az őslakos törzsek beleegyezése nélkül. A bennszülött törzsfőnökök roskadoznak a pénztől, amelyet a kormány fizet nekik, különösen a bányászattal kapcsolatos ügyekért. Az aboriginalok demográfiája nem tűnik veszélynek Ausztrália fehérségére nézve, és ahogyan mindenhol máshol Nyugaton, a meszticizáció Ausztráliában is a színes bőrűek tömeges behozatalával történik.
Az aboriginálok átlagos IQ-ja 60 körüli és így alig tudnak kapcsolatba lépni a civilizált emberekkel. A fehérek érkezése két, egymástól 60 000 évnyi távolságra lévő tér-idő szféra összenyitása volt. Jelentősen rontott a helyzeten a keresztény misszionáriusok azon kísérlete, hogy megmentsék ezeknek a hominidáknak a „lelkét”, kiszakítva őket az ősidőktől fogva változatlan mentális sivatagjukból, hogy Jézus követőivé tegyék őket. Az eredmény egy katasztrofális akkulturáció volt a városokba vándorlással súlyosbítva, ahol semmilyen mise nem tudta kompenzálni azt a több tízezer éves evolúciós lemaradást, amely elválasztja őket a homo sapienstől. Mindeközben a periférikus Alice Springsben őslakos gyerekbandák járják az utcákat, betörnek otthonokba, megtámadják az autóvezetőket, felgyújtanak városrészeket, kifosztanak boltokat, a rendőrség pedig többnyire tétlenül szemléli az eseményeket. Az őslakosok körében hagyományos népszokás a gyerekek szexuális bántalmazása. Éjjelente abo gyerekeket molesztálnak szexuálisan abo felnőttek, gyakran a térfigyelő kamerák által dokumentálva, és a kormány cenzúrázza az összes közösségi médiát e tekintetben (is).
Az NSN főleg a „kínai imperializmustól” félti a fehér Ausztráliát. Az autokrata, fajilag homogén Kínának a maga kolosszális pénzügyi, ipari és technológiai erőforrásaival nem kell semmit sem tennie jövőbeli világuralma megalapozásához. Elég megóvnia magát a multikulturalizmustól, amely a posztfehér nyugati demokráciákat sújtja, köztük Ausztráliát is, valószínűleg végzetesen.
G. I.
„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.
(Kiemelt kép forrása: Project Censored)
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
